Tudatosság, közösség, önismeret, spiritualitás. Néhány szó, ami azonnal az eszünkbe juthat, ha a Nordvital Everness Fesztiválra, vagy magára a márkanévre gondolunk (hiszen már több program és szerveződés fut a név alatt). Egy hét, ami nem szól másról, csak az önmagunkhoz és egymáshoz való kapcsolódásról: a lelki és testi töltődésről. A fejlődésről. A tudatosság és önismeret folyamatában való mélyebbre merülésről. Az élvezetekről, felszabadultságról, nevetésről és önmagunk szabadjára engedéséről. Újra kapcsolódni a természethez. A gyökerekhez. A természetes valónkhoz. Felesleges körítések, maszkok, társadalmi elvárások és státuszszimbólumok nélkül.
Mi is az Everness?
Mivel több, mint tíz éves múltra tekint vissza az Everness, a magas szakmai színvonal megkérdőjelezhetetlen minden tekintetben: az előadások, a szervezés, a termékek, a szolgáltatások egyaránt értéket képviselnek. Éppen ezért a koncertek, workshopok, előadások mind-mind hozzájárulnak a testi-lelki egyensúly megteremtéséhez, egy boldogabb, kiegyensúlyozottabb, teljesebb élet kialakításához és fenntartásához.
De milyen programokról beszélünk? Na most figyelj, mert nem mindennapi repertoárról van szó:
A teljesség igénye nélkül részt vehetsz hangfürdőn, különböző meditációkon, tematikus jógán, szomatikus programokon, kakaószertartáson, tudatos szexualitás workshopon, handpan gyakorláson, élménydoboláson, férfi- és női körön, ecstatic dance-en… Ezen felül pedig extra szolgáltatásokat is kipróbálhatsz: jeges merülés, masszír, henna, különböző gyógyító és egészségjavító módszerek.
Fotó: Everness Fesztivál
És megannyi csodás, egyedi, az önmagunkhoz való autentikusabb és mélyebb kapcsolódást támogató termék közül válogathatunk: makramé istennő ruhák, ásványékszerek, ásványok, meditációs párnák, illóolajok, csodaszép ékszerek és még sorolhatnánk. Mindennel találkozunk, amire szükségünk lehet. Illetve külön kiemelném az egészséges ételek, mindenmentes sütemények, forrásvízzel készített ceremoniális kakaó jelenlétét, ugyanis megannyi érzékenységemmel ez mindig egy sarkallatos kérdés a fesztiválokon. Itt ezen sem kellett aggódnom.
Az Everness családi program is lehet, hiszen külön „Gyerek faluval” is készülnek a szervezők, 14 éves kor alatt ingyenes.
Személyes beszámolók következnek
Maurer Fruzsina
Sétálok a fesztiválon. Mezítláb, földig érő ruhában, és csak figyelem, ami körülöttem történik. A nyüzsgés egyértelmű, de nem a szokásos fesztiválos őrületféle. Van egy általános harmónia, béke, ami belengi az egészet. A sátrakban és különböző program-területeken összegyűlnek az emberek: van, aki előadást hallgat a fűben fekve, mások jógáznak a fák alatt, megint mások hangfürdőznek teljes nyugalomban. Ahogy átléptem a kaput, már éreztem valamit. Valami olyasmit, hogy ez az, itthon vagyok. De ahogy részt veszek a programokon, ez egyre egyértelműbb.
Az első egy hangfürdő, amivel ténylegesen, lelkileg is megérkezem a fesztiválra. Egy teljesen más állapotba kerülök, az idő relatívvá válik, követem az előre kinézett programokat, de sodródom is az impulzusokkal. A hely, az emberek energiája is egészen más, mint amit eddig tapasztaltam. Van egy kollektív összetartozás érzés, hogy akik mind itt vagyunk, egy felé tartunk, ugyanazon értékek mentén élünk, dolgozunk magunkon, tudatosak vagyunk, de örömmel, felszabadultan éljük a mindennapokat. És ez itt gyönyörűen kibontakozik: a komolyabb, mélyebb előadás és meditáció után könnyedén leheveredünk a fűbe a nagyszínpad elé, vagy lesétálunk a Balaton partra, és csak nézzük a szomatikus workshopon résztvevők táncát. (Ez az egyetlen kis „sátorféleség” helyezkedik el a fesztivál területén kívül.)
Nézem őket, és azon gondolkodom, mi az, ami üvölt róluk, ami megkülönbözteti őket a sima strandolóktól (ami minket, Everness-en résztvevőket megkülönböztet a tömegtől). És rájövök, hogy ők szabadok. Mindentől. Mert bennük van egy olyan világ, egy olyan önmagukhoz és másokhoz való kapcsolódás, ami ad egy stabilitást, egy alapot, egy keretet az életüknek, ami mentén megélhetik mindazt, amire vágynak, amire szükségük van, amit szeretnének és élveznek. Nem érdekli őket, hogy hányan nézik a mozdulataikat, egyszerűen mozdulnak a zenére, követik a testüket, követik a belső hangot. És ez a szabadság.
Hogy ezt megtehetik, hogy megengedik maguknak. A saját intuíciójuk, vágyaik szerint élnek. És áramolnak az élettel. És azt hiszem, ennél több nem is kell.
Fotó: Everness Fesztivál
Tomek Noémi előadásán és meditációján folytak a könnyek rendesen, olyan érzések jöttek a felszínre a másfél óra alatt, amelyekkel foglalkozni kell. Egyszerre volt szomorú és felszabadító. Valahogy ez a kettő együtt jár: jönnek a nehezek, a régi minták és hitrendszerek, aztán egy ilyen élmény, hatás, workshop vagy egy egyszerű mondat megtöri, felhívja rá a figyelmet, de utána a megkönnyebbülés követi, mert ezeknek most van helye, tere. Megtart a közeg, nem vagy egyedül. Oldódnak olyan érzelmek, amelyekkel dolog van, vagy amelyeknek menniük kell.
A mind testileg, mind lelkileg mozgalmas nap végén semmi másra nem vágytam, mint egy jó kis élménydobolásra: ahogy hatvanan ülünk egymás mellett, miközben betanítanak minket, és ránk sötétedik. A Balaton parton engedjük szabadjára a hangokat és a ritmust, amit röpke egy óra alatt hozunk össze. Közben csak azt érzem, hogy a testem felébred a dallamokra, követi a kezem és a dob ritmusát, miközben csak vigyorgok és nevetek azon, hogy valami ilyesmi érzés lehet a szabadság.
Aradi Debóra
Az egész fesztiválon hihetetlen energiák mozdultak meg, egyszerre volt vibráló és élettel teli, emellett pedig pihentető, puha, kikapcsolódást ígérő. Mindkettőnk számára voltak meghatározó pillanatok a fesztiválon. A Bőség workshopot mégis kiemelném. Varga Livius, pszichológus, aki nem mellesleg a Quimby zenekar alapító tagja, azt vallja magáról, hogy a tanítás és a szórakoztatás az élete. Nem véletlenül. Előadása alatt nemcsak türelemmel, hanem élő példákkal szemléltette a bőség témaköréhez való alapvető hozzáállást, és természetesen nem engedett el bennünket kapaszkodó nélkül. Egyszerű kérdésekből álló, rövid kérdéssort kaptunk tőle. Három fő irányra osztotta az előadását: alapvető szükségletek és a velük való kapcsolatunk, öröm bon bon-ok és a szüleinkkel, nagyszüleinkkel való kapcsolat.
Elsőként az alapvető szükségleteinkhez kellett magunkhoz ölelni és leírni, hogy ezek közül – mint például a pihenés, az alvás, a víz, a levegő – melyikkel milyen a viszonyunk, szeretnénk e rajta változtatni és ha igen, akkor mi az, amit jelenlegi erőforrásaink birtokában meg is tudunk valósítani. Livius is elmondta, hogy azt írjuk le, ami jön, ami beugrik, de valahogy ösztönösen jött a hétköznapi és egyszerű cselekvések gyűjtése: több vizet kellene innom, ezért napi 2 liter alatt nem állok meg. Elcsúszott az alvási ritmusom, ezért újra kell húznom a rendszert, 22:30-kor lefekszem minden nap. Jólesik meditálni, mert segít megnyugtatni az idegrendszeremet és ezáltal a testemet. Elhanyagoltam, viszont kiegyensúlyozottá tesz. Reggelente szánok rá 10 percet. Nekem ez volt az a három pont, amivel úgy éreztem, el tudok indulni.
„Napi 1 fekvőtámasz” – hallottam a fejemben az előadó szavait, amit időnként megismételt nekünk. Hiszen a kulcs a rendszerességben rejlik. Nem kell megváltani mindig a világot, ha nem megy. Ha nincs 10 percem meditálni, akkor leülök 2 percre. A cél, hogy meglegyen minden nap az egy – átvitt értelemben vett – fekvőtámasz.
A következő szakaszban a szüleinkkel és nagyszüleinkkel való kapcsolatról kellett írni, majd a folyamat legvégén a saját örömforrásainkat, energianyerő pontjainkat vagy, ahogy Livius nevezte, a bon-bon-jainkat kellett megkeresni a következő kérdések mentén:
Mi az, amiben jó vagyok?
Mi az, amit élvezek?
Mik azok a cselekvések és események, amik közben nyugalmat érzek?
Fotó: Everness Fesztivál
Elsőre könnyűnek tűnhet, a látszat azonban csal. Egy régebbi hitrendszer cseréje, vagy a bőséggel kapcsolatos mindset váltás azt gondolom, hogy teljes őszinteséget követel, méghozzá saját magunkkal szemben. Ami valljuk be, piszok nehéz tud lenni. Néha csak egy bíztató szó hiányzik, egy ölelés ahhoz, hogy erősödjön a magunkba vetett hitünk. Kedves olvasó, ha neked is szükséged van rá, akkor a következő sorok neked szólnak:
Elég vagy, elég az, amit csinálsz. Bízz magadban és abban, hogy te is képes vagy rá, hidd el, meg tudod csinálni! Én bízom benned! Lehet, hogy elfáradtál, és ez teljesen rendben van. Viszont ne most állj meg az úton, hiszen nézd meg, mennyi kilométer van már mögötted. Pihenj meg egy pillanatra, jár neked! Sok sikert az úton!
A programot egy légzőgyakorlattal, majd meditációval zártuk. És hogy mit kaptam tőle?
Tisztánlátást, motivációt, lendületet.
A nap végi élménydobolás pedig már csak hab volt a tortán, ahol egyként szólaltattunk meg 60 darab dobot. Abban a másfél órában nem láttam mást, csak mosolyokat és izgatottságot, legbelül pedig én is ugyanezt éreztem.
Fotó: Everness Fesztivál
Ismerd meg te is!
A nyáron augusztusban még lehetőségünk van részt venni a Nomád Tribal Gatheringen, szeptemberben pedig az Indián nyár Everness rendezvényen. Sőt, a Szigeten Everness Chill Garden néven a programok esszenciájával is találkozhatunk. Nem érdemes kihagyni egyik lehetőséget sem, mi biztosan ott leszünk!
Fotó: Everness Fesztivál
Kiemelt kép: Everness Fesztivál
