Lassan beindul a tanév, ami egyet jelent a különórák kezdetével is. Lehet, hogy a gyerekünk sportolni, táncolni vagy kézműveskedni szeretne, de mi van akkor, ha zenélni tanulna? Hasznos a zenetanulás? Hogyan válasszunk hangszert? Ezekről a kérdésekről mesél nekünk Eszter, aki 31 éve tanít zeneiskolában.
A zenetanulás kezdetei
Magyarországon a zenetanulás szerencsére széleskörben elterjedt, így számos iskolából válogathatunk, ha a gyermekünket érdekli valamilyen hangszer. Ahhoz, hogy elkezdhesse a hangszeres képzést egy zeneiskolában (avagy hivatalosan egy alapfokú művészeti intézményben), először előkészítőbe kell járnia. Ezt érdemes mielőbb elkezdeni, hiszen erre épül majd az alapszintű zenei képzés.
Fotó: Unsplash
Az előkészítő szolfézsórákból áll, ahol a gyerekek megismerkedhetnek a dallamokkal, ritmusokkal, a tanárok pedig felmérik a gyermekek képességeit. Ha a gyermekről kiderül, hogy tehetséges, az általános iskola után konzervatóriumban fejlesztheti tovább a tudását.
Szerencsére rengeteg hangszer érhető el a legtöbb iskolában, így a gyerekek lehetőségei szinte végtelenek. Hangszerválasztásnál azonban szülőként sem árt előre gondolkodnunk, egyes hangszereknél ugyanis elvárás, hogy legyen otthon belőle egy saját, amin a gyermek gyakorolni tud. Így ha kicsi a lakásunk, akkor például a zongora nem biztos, hogy a legelőnyösebb választás. A gyakorlás a zenetanulás fontos eleme, a gyermek mindennapjainak része lesz, így nem árt, ha a lakókörnyezetünkre is gondolunk a hangszer kiválasztásnál.
De miért éri meg keresztülmenni a zenetanulás összes viszontagságán? Eszter 31 éve tanít zeneiskolában, mint ének-zene, szolfézs tanár, hegedűn és zongorán is játszik. Most ő osztotta meg velünk, miért jó a zenetanulás és mire érdemes odafigyelni.
Ezek isérdekelhetnek
Miért érdemes zeneiskolába íratni a gyereket?
„A hangszertanulás nagy önfegyelmet követel a szülőtől és a gyerektől egyaránt. A minimum heti két alkalom zeneiskolába járás a gyerekek játszóidejének a kárára megy, és akkor még nem beszéltünk a napi minimum 15 perc gyakorlásról, melynek hiányában nehéz eredményt elérni. Mégis, ennek ellenére érdemes időt szentelni a zenetanulásnak. Egyrészt mert kitartásra nevel. Az elfoglaltság miatt fontossá válik az időbeosztás és annak maximális kihasználása.
Fotó: Unsplash
Másrészt a zenetanulás nagyban fejleszti a memóriát, a motorikus képességeket, a finommotorikát, a koordinációt, a kognitív képességeket. A kottaolvasás és a hangszeren játszás olyan bonyolult és összetett agyműködést és koncentrációt igényel, amely csak nagyon kevés más tevékenység közben tapasztalható meg.
A hangszeren játszó gyermek egyszerre használja a jobb és a bal agyféltekéjét. Az érzelmi intelligencia fejlesztése az iskolában nagyon háttérbe szorul, mindezt kompenzálja a zenetanulás. Az empátia, valamint az együttműködési készség szintén fejlődik, a kórus-, zenekari tevékenység a szociális kapcsolatokra is jótékony hatással van. A legfontosabb viszont az az érzelmi, esztétikai többlet és gazdagság, amihez a gyerekek ezáltal jutnak.”
Mi alapján érdemes hangszert választani?
„A hangszerválasztás egy kicsit olyan, mint a párválasztás. Akkor jó, ha „szerelemmel” indul. Viszont vannak olyan külső, a gyermek fizikai felépítéséhez kapcsolódó tényezők is, amiket figyelembe kell venni.
Pl. fúvós hangszer esetében a fogazat, az ajkak állása, vagy vonós hangszernél, zongoránál a kézujjak hossza, rugalmassága stb. Néha még a testsúly, a gyermek tömege is befolyással lehet a hangszerválasztásra.
Fotó: Pexels
Ennek ellenére a legfontosabb egyfajta vonzalom, amely viszont nem mindig jön létre már a tanulás elején, de gyakorlással, rendszeres munkával kialakul. A hangszer akkor megfelelő, ha mondjuk úgy, hozzánő ahhoz, aki játszik rajta.
Bármilyen hangszert választunk is, azt meg kell szelídíteni. A játékosnak uralnia kell a helyzetet, különben csak birkózás az egész. Ezért lehet például vonós hangszert csak olyannak ajánlani, akinek jó a monotónia tűrése, van kitartása, hiszen a szép muzsika ott még lassabban születik meg.”
Hagyjuk a gyereket hangszert váltani?
„Néha hangszert kell váltani. Van, amikor egyszerűen nem születik meg az összhang a játékos és a hangszer között, nincs meg a kellő vonzalom. Volt például olyan diákom, aki szolfézs órán nagyon ügyes, okos volt, szépen énekelt, de mindez a hangszerjátékán egyáltalán nem hallatszódott. A zenét nem tudta a hangszeren megszólaltatni. Persze az igazán tehetséges gyerekek kellő szorgalommal bármin megtanulnak, de előfordul, hogy a hangszerváltás után derül ki a muzikalitás.
Javasolni, tanácsolni lehet, de ha a gyerek kitartóan ragaszkodik egy hangszerhez, annak rendszerint oka van. Ilyenkor nem szabad ráerőltetni mást, hagyni kell, hogy szíve szerint döntsön.
A buktató persze az, amikor gyorsan szeretnénk látni az eredményt. A hangszertanulásnak hosszadalmas, kitartó munka hozza csak meg a gyümölcsét, odáig viszont nem szabad feladni. Aki végigcsinálja, az tudja, hogy megéri!”
Főkép: Shutterstock
