Ha már volt részed szétválásban, tudod, hogy a szakítás után elkerülhetetlen a fájdalom, ha a másik fél fontos szerepet töltött be az életedben. De vajon meddig tart ez az időszak, miért fontos, hogy a kapcsolat elgyászolása után elengedjük az exünket, és hogyan segíthetünk magunknak ebben? Hoztunk pár tanácsot, ami könnyebben feldolgozhatóvá teheti ezt a küzdelmekkel teli, nehéz időszakot.
Manapság ritka, hogy gyermekkori szerelmünkkel vagy az első párunkkal éljük le az életünket. Ez azt is jelenti, hogy szerelmi csalódások és szakítások sora nehezíti a sorsunkat. Ha a volt párunkkal közös jövőt terveztünk, könnyen lehet, hogy az elválást elodáznánk, még dédelgetjük magunkban a lehetséges folytatást. A lezárásnak ugyanakkor előbb-utóbb teret kell engednünk.
Miért fontos lezárni a kapcsolatainkat?
A szakítás bizonyos szempontból ugyanúgy gyász, hiszen valamilyen szinten itt is elveszítettünk valakit, aki nagyon fontos volt a számunkra. Így ennek a folyamatnak is vannak fázisai. Ezek a fázisok nem mindenkinél ebben a sorrendben jelennek meg, egyénenként változhat, kinél hogyan és mikor érkezik meg egy szakasz.
Fotó: Samuel Rios, Unsplash
A legnagyobb érzelmekkel a tagadás fázisa jár. Bár tudjuk, hogy vége a kapcsolatnak és nincs tovább, mégis keressük a jeleket és a folytatást, nem hallgatva sem a szülői sem a baráti jótanácsokra. A második fázisban megjelenik a harag. Dühösek vagyunk mindenre és mindenkire, okolni szeretnénk valakit vagy valamit a fájdalmunk és a helyzet miatt.
A harmadik szakasz hasonló és kicsit összeköthető az első szakasszal, itt ugyanis alkudozunk. Próbáljuk menteni a menthetőt, ígérgetünk, sőt van, aki zsarol, („a gyerekeknek okozol fájdalmat, ha elhagysz”) így lelkileg talán ez a fázis a leginkább megterhelő. Majd eljön a mély fájdalom, a depresszió időszaka. Itt tudatosul bennünk, hogy vége, amivel egyidőben megérkezik az őszinte fájdalom. Majd végül elkezdjük elfogadni, hogy vége a kapcsolatnak, megbékülünk a veszteséggel.
Mindegyik szakasz és a hozzájuk tartozó érzések normális és egészséges emberi reakciók, nem szabad szégyellni egyik fázist vagy érzést sem. Sőt, ha kiadjuk magunkból és elfogadjuk azokat, felgyorsíthatjuk a gyász folyamatát.
Azért, hogy a szakítás fájdalmait és terhét el tudjuk engedni, először saját magunkkal kell megbékéljünk, önvizsgálatot kell tartsunk. A legfontosabb, hogy a továbblépés előtt menjünk végig ezen a folyamaton, ne ugorjunk bele azonnal egy új kapcsolatba.
Miért nehéz a szakítás után?
Sokat tanulhatunk magunkról egy fájdalmas szakítás után, még ha ez furcsán is hangzik elsőre.
A kapcsolatainkban sokszor felszínre törnek a családban látott korai minták, előfordul, hogy az ismerős mintázatokat keressük, mert ez okoz biztonságérzetet. Ugyanígy a korábbi kapcsolataink berögződéseit is újrajátszhatjuk, a párunk tükrözheti a mi feldolgozatlan traumáinkat.
Fotó: Pexels, Rodnae Productions
Ezért egy szakítás után érdemes megvizsgálni, hogy hol tart az önértékelésünk, látunk-e valamilyen visszatérő motívumot az exeink esetében, ami olyan elakadásra utalhat, amivel teendőnk van. Érdemes az önvizsgálatot itt kezdeni, hogy innen továbblépve legközelebb olyan párt válasszunk, aki érzelmileg érett és aki mellett mi is felnőttek lehetünk. A gyógyulást ne onnan várjuk, ahol a csalódás ért!
A kötődés a volt párunkhoz természetes, hiszen életünk meghatározó része volt. Ugyanakkor ez a kötődés egy bizonyos idő után nem egészséges.
Ha hosszabb ideig, hónapokig vagy akár évekig is képtelenek vagyunk elengedni a másikat, azzal saját magunkat mérgezzük és bántjuk. Ha huzamosabb ideig nem sikerül az elengedés, fontos, hogy kérjük szakember segítségét!
A továbblépés titka
Az elengedés egyik alapja, hogy szeresd önmagad és képes legyél megbocsátani. Ezt nem azt jelenti, hogy oda kell állj a volt párod elé és azt mondd: megbocsátom, amit tettél velem.
A megbocsátás egy folyamat, ahol a másikkal és/vagy magaddal szemben elkövetett hibákat őszintén megbánva, a cselekedeteiddel szembenézve elfogadod, hogy az akkori önmagad akkor, abban a nehéz helyzetben a legjobb tudása szerint cselekedett.
A megbocsátás így sokkal inkább arról kell szóljon, hogy magadban megbocsátod mindazt, amit engedtél a másiknak, hogy megtegyen veled. Fontos meghúzni a határainkat, amin már nem engedjük át a másik felet.
Számos praktika és segítség áll a rendelkezésünkre a továbblépéshez.
Segítheti például az elengedést, ha minden nap valamit jót kívánunk a volt párunknak. Ezek apró kis felszabadító mondatocskák, melyektől megnyugodhat a lelkünk. A megbocsátást és a jókívánságok mantrázását egy nyugodt meditációval is összeköthetjük. Egy 5-10 perces meditáció is elég lehet naponta, hogy segítsük magunkat a gyógyulás útjára terelni.
Fotó: Pexels, Andrea Piacquadio
A tanulságok levonása, hálaadás mellett szintén támogathatja lelkünket a gyógyulásban a szakemberrel való beszélgetés.
Ha egy pszichológussal beszélgetünk a fájdalmunkról, küzdelmünkről, ő egyből rá tud mutatni mi is volt a probléma, hogyan tudjuk útjára engedni fájdalmas érzéseinket. Ő pontosan látni fogja, éppen melyik szakaszában vagyunk a szakításnak és jól irányzott beszélgetéssel segíteni tud gyorsabban túljutni a fájdalmas időszakon.
Először a düh és a méreg lehet, hogy azt fogja mondatni veled, hogy „ő bántott, semmi helye a szívemben!” De később, az elengedéssel és megbocsátással könnyebb lesz meglátni, hogy – ha ez egy kölcsönös tiszteleten alapuló, szeretetteljes kapcsolat volt – hogy te választottad a párod, és voltak boldog pillanataitok, amiket megőrizhetsz a szívedben.
A megbocsátás és elengedés lényege, hogy szabadon tudd tovább élni az életed. Ha engeded, a sérelmeid enyhülni fognak, több lesz a szeretet a szívedben és könnyebben találsz majd olyat, akit igazán megérdemelsz.
Források:
Családbanutazunk.hu
Főkép: Shutterstock
