Berkes Dóra és férje három gyerekükkel, az ötéves Emmával, a hároméves Samuval és a kétéves Majával bejárták már Afrikát, Európa nagyvárosait, Jordániát, legutóbb pedig Albániát is, mert úgy tartják, hogy ez sokkal többet ér, mint az anyagi javak. Dóra az Utazóanyamajom Instagram-oldalán nemcsak az utazás szépségeiről ír, hanem őszintén mesél arról is, hogy a kisgyerekes utazás bizony sokszor nem könnyű dolog. Most arról kérdeztük, hogyan készítsük fel a gyerekeket a nagy kalandra, milyen pozitívumokat ad utazás a kicsiknek, és hogyan kerüljük el a gyakori konfliktusokat.
Azt tapasztalom, hogy általában kétfajta ember van: van, aki felnőttként azért utazik sokat, mert a gyerekkorából ez kimaradt, míg mások épp azért, mert ez már gyerekként is az életük része volt. Te melyik csoportba tartozol?
Berkes Dóra: Mi ebből a szempontból egy teljesen átlagos család voltunk. Amikor kicsi voltam, nyaranta egyszer-kétszer eljártunk kirándulni közelebbi desztinációk felé, például a Balatonra, Horvátországba vagy Olaszországba. Ezeket az utakat mindig anyukám szervezte meg. Nem volt még akkor ennyi lehetőség, illetve az utazás szervezés sem két gombnyomásból állt.
Mennyire maradtak meg az emlékeidben ezek a kirándulások?
Berkes Dóra: Amikor először így utaztunk én hatéves voltam, a testvérem pedig négy, és Olaszországba, Jesoloba mentünk. Sok élményem van.
A legelső az, hogy kaptunk pici bőröndöket, amibe belepakolhattunk a játékainkat. Ezt egyébként én is előszeretettel alkalmazom a gyerekeknél, szerintem nagyon jól rá tudja őket is hangolni az utazásra az, ha valamilyen szinten belevonjuk őket is a készülődésbe.
Mindig hajnalban indultunk, így mivel nem túlságosan távoli úticélokról volt szó, ezért ebédre már rendre meg is érkeztünk. Számomra a tenger, az óceán közelsége örökösen megnyugtató érzés, már gyerekkoromban is az volt. Így a vízzel kapcsolatos élmények, a sok pancsolás a mai napig élénken élnek az emlékezetemben. Emellett pedig a szabadság érzése és az, hogy együtt van a család. Ezek maradtak meg leginkább.
Ezek isérdekelhetnek
Benned mikor fogalmazódott meg, hogy mindenképp szeretnél majd utazni a gyerekekkel, szeretnétek megmutatni nekik a világot?
Berkes Dóra: Nekem különösebben sosem számítottak az anyagi javak, sokkal erősebb volt bennem az az érzés és vágy, hogy világot szeretnék látni, új kultúrákat megismerni. Egyetemista koromban, illetve aztán utána is mindig inkább erre költöttem a pénzemet.
Amikor Emma, az első gyermekünk megszületett, ez az érzés még erősebb lett bennem, és éreztem, hogy akkor tudok igazán feltöltődni, ha a megszokott hétköznapoktól ilyen módon távolodunk el. A kisgyerekes utazás tehát számomra soha nem problémát, hanem sok-sok új élményt és lehetőséget jelentett.
Fotó: Berkes Dóra
Ti jelenleg három kisgyerekkel utaztok. Milyen volt az első, már kisgyerekes utazás?
Berkes Dóra: Amikor először elindultunk, akkor Emma még nem töltötte be a három hónapot. Mivel akkor ő még nagyon pici volt, és az egész anyaság dolog is nagyon új volt számomra, ezért egy közelebbi, autóval könnyen megközelíthető úticélt választottunk, Horvátország felé vettük az irányt. Próbáltam nagyon felkészülni mindenre, nemcsak miatta, hanem magam miatt is.
Úgy gondolom, hogy egy kisgyerekes utazás akkor lesz valamelyest pihentető, ha következetesek és megfontoltak vagyunk. Mostanra azért mi is sokkal lazábbak lettünk, mint a legelső utazásnál.
Mivel nálunk nagyon gyorsan jöttek egymás után a gyerekek (Emma másfél éves volt, amikor várandós lettem Samuval, ő pedig négy-öt hónapos volt, amikor Maját vártam), ezért aztán sokszor időnk sincs mindenre felkészülni egy-egy utazás során.
Sokan azért nem is gondolkodnak el a kisgyerekes utazás lehetőségén, mert azt mondják, hogy majd úgysem emlékeznek semmire a kicsik az egészből. Te hogy állsz ehhez a kérdéshez?
Berkes Dóra: Az a tapasztalatom, hogy ezt leginkább azok szokták mondani, akiknek nincs gyereke.
Egy háromhónapos gyerek nyilván nem fog tudni túl sok emléket elraktározni, de én attól még fogok, és az is számít. Az ember a saját igényeit nem dobhatja ki a kukába a gyerekei megszületésével, mert abból előbb vagy utóbb komoly gondok lesznek.
Másrészről az emlékeinket sokszor nem konkrét képek formájában tároljuk, hanem benyomásokként, érzésekként. A technika pedig már annyit fejlődött, hogy képek és videók formájában sokkal tovább tudunk egy-egy emléket tárolni, mint korábban.
Ha már képek és videók: az utazoanyamajom nevű instagram oldaladon rendszeresen posztolsz az utazásaitokról, tippekkel és trükkökkel látod el a kisgyerekes szülőket. Hogy jött ennek az ötlete?
Berkes Dóra: Az ötlet 2021-ben jött, amikor Majával már félidős várandós voltam, és a Covid kellős közepében jártunk. Mi ugyanis akkor döntöttük el, hogy elutazunk a Maldív-szigetekre. Akkor még nagyon jó áron lehetett oda utazni, és megfelelő tesztekkel nagyon könnyű volt maga a beutazás is. Ez egy nagyon megterhelő időszak volt, és úgy éreztem, hogy jót tenne kicsit kiszakadni a mindennapokból. Korábban is megfordult már a fejemben, hogy blogot indítok, mert túl sok gondolat van a fejemben, amit jó lenne kiírni magamból. Eleinte ezekről meséltem, de nem akartam, hogy ez később rossz érzést keltsen a gyerekekben, ezért úgy döntöttem, inkább arra helyezem a hangsúlyt, hogy milyen a kisgyerekes utazás.
Fotó: Berkes Dóra
Milyenek azóta a visszajelzések?
Berkes Dóra:
Nagyjából két csoportra lehetne osztani a követőimet: vannak a már rutinos utazó anyukák, és azok, akik szeretnének elindulni, de még gyűjtik hozzá a bátorságot. A posztjaimmal, tippjeimmel mindkét csoportot igyekszem megszólítani, és buzdítom is őket arra, hogy bátran írjanak nekem, hagyjanak kommenteket, hogy valódi párbeszédek indulhassanak el.
A visszajelzések tehát nagyon jók, legutóbb épp Albániában jártunk, és mivel ezzel az országgal kapcsolatban nagyon sok az előítélet, ezért a legutóbbi posztjaimmal megpróbáltam rácáfolni ezekre a tévhitekre. Ezért is nagyon hálásak szoktak lenni az olvasók.
A kisgyerekes utazás során elkerülhetetlen, hogy olykor eltörik a mécses – adott esetben éppen egy repülőúton, vagy mikor esetleg mindhárman mást akarnak csinálni…Mennyire lehet megelőzni ezeket a helyzeteket?
Berkes Dóra: Emma lányunk másfél éves kora óta repül rendszeresen, neki ebben már igazi rutinja van, és nagyon vár minden egyes újabb utazást.
Úgy gondolom, hogy sokat segít, ha a gyerekekkel minél kisebb korukban indulunk el az első utazásra, mert így számukra ez lesz a természetes. Tudni fogják, hogy mikor mit kell csinálni, így aztán a lehetséges konfliktusforrásokat is csökkenteni tudjuk. Szintén hasznos, ha utazás előtt sokszor leülünk velük beszélgetni arról, hogy mi vár rájuk, mesélünk nekik az adott helyről, arról, hogy mit fogunk ott csinálni.
Utazás közben sokan eljátsszunk a gondolattal, hogy vajon milyen lehet abban az adott országban élni hosszabb – rövidebb ideig. Bennetek felmerült valaha a külföldre költözés gondolata? Ha igen, akkor melyik ország kapcsán?
Berkes Dóra: Nekem van egy nagyon kedves városom, San Sebastián, többször is jártunk már ott, és ott mindig eszembe jut az, hogy szívesen ottmaradnék. Elég alapos és megfontolt embernek tartom magam, így aztán biztosan nem ugranék bele hirtelen felindulásból egy külföldre költözésbe, három gyerekkel pedig az embernek sokkal több mindent kell mérlegelnie, mintha csak ketten indulnának útnak. Az egyik legnagyobb visszatartó erő viszont talán a honvágy.
Mit gondolsz, a gyerekeknek melyek a legfontosabb, az utazások által szerzett élményeik? Tudnak ezekből később akár előnyt is kovácsolni?
Berkes Dóra:
Egy gyereknek mindig a szülő a példa, és ha tőlünk az látják, hogy el merünk indulni, akkor nekik ez lesz a természetes. Látni fogják, hogy más környezetben hogy oldunk meg egy-egy váratlan szituációt. Megismernek más kultúrákat, látni fogják, hogy a világ mennyire sokszínű, hányféle ember él még rajtunk kívül. Ennél nagyobb ajándékot nem is adhatnánk nekik.
Fotó: Berkes Dóra
Mivel bátorítanád azokat a kisgyerekes szülőket, akikben megfogalmazódott már az igény az utazásra, de még nem mertek elindulni?
Berkes Dóra:
Az egyik legfontosabb, hogy az ember feltegye magának azokat a kérdéseket, hogy mitől is fél pontosan. Ha ezeket őszintén végiggondolja, ki fog derülni, hogy valós félelmekről volt-e szó.
Ha igen, akkor át kell gondolni, hogy miképp lehet ezeket kiküszöbölni, mikor lehet az adott helyzetre minél jobban felkészülni, hogy a szülő biztonságban érezze magát. Hiszen így tud nyugodt légkört teremteni a gyerekei számára is.
Mik a leggyakoribb tévhitek, amiket szívesen eloszlatnál a kisgyerekes utazás témájával kapcsolatban?
Berkes Dóra:
Sokszor felmerül, hogy az utazás során biztosan szenvedni fog a gyerek. minek vinni őt, neki úgyis csak kínlódás lesz az egész. Szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy ez egyáltalán nincs így. A gyerek akkor érzi jól magát, ha a szülők is jól vannak, és egy gyereknek minden új inger hatalmas felfedezést jelent.
Egy másik gyakori tévhit, hogy kisgyerekkel nehezebb elindulni. A saját bőrünkön tapasztaltuk meg azt, hogy milyen remek, ha egy gyerek minél korábban megszokja az utazással kapcsolatos teendőket, hiszen annál könnyebb lesz vele később. Ráadásul egy kicsi gyerek még nagyon sokat alszik, sokkal kevesebb a feladat vele, nem kell utána folyamatosan szaladni, egy hordozó segítségével vihetjük őt a hátunkon is. Tényleg mindenkit arra biztatok, hogy merjen elindulni, és fedezze fel a világot gyerekekkel együtt!
Fotó: Berkes Dóra
Kiemelt kép: Berkes Dóra
