A novella Ámort Angelika írása.
Alulírott, Kovács Sándorné Tóth Éva
SAJÁT FELELŐSSÉGRE TÖRTÉNŐ KÓRHÁZI TÁVOZÁSOM KAPCSÁN NYILATKOZOM,
hogy fiatal korom ellenére a hajam hozzávetőlegesen úgy negyven százaléka ősz,
és minden ősz hajszálam elfogadom, elismerem, hogy eddigi életutam következményeként fakultak ki,
nem képezik jelenlegi egészségügyi intézményben történő tartózkodásom hagyatékát;
hogy szemem kék,
és hogy jobb szemhéjam fölötti, szintúgy kék, bár néhol kissé sárgás árnyalatú sebhelyet, melynek rendbehozásánál csak három öltésre volt szükség, otthon gondosan ápolom, a doktorúr ajánlásainak pontosan eleget téve;
továbbá nyilatkozom, hogy a sebhely keletkezése kapcsán semmilyen rendfenntartó szervnél nem szeretnék bejelentést tenni,
feljelentést pláne nem, megérdemeltem, igazán megtanulhattam volna már vigyázni a számra;
nyilatkozom, hogy semmilyen kardiológiai vagy pulmonológiai rendellenességgel, alapbetegséggel tudomásom szerint nem rendelkezem,
nehéz légzésemről, légszomjamról és néha kellemetlenül magas pulzusszámomról kizárólag az erős dohányos mivoltom és a periódikusan kiújuló pánikbetegségem tehet;
tehát ÉN;
hogy két élő és egy halva született gyermek édesanyja vagyok,
semmilyen nőgyógyászati beavatkozásom nem volt a szüléseken kívül.
hogy visszérproblémámmal tisztában vagyok,
nem ez áll lábaim remegésének és összecsuklásának hátterében,
csak nehezen viselem a görcsöket,
és kissé fáj a combom felső részénél az a véraláfutásos rúgásnyom, amiről a traumatológián tegnapelőtt jegyzőkönyv is készült;
nyilatkozom, hogy saját felelősségre távozom az egészségügyi intézményből,
elutasítom a kezelőorvos által felajánlott művi befejezést,
jobb, ha a természet maga végzi a dolgát;
tudomásul veszem az ultrahang vizsgálat során megállapított diagnózist: foetus mortuus;
bizonyára nem volt életképes;
megismerkedtem döntésem minden kockázatával,
egy esetleges jövőbeli fertőzés esetén a kórház szakembereit nem vonom felelősségre;
ha meg belehalok, hát…
lehet, én sem vagyok életképes, Sanyi is megmondta.