Előfordult már veled, hogy napokig nem tudtál felkelni az ágyból, mert letepert a krízis? A mellkasodban szorongató érzés, egyetlen probléma pörög az agyadban, de nem tudod, mit kezdj vele? Nincs erőd felkelni, felöltözni? Vagy éppen mindent elkövetsz, hogy ne jussanak eszedbe a gondok? Itt egy kisokos arról, mit lehet tenni krízis idején.
Mental breakdown – rosszul használt kifejezések ányékában
Gyakran halljuk mástól vagy akár használjuk mi is a mental breakdown kifejezést. Van, hogy csak egyszerű hétköznapi szituációkra alkalmazzuk, de néha nagyobb problémát rejt. Magyar megfelelőként az idegösszeomlás vagy idegösszeroppanás is benne van a köztudatban, viszont ezek mind rosszul használt kifejezések Szücs Renáta pszichológus szerint.
Persze sokkal hangzatosabb azt mondani, hogy mental breakdownom van, mint hogy krízishelyzeten megyek keresztül. Pedig fontos, hogy tudjuk, miről beszélünk, hogyan aposztrofáljuk a helyzetünket.
Jó krízis, rossz krízis
A krízis az életünk része. Némelyek feltétlenül szükségesek a saját fejlődésünkhöz, ezeket normatív krízisnek nevezzük. Az ilyen helyzetekben fejlődik a személyiségünk, lehetőségünk nyílik arra, hogy megtanuljuk felismerni, kezelni a krízist. De honnan tudhatjuk, hogy éppen nagyon elindultunk lefele a lejtőn?
Ezek isérdekelhetnek
Fotó: Shutterstock
Renáta szerint a valóságtól való elszakadás mértéke határozza meg egy krízis súlyosságát. A szélsőséges viselkedésformák megjelenése intő jel. Ha napokig nem tudsz felkelni az ágyból, ha esetleg alkoholhoz vagy más szerekhez nyúlsz, vagy ha éppen túledzed, túltervezed a napjaid, mind utalhatnak egy ilyen szituációra. Fontos tudni, hogy a krízis gyakran egymásra épülő gondokból tevődik össze. Gyűjtögetjük a nehézségeket, szorongásokat, azzal, hogy majd később foglalkozunk vele.
Aztán elfogy a tej a reggeli kávénk előtt, vagy tönkremegy az egyetlen öngyújtónk, esetleg leesik a földre a magunknak ajándékba szánt, jól megérdemelt sütemény. És elpattan az agyunk.
Mit tehetünk, ha krízishelyzetbe kerülünk?
A krízishelyzet megoldásához apró, hétköznapi dolgok is elegendőek. Ez a cikk alapvetően azért születik, mert áprilisban én magam is átéltem egy ilyen mélypontot. Képtelen voltam felkelni, felöltözni, vagy bármit is csinálni a síráson kívül. Az állapot egy héten át tartott. Szépen lassan vezettem magam vissza az életbe, a társaságba.
Elmentem mindkét végletbe: miután rávettem magam arra, hogy társaságba menjek, egy napra annyi találkozót sűrítettem be, amennyit csak bírtam. Ennek persze az lett a vége, hogy a következő napra ismét kidőltem.
Sajnos – nem sajnos, nekem már hosszú listám van a hasonló tapasztalatokról, és lám, még mindig vétek hibákat. De rengeteget fejlődtem is ebben, és sokat tanultam magamról. Az egy hét rekreáció soknak tűnhet, ám a korábbi, akár hónapokon át elhúzódó esetekhez képest ez már kifejezetten rövid felépülésnek számít.
Fotó: Shutterstock
Nézzük, mi segített nekem krízis idején?
Ezek a trükkök, tippek mind személyes tapasztalatokon alapulnak, és szimpla példák csupán, melyek mentén te magad is megtalálhatod a neked beváló eszközöket. Nem kertelek, és ebben Renáta is egyetértett velem: az önismereti munkát nem lehet megúszni. A krízishelyzetekre igenis fel lehet készülni, de ehhez előre kell gondolkodni.
Nekem karanténtapasztaltom, hogy a rutin rengeteget segít a mentális egészségem megvédésében. A jól megszokott mozdulatok – legyenek azok bármily triviálisak is – a rendezettség és biztonság érzését adják nekem. Így az, hogy kikeltem az ágyból, és szépen bevetettem azt, ahogy korábban minden reggel tettem, már jó érzéssel töltött el. A lakás kicsit rendezettebbnek tűnt, egy dolgot, ami nevezhető házimunkának, teljesítettem is. Ráadásul ez valójában két dolog, hiszen kikeltem az ágyból, hogy rendbe tehessem azt.
Apróságnak tűnik? Igen, mert az is. De segített eredményesnek éreznem magam. Ahogy az is, hogy a magamnak kitűzött nyelvlecke adagomat minden nap elvégeztem.
Szeretek nyelveket tanulni, és még ha csak a korábban megszerzett tudásomat ismételtem is, örömet okozott az a pár perc, amíg ezzel foglalkoztam.
A másik nagy támpont a támogató közeg. Ebben az áprilisi krízishelyzetben az unokatestvérem volt, aki kisegített a külvilágba. Online, üzeneteken keresztül rávett, hogy felöltözzek és elmenjek ebédet vásárolni magamnak. A tevékenység, hogy felöltözöm, kimegyek a napfényre, megszabott keretek között emberekkel beszélgetek, sokat segített visszatalálni a normálisnak nevezett élethez. Az ételt megvettem, majd hazahoztam megenni. Korlátoztam az érintkezés másokkal, nem kellett érzelmekről, történésekről csevegnem, de kommunikáltam. Kimerültem tőle, de arra a fél órára elfeledkeztem a problémáról, ami lebénított.
Fotó: Shutterstock
Renáta szerint ez a két alapvető mentőöv krízis esetén: a szeretett dolgok művelése, illetve a támogató közeg felkeresése.
Kezdjük az elsővel. Hasznos előre listát írni arról, mi okoz nekünk örömet. Az erdőjárás, a festés, a zenehallgatás, biciklizés, olvasás, főzés… Bármi szerepelhet a listánkon, ami érdekel minket. Ezt a listát nyugalmi időszakban kell megírni, majd krízishelyzetben elővenni. Végigmenni a listán, akár minden tevékenységet kipróbálni. Mivel elvileg eleve szeretjük csinálni ezeket a dolgokat, örömet fognak okozni, és kiszakítanak a problémából.
A második a támogató közeg. Ehhez sem árt az önismeret, hiszen gyakorlatilag egy saját magunkról készült használati útmutatót kell a barátaink, családunk kezébe nyomni. Fontos, hogy tudjuk, mire van szükségünk, és mire nincs. Ha zajos helyre hívnak vacsorázni, de úgy érezzük, még nem állunk készen a tömegre, javasoljunk inkább a kettesben, csendben elköltött étkezést. A saját igényeinknek megfelelően lehet beszélgetni, de lehet csendben ülni, vagy sétálni együtt.
A lényeg a másik támogatásának, jelenlétének megélése, ami azt erősíti, hogy nem vagyunk egyedül.
Amikor egy szeretett szenved
Ha te magad épp nem vagy krízishelyzetben, de egy barátod, családtagod, párod igen, akkor nyugodtan ajánld fel a segítséged. Ha a krízis elszenvedője tudja, mire van szüksége, szuper, csak kérdezd meg. De nagyobb eséllyel kapsz ingatag választ, így nagyobb a sikere annak, ha konkrét programot ajánlasz. „Kedden 4 órától ráérek, időt szeretnék veled tölteni, igyunk meg egy kávét nálad.”
Minél fokozatosabban nyitjuk ki a világot a szerettünknek, annál könnyebben tud majd visszatérni a rendes kerékvágásba. Lényeges viszont, hogy ne akarjuk helyette megoldani a problémáját. Nem is fogjuk tudni, és nem is a mi dolgunk.
Az apró lépéseken múlik az egész. Adjunk magunknak időt, ahogy akkor is adunk, amikor náthával otthon maradunk pár napig. Egy mentális krízis ugyanúgy megérdemel két-három nap szabadságot, mint egy fizikai betegség. Azért is, mert az érzelmeink erősen hatnak a testünkre, és az érzelmeink figyelmen kívül hagyása okozhat fizikai tüneteket. Igyekezzünk megelőzni a krízishelyzeteket a rezilienciánk, azaz az érzelmi ellenállóképességünk növelésével. Ezt önismerettel érhetjük el, és azzal, ha felkészülünk előre.
Reméljük, hogy sosem kell majd elővenni a krízislistánkat, de az élet nem fenékig tejfel. Ilyenkor pedig már az is nagyon pozitív hatással lehet ránk, hogy látjuk a szeretetet, amit önmagunk iránt tanusítottunk a felkészülésnél.
Ha segítségre van szükséged, bátran hívd a 116-123-as, ingyenes telefonszámot! A Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövegtsége (LESZ) által működtetett lelkisegélyszolgálat éjjel-nappal hívható.
Főkép: Shutterstock
