“Ugye már téma nálatok a gyerekvállalás?“ „És benne vagytok a babaprojektben?“ Ismerős kérdések, amikre sokszor nehéz válaszolni. Nemcsak azért, mert az egyik legintimebb döntésedről kérdeznek a szülők, vagy éppen a szomszéd kendőzetlen kíváncsisággal. Hanem mert a kérdés mögött felsejlik az elvárt válasz: egy határozott igen.
Interjúalanyunk, Lia sokáig nem érezte, hogy eljött számára a gyerekvállalás ideje. Az elmúlt években azonban a feje tetejére állt a világa és egy vetélés után gondolkodott el igazán, vajon TÉNYLEG szeretne-e gyereket. Lia történetén keresztül és Győrffy Judit pszichológussal arra keressük a választ, hogyan lehet és lehet-e biztosan tudni, hogy valaki szeretne-e gyereket.
Lia (kérésére a nevét megváltoztattuk – szerk.) 38 éves, boldog párkapcsolatban él, szereti a munkáját. Bár a cikk tervezésének elején Lia egyértelműen kijelentette, nem szeretne gyereket vállalni, mire azonban sor került az interjúra, már más gondolatok (is) jártak a fejében.
Lia változó véleménye és érzései pontosan tükrözik, mennyire összetett és bonyolult kérdéskörről van szó. És ha már kérdések: a “szeretnél gyereket?”, vagy a még direktebb “mikor jön már a baba?” kíváncsiskodásnak álcázott tudakolózás valószínűleg a legtöbb nőnek ismerős.
A gyerekvállalás kérdése sokakban azonban faggatózás nélkül is felmerül, az egyértelmű válasz hiánya pedig abban gyökeredzik, hogy lehetetlen a témáról semlegesen beszélni – magyarázza dr Győrffy Judit pszichológus.
Fotó: Anastasiia Chepinska, Unsplash
A szakember úgy látja, hogy már maga a diskurzus is rossz alapokról indul, hiszen általában a gyerekvállalás igenlésén alapszik. A gyerekvállalás normává válása pedig magával vonzza, hogy rögtön mindenki – a család, a barátok, a szomszéd – magyarázatot keres arra, miért nem szeretne valaki gyereket.
Tényleg minden út a gyermekvállaláshoz vezet?
Lia sem volt benne biztos fiatalabb korában, hogy szeretne gyereket.
“Leginkább csak nem foglalkoztam vele, főleg nem a 20-as éveim környékén. Azt tudtam, hogy ha valaha gyerekem lesz, akkor először a megfelelő partnert szeretném megtalálni.”
Megfelelő és megbízható partnert viszont sokáig nem talált. A 20-as évei végén légiutas kísérőként kezdett el dolgozni, csodás helyekre juthatott el, önismeretet és önszeretetet tanult egy terapeuta segítségével. Végül néhány évvel ezelőtt Lia életébe belépett az az ember, akivel el tudta képzelni, hogy közösen gyereket vállaljanak és a párja is nyitott volt erre. Egy évnyi próbálkozás után Lia teherbe esett de az öröm mellett a félelem és a pánik érzései is hatalmába kerítették. Kavarogtak benne a gondolatok az életéről, munkájáról, mindennapjairól és arról, mi minden fog megváltozni. A cikázó gondolatoknak végül a terhesség második hónapjában egy vetélés vetett véget.
“A vetélés után kizártam a világot. Nem mondanám, hogy gyászoltam, inkább úgy éreztem, mintha lefagytam volna egy időre. Egy hétig nem találkoztam senkivel és képtelen voltam bármit is csinálni. Az agyam viszont folyamatosan járt és nem tudtam nem azon gondolkodni, hogy végül is kinek az álma, hogy nekem gyerekem legyen?”
Ennek a szakasznak végül egy egyértelmű(nek tűnő) döntés jelentette a végét.
“Rájöttem, hogy ugyanúgy szerethető és értékes ember vagyok, akkor is, ha nem szeretnék gyereket és teljes, egészséges életem lehet így is. Úgy éreztem a baba elveszítése után, hogy nem szeretnék gyereket vállalni.”
Az elvárások terhe alatt
A külső elvárások könnyen fordulhatnak belső elvárássá, és tényleg nehéz kihámozni, ki és miért választja az egyik, vagy másik utat. A gyermekvárás szépségei, a rózsaszín babaillat szinte megállíthatatlanul folyik a social mediából, tévéből, a közvetlen környezetből. Olyan közeget találni, ahol elvárások és percepciók nélkül kötetlenül beszélhetünk a témáról, ugyanakkor nagyon nehéz.
Fotó: Jakob Owens, Unsplash
Győrffy Judit szerint ugyanis sokszor nemcsak a társadalom, de a terhesgondozásban dolgozó szakemberek, vagy akár pszichológusok is előítéletesek azokkal a nőkkel szemben, akik nem szeretnének gyereket vállalni.
A vállaljak, vagy ne vállaljak gyereket kérdés megvitatásához érdemes egy olyan közeget kialakítani magunk körül, ami nem nyomaszt a jól ismert társadalmi elvárásokkal – véli Győrffy Judit. A pszichológus szerint lehetséges szétszálazni az érzéseket és megvizsgálni a gyerekvállalás iránti vágy meglétét, de ez nem egyszerű. “Még mindig nincs olyan fórum, legyen az egy insta oldal, vagy helyi közösségek, ahol a témáról előítéletek nélkül lehetne beszélni.” – mondja a szakember.
Eldönteni a lehetetlent
Azt előre kijelenthetjük, hogy nincsen egy 10 kérdéses kvíz, aminek a végén kiderül, vajon tényleg szeretnél-e gyereket.
Liának is nehéz dolga volt a kérdéssel. A magzat elvesztése után – ahogy fogalmaz – “mélyásatásba” fogott, vagyis önvizsgálatba és önfejlesztésbe kezdett terápia és egy kurzus segítségével. Csaknem fél év elteltével úgy érezte, sikerült kihámozni, hogyan is érez a gyerekvállalással kapcsolatban.
“Nem arról van szó, hogy nem szeretnék gyereket, de rettegek a terhességtől, hogy megváltozok és elveszítem azt, aki jelenleg vagyok. A vetélés előtt a terhességem elején is azt éreztem, hogy képtelen vagyok bármi másra gondolni, csak és kizárólag a babára és hogy órákig képes lennék a különböző terhesvitaminokról beszélni. Nem akartam ilyen lenni.”
Bizonytalanság és félelem is övezi a kérdést
Az ismeretlentől való félelem nem az egyetlen visszatartó erő a gyerekvállalás előtt álló nők előtt. A szülészeti ellátás és a várandósgondozás sokszor abuzáló jellege, a gazdasági helyzet, a lakhatási válság és a szorongató klímakatasztrófa mind szerepet játszhatnak abban, hogy a gyerekvállaláshoz való kedv csökken, vagy hogy éppen az első gyerek később születik meg.
Hogyan lehet mégis eldönteni, hogy gyereket szeretne valaki?
„Nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire nagyon fontos, hogy egy biztonságos, előítéletektől mentes környezet vegyen körül, amiben nyíltan tudunk beszélni a kétségeinkről és érzéseinkről” – vallja Győrffy Judit.
Szerinte a megfelelő kommunikációs környezet egyben azt is jelenti, hogy ott nem kell megmagyarázni, hogy miért nem szeretne valaki gyereket. Lia szerint a megoldáshoz legkönnyebben önismereten keresztül juthatunk el, ezáltal a saját magunkról alkotott képet minél jobban megértjük és megismerjük, így pedig a vágyaink is egyértelműbbek lesznek.
Az internet is persze tele van jó tanácsokkal és cikkek tömkelege foglalkozik azzal, hogy segítsen a bizonytalanokon. A szakemberek szerint először érdemes néhány hónapnyi szünetet tartani a téma átgondolásában és megbeszélésében, ugyanis ez segíthet csökkenteni a sürgető nyomást, hogy dűlőre juss a témában – véli Ann Davidman családterapeuta, aki az elmúlt harminc évben a gyerekvállalás eldöntésének témakörében specializálódott.
A szakember szerint a pro és kontra listákat el kell felejteni, de ha valakinek segítenek ezek az eszközök, akkor érdemes összeszedni azt a három dolgot, amikor a megérzéseinkre hallgattunk és bebizonyosodott, hogy jó döntést hoztunk. A legfontosabb szerinte talán az, hogy ne próbáljuk meg a választ, és hozzá rögtön a döntést is megtalálni.
Akárhogy is, itt nincsen jó, vagy rossz döntés – csak olyan döntés van, ami számodra jó, bármi legyen is az.
Főkép: Shutterstock
