Gyerekekkel időt együtt tölteni, fárasztó. Felnőttekkel időt együtt tölteni is fárasztó lehet, viszont a felnőttek ritkán rohannak utánad visítozva, veszik ki a kezedből az újságot, lökdösik a székedet, asztalodat, vagy ha ezt megteszik, akkor általában sokkal könnyebben szólsz rájuk. Maximum ők maguk lesznek mérgesek azért, hogy meg merted jegyezni az illem bizonyos szabályait, és nem kell szembenézned egy kérdő tekintetű szülőpárral. Mi van azonban akkor, ha a szabadidődben, a nyaralásodon nem szeretnél gyerekekkel találkozni? Legalább a szállásodon vagy egy éttermi vacsora erejéig? Elvileg erre szolgál egy felnőttbarát szálloda vagy étterem, de ez sok szülőnek nem tetszik. Nekem pedig a visítozó, székemet, asztalomat lökdöső gyerek az, ami nem tetszik. Véleménycikk.
Felnőttbarát szálloda – vagy mégsem?
Az idei nyáron egy barátnőmmel nyaralás céljából szálláshelyeket válogattunk. Kiválasztottunk párat és meg is találtuk a számunkra megfelelőt. A döntésünkben jelentős szerepet játszott, hogy találtunk egy olyan szállást, ami felnőttbarát szálloda címszóval hirdette magát, ami gyakorlatilag azt jelentetti, hogy 12 éves kor alatti gyermeket nem fogad a panzió.
Nem is volt gond, az első este csodálatos volt. Másnap viszont a következő vendég egy körülbelül másfél éves totyogós gyermekkel érkezett, ami miatt elég ívesen húztam fel a szemöldökömet.
Ekkor kezdtünk el beszélgetni arról, hogy ilyenkor mi a teendő, és van-e jogunk megemlíteni a szállásadónak, hogy a felnőttbarát szálloda hivatalosan 12 éves kortól fogad gyermeket.
Utána néztük még egyszer a honlapon, és azt láttuk, hogy meg kell adni a gyerek életkorát, tehát ha 12 év alatti gyermekkel szeretnél foglalni, akkor az oldal pirossal hibát jelez. Ahhoz tehát, hogy fiatalabb korú gyermeket vigyél erre a szállásra, neked meg kell kerülni a rendszert. Ez eleve különös, hiszen miért tennél ilyet? Persze lehet, hogy bizonyos voucherek vagy a panzió saját oldala nem használ ilyen kikötést, de akkor egy szállásgyűjtő oldalon miért van megkötés? Ezek érdekes kérdések, végül nem firtattuk őket. A barátnőmnek igaza volt és van is abban, hogy egy csapat 12 év feletti gyerek néha hangosabb, mint a kisebb gyerekek. Viszont a gyermek megjelenésével azonnal átkapcsoltunk egy moderáltabb viselkedési formába, amikor a közösségi terekben töltöttünk időt. Ez persze nem azt jelentette, hogy előtte este ketten szétvertük a szállodát, de teljesen más került fókuszba: elkezdtünk arra figyelni, hogy hogyan beszélünk egymással, mit csinálunk, ott van-e körülöttünk a gyerek.
Ezek isérdekelhetnek
Valószínűleg bekapcsolt az alapvető evolúciós berögződés, hogy az utódokra figyelni kell. Ez egy sokkal éberebb figyelmet igényel. A barátnőm például rögtön észlelte, hogy a panzió nem feltétlenül gyerekbarát, üvegasztal van, éles sarkok vannak, a medence mély, nem feltétlenül kicsi gyerekeknek való, bár az étkezőben ott áll az etetőszék is. Furcsa és zavaros volt az egész helyzet, és jogosan merült fel bennünk a kérdés: akkor pontosan mi is a szabály? A családdal különben nem volt gond, kedvesek voltak, a kislány vidáman élvezte a medencét. A hét folyamán aztán megérkezett még egy több családból álló társaság, csecsemővel, ovis és kisiskolás korú gyerekekkel. Innentől kezdve a felnőttbarát szálloda, mint olyan megszűnt létezni. Szerencsére nem alakult ki konfliktus, a családok kedvesek voltak, a gyerekek is illedelmesek, de azt hiszem érthető, ha egy kissé átverve éreztük magunkat.
Fotó: Shutterstock
Mi ezzel a probléma?
Gyerek nélkül nyaralni, kikapcsolódni egy teljesen valid, alapvető igény, akkor is ha valaki gyermektelen, ha gyermekmentes, vagy ha maga is szülő. Bármely opció is az igaz, előfordulhat az is, hogy esetleg munkájából kifolyólag tetemes mennyiségű időt tölt gyerekekkel, és pont ezt az időszakot szeretné kicsit kipihenni egy csendes helyen. Van, aki eleve nem kedveli a gyerekeket, van, aki csak a sajátjait, családtagjait vagy a barátai gyermekeit szereti, és ehhez minden joga meg is van. Én személy szerint a neveletlen gyerekeket nem szeretem, és tudom, hogy ezt könnyebb mondani, mint gyermeket nevelni, de véleményem szerint a gyermekvállalás egyik alaptézise, hogy elfogadsz bizonyos társadalmi normákat. Ahogy nekem gyermektelennek el kell fogadnom azt, hogy gyermekek vesznek körül teljesen hétköznapi szituációkban, mint a bevásárlás, tömegközlekedés és egyebek, úgy a gyerekeseknek is el kell fogadniuk, hogy az ő szemük fénye nem mindenkinek a szeme fénye.
Természetes számomra, hogy más gyerekére is figyelek, kaptam már el az anyja elől játékból kis híján az úttestre rohanó gyerkőcöt, és nem gondolom ezt egy hősies tettnek, szimplán emberi alapvetés számomra, hogy vigyázunk egymásra. Ez az emberi alapvetés viszont ugyanúgy megillet engem is, tehát ha én leülök egy étteremben vacsorázni – még akkor is, ha az nem felnőttbarát szálloda vagy étterem -, elvárhatom, hogy étkezés közben ne rugdossák a székemet, borítsák fel az asztalomat vagy ne visítsanak mellettem olyan hangerővel, hogy a vacsoratársammal folytatott beszélgetés ellehetetlenüljön.
A szülők és gyermekek védelmében megjegyzem, hogy tisztában vagyok azokkal a például időjárásból fakadó kellemetlenségekkel, amik a felnőtteket is érintik, de a gyermekeket érzékenységük és fogékonyságuk okán még inkább. Tehát a mostani frontos, fülledt, párás meleg időben teljesen természetes, hogy legtöbbünk rosszabbul alszik, ezért mindannyian nyűgösek vagyunk.
Nem arról van szó, hogy egy gyermek hangulatát állandóan szabályozzuk, hiszen ez lehetetlen. Ami viszont bosszantó, amikor a szülő meg sem próbálja moderálni, lefoglalni a gyermekét.
Természetes, hogy figyelek a gyerekekre, de más gyereke nem az én felelősségem. Ha rászólok egy gyerekre, hogy viselkedjen, a szülő sokszor kiakad, és kikéri magának, amiért a gyerekét én nevelem. Nem is szoktam ilyet tenni, általában megállok a szúrós tekintet szintjén, amiért szintén kaptam már megjegyzést. Tudom, hogy sokkal könnyebb a szülőnek az én viselkedésemet bírálnia, ahogy nekem is könnyebb az ő gyereknevelését bírálnom. Ettől függetlenül lehet, hogy én annak tudatában vagyok gyermektelen, hogy esetleg nem is lennék képes kordában tartani egy gyereket. Ez az én szívemnek a joga, viszont, ha valaki gyermeket hoz a világra, akkor már nem a szíve joga, hogyan vezeti be a társadalomba, hanem a kötelessége és a felelőssége. Ennek mentén egy felnőttbarát szálloda esetén is illene tiszteletben tartani a szabályokat.
Ezeknek a helyeknek pont az volna az értelmük, hogy mindenki számára biztosítsák a szabadságot. Ahogy a szülő elvárhatja, hogy ne egy játszótérre menjen egy felnőtt társaság bulizni, úgy a gyermek nélkül kikapcsolódni vágyó is elvárhatja, hogy legyenek olyan helyek, ahol nem kell gyerekekkel találkoznia.
Mert bár mi végül eldöntöttük, hogy a kellemetlenség ellenére is jól érezzük magunkat a nyaraláson, nyomott hagyott bennem az, hogy nem vették figyelembe a határaimat, miközben felém kifejezett elvárás, hogy más gyerekeit elfogadjam, úgy, ahogy vannak. Ez pedig azt gondolom, alapvetéseiben hibás elvárás. Ahogy nem kedvelek minden felnőttet, úgy nem kedvelhetek minden gyermeket sem. Ráadásul – hiába szereti ezt a társadalom érzékeltetni – semmivel nem állok alacsonyabban az élők sorában gyermektelenként, mint a gyermekesek, amit viszont egyes szülők szeretnek elfelejteni, holott nagyon is észben kellene tartani ezt a tényt.
Kiemelt kép: Shutterstock
