Július közepén a Líra könyvesbolt eddig sosem látott, 12 millió forintos büntetést kapott, amiért homoszexualitást tartalmazó könyveinek egyikét nem fóliázta be. A fóliázás – azonos neműek szerelmét, nemváltást vagy szexualitást öncélúan megjelenítő könyvek becsomagolása – sokakat felháborított és elszomorított. De megvéd-e bárkit bármitől? Vagy épp ellenkezőleg? Ennek jártunk utána.
Fóliázás – Becsomagoljuk, tehát nem létezik
A fóliázás a 2021-ben szigorított, gyermekvédelminek nevezett törvény egy eddig nem alkalmazott rendelkezésének eredménye.
Az állami szabályozás szerint ugyanis tilos közszemlére tenni minden olyan könyvet, amely azonos neműek szerelmét, nemváltást, a születési nemtől való eltérést, vagy a szexualitás öncélú megjelenítését tartalmazza. Vagyis ezek a könyvek nem lehetnek a kirakatban, illetve hirdetményekben, sőt, egy könyvesboltban járva már fel sem tudjuk azokat lapozni.
Az érintett kötetek zárt, fóliázott formában kerülnek a könyvesboltok polcaira, nehogy véletlenül egy ártatlan gyermek beleolvasva egy ilyen könyvbe valami olyasmivel találkozzon, amivel a törvény szerint nem kellene.
Fotó: Pexels
Az, hogy a fóliázás környezetszennyező, a kisebbik probléma. Sokkal aggasztóbb, hogy milyen üzenetet hordoz magában ez a gyakorlat, és milyen jövő felé mutat.
Boebeck, azaz Andl-Beck Boróka amellett, hogy zenei karrierjét egyengeti, irodalomtudományt hallgat. A jelenlegi helyzettel kapcsolatban érdekes párhuzamra hívja fel a figyelmünket.
„Magyarország és az Egyesült Államok éppen ugyanabban a Zeitgeistban vesz részt. A leginkább a republikánus politikusok által kormányzott államokban élő amerikai polgárok a könyvtilalom számos formájával találkozhatnak: könyvtárak, könyvesboltok, és az iskolai irodalmi kánon mind jobboldali, ‘gender-ellenes’ megfontolások mentén kénytelenek változni. Az ilyen politikai döntések megfosztják a kiskorúakat attól, hogy a szerelem különböző művészi nyelveken jusson el hozzájuk, és limitálják ezen szövegek potenciális közösségépítő erejét. Mindezt persze a szülői jogokra alapozzák. Az, hogy kizárólag a szülő dönthesse el, mi jó a gyerekének, önmagában furcsa gondolat. Hiszen szélsőségesen értelmezve ez azt is jelenti, hogy a szülő verheti a gyereket, vagy munkára kényszerítheti, megtagadhatja tőle az oktatást.
A szülő és az állam együttműködése szükséges a gyerekek jólétének érdekében, de sem az állam, sem a szülő nem veheti el a gyerekek alanyi jogon alapuló szabadságát, kíváncsisághoz való jogát. Ehhez hozzátartozik az is, hogy egy könyvet fellapozhasson a boltban, hogy a fizikai formátumú, „komoly” irodalom kánonjába tartozhasson egy regény, ami többek között azonos nemű szereplők közti szerelemről mesél. Hogyan érezhetné magát elfogadottnak, az emberi lét „kánonjához” tartozónak így bárki, aki nem felel meg a kormány normáinak?
A magyar fóliázás talán az egyik leglátványosabb tünete annak a globális trendnek, ami könyvtilalmakkal, a transzneműek kevés lehetőségének szisztematikus felszámolásával, és még megannyi morális kérdésnek álcázott embertelen programmal párosul. Olyan sokban hasonlíthatna ez a két ország, megannyi pozitív párhuzam helyett viszont a legfeltűnőbb közös pontunk az alapvető emberi jogok korlátozása, a szolidaritás, és úgy általában az emberség feltűnő hiánya.”
„Értelmetlen és ártalmas”
Mások is úgy érzik, hogy ezekkel a lépésekkel rossz irányba haladunk. A szabályozás célja – elvben – a gyerekek védelme, velük pedig a legtöbb időt a szülőkön kívül a tanárok töltik. Ezért két pedagógust, Kevint és Zsoltot kérdeztük, szerintük van-e értelme távol tartani a gyerekeket ezektől a tartalmaktól és mennyire lehet hatékony a fóliázás módszere.
Fotó: Pexels
Arról, hogy az iskolákba ezek a szabályozások befurakodnak-e, például az iskolai könyvtárak állományát érintik-e hasonló szankciók, még nem kaptak információt. A könyvesbolti könyvek fóliázásáról viszont egymástól függetlenül nagyon hasonló gondolatokat fogalmaztak meg.
„Röviden megfogalmazva értelmetlen és ártalmas.” mondja Kevin. „Értelmetlen, mert ha valójában az lenne ezzel a kormány célja, hogy korlátozza a tizennyolc éven aluliak körében az LMBTQ könyveket, most épp az ellenkezőjét érik el. Negatív hírként sokkal nagyobb reflektorfénybe került mindez, ráadásul olyan kötetekről is kiderül, hogy szerepelnek benne LMBTQ karakterek, amikben nem is központi téma a melegség. Csak természetesen, emberségesen van ábrázolva két ember szerelme.
A fóliázás akkor is abszolút értelmetlen, ha a Vörös, fehér és királykék vagy a Heartstopper könyveket nézzük. Hiába van műanyagba csomagolva bármelyik könyv, folyamatosan jelennek meg a sorozat- és filmadaptációk, amiket a tinik egyenesen imádnak. Hiszen ha megnézik ezeket az alkotásokat, fiatalságot, vidámságot és őszinte szerelmet élnek át.
Kevin szerint a fóliázás kifejezetten ártalmas olyan fiatalok számára, akik keresik önmagukat, és a szüleik egyáltalán nem elfogadóak, esetleg homofóbok.
Fotó: Shutterstock
„Hiszen még inkább tiltani fogják tőle ezeket a könyveket, így a már amúgy is szorongó, tanácstalan fiatalban a negatív érzések, az önutálat csak erősödik. Gondoljunk bele abba a helyzetbe is, ha nyilvános helyen, például az iskolában szeretné olvasni egy kamasz ezeket a könyveket. Tudja, érzi, hogy támaszt nyújthat számára ez a kötet, általa kevésbé érezhetné magát magányosan ebben az egyre nyomasztóbb világban, de mégsem meri majd kivenni a táskájából. Miért?
„Mert az alapján, amit a plakátokon, a könyvesboltokban lát, az állami rádióban, tévében hall, az önelfogadás helyett elhiszi, hogy ő egy torz, a saját hazájába nem illő fiatal, és el kell nyomnia minden olyan érzést, ami valódi örömet, önazonosságot jelentene számára. Mind tudjuk, mi vár egy ilyen fiatalra…”
„A könyvek, filmek, sorozatok sikere bizonyítja, hogy a fiatalabb generáció mennyivel nyitottabb a kérdésben. A gyűlölet és az ellenségkép formálás helyett fontosabbnak tartják az önazonos, boldog életet. Ez az egyetlen reménysugár ebben a helyzetben.”
„Kicsit olyan ez, mint a Kinder tojás”
Zsolt szerint is kevés értelme van ennek az internet korában, ahol minden egy kattintással elérhető.
„Alapvetően két dolog jut eszembe a fóliázással kapcsolatosan. Egyrészt egy olyan világban beszélünk könyvek fóliázásról, ahol minden egy kattintásra van tőlünk. Ahol, ha akarjuk, este beírjuk a Netflixbe, hogy „lgbt movies” és nézünk egy filmet a témában.
Ebből fakadóan magyartanárként azt gondolom, hogy egy jó oktatási rendszer csodákra lenne képes, de a fóliázás maga nagy hatással nem lesz a fiatalok olvasási szokásaira. Maximum azt tudom elképzelni, hogy akik eddig nem hallottak egy-egy reflektorfénybe került könyvről, ők most kíváncsiságból megveszik.
Sőt, ilyen szempontból a fólia még növelheti is a kíváncsiság érzését. Kicsit olyan ez, mint a Kinder tojás: csak a vásárlás után derül ki, hogy mi van benne. Viccet félretéve, egy pillanatig sem szeretném azt az érzést kelteni, hogy ez rendben van, az elvvel nagy problémáim vannak, de összességében nem gondolnám, hogy emiatt kevesebb lesz a „buzi” (#Nádasdy).”
Bár kérdeztem a hosszútávú hatásokról is, mivel friss jelenségről beszélünk, még nincs tapasztalata róla. De mindenképpen intő jelként tekint erre a törvényre.
„A matematika tanár azt mondja bennem, hogy a legtöbb jelenséget önmagában vizsgálni nem sok értelme van. Szerintem legalábbis a folyamatot érdemes végiggondolnunk, ha úgy tetszik a „vektort”, hogy honnan hova tartunk.
„Ha az elmúlt években elfogadott törvényeket végignézzük, akkor nem érzem, hogy egy olyan ország felé konvergálunk, ahol bárki szabadon megélheti magát úgy, ahogy azt ő szeretné.”
„A 21. században átlátszó fólia maximum a szupermarketes zöldségeken legyen”
Noé érintett fiatalként fogalmazta meg az aggodalmait a fóliázással kapcsolatban.
„Nagyon fontosnak tartom, hogy ezt a kérdést politikai, széles társadalmi és egyéb szempontok alapján is megvizsgáljuk. Viszont szerintem ugyanolyan fontos a dolog személyes oldala.
Hogyan hat ez az egyénekre? Min megy keresztül az a fiatal, aki esetleg éppen elkezdi megkérdőjelezni, hogy ő maga melyik nemhez vonzódik, vagy éppen nem vonzódik?
Fotó. Unsplash
Míg régen szinte nem is jelentek meg LMBTQIA+ témákat feldolgozó, vagy akár csak említő könyvek, ma számtalan ilyen kötet van. Ez lehetne egy pozitív fejlemény is, hiszen végre a különböző szexuális irányultságok témája nem negatívumként, vagy ízléstelen viccek formájában jelenik meg a köztudatban, hanem a szeretet egy természetesen kifejeződéseként. A fóliázás viszont pontosan ennek vet gátat. Nem valamiféle propagandát vagy aljas liberális összeesküvést állít meg, hanem az elfogadás terjedését.”
Noé a hosszútávú hatásoktól igencsak tart.
„Én személy szerint félek tőle, hogy ez az elkülönítés milyen hatással lesz a felnővő generációkra.
Hiszen a fóliába csomagolás, külön polcra pakolás, megbélyegzés azt üzeni, hogy aki nem úgy szeret, mint mi, azt elfogadható nem elfogadni. Ha valaki nem a mi elveink szerint éli az életét, azt kizárhatjuk a társadalomból. Ha valaki nem olyan, mint mi, annak nincs helyette közöttünk.
Ez a hozzáállás engem megrémít. Nem szeretnék egy olyan társadalomban élni, ahol egymás kirekesztése és megbélyegzése a normális. A 21. században, Európában az elfogadás és az egymás felé való nyitottság kellene, hogy normális legyen, ahol átlátszó fólia maximum a szupermarketes zöldségcsomagoláson van, nem pedig könyveken.”
Főkép: Shutterstock
