Kitört a Barbie-láz, kétlem, hogy ne hallottál volna arról, hogy film készült a világhírű babából. Már a megjelenése előtt is nehéz volt elkerülni, és továbbra is mindenki a Barbie című filmről beszél. Nem véletlenül, ugyanis a várakozásokat messze túlszárnyalta. De miért fontos megnézni egy műanyag babáról készült alkotást? Milyen mélyebb mondanivalót rejt magában a Barbie film?
Egy kis Barbie-történelem
A Barbie-babák majdnem minden lány, sőt, talán nemtől függetlenül minden gyermek számára ismerősek. Személy szerint sosem volt igazi Barbie-m, ami a ’90-es években nem is csoda, de nagy fájdalomként éltem meg. Szerencsére lehetett hasonló babákat kapni, így nem maradtam ki az őrületből. Megannyi outfit állt rendelkezésre, mind szép színes, ráadásul magassarkú cipőt hordott, sikeresebben, mint én magam a mai napig felnőttként. Hogy mekkora dolog volt egy felnőtt babát öltöztetni, ma már nem tűnik annyira különlegesnek.
Viszont 1959-ben igencsak hiánypótlónak számított, hiszen mindaddig a babák nagy része kisbabát ábrázolt. Lehetett őket etetni, pelenkázni, teadélutánt tartani, de főleg a klasszikus nőszerepre készített fel. Nem volt hivatásuk, nem voltak különleges ruháik, és nem voltak felnőttek.
Fotó: Pexels
Ruth Handler kapaszkodott bele a felnőtt baba ötletébe a német Bild Lilli alapján, amit végül a Mattellel együtt meg is valósítottak. A Bild Lilli jogai a Mattelhez kerültek pár évvel később, de addigra már, 1959. március 9-én megszületett Barbie, aki Ruth lánya után kapta a nevét. Barbie barna és szőke hajjal is kapható volt, és egy fekete-fehér csíkos úszódresszt viselt. Nem fogunk meglepődni, ha ezek után a Barbie film nyitányában is ebben a szettben látjuk az éppen megszületett babát. A Barbie óriási siker lett, azóta is rengetegen játszanak vele, és ez nem véletlen. Ahogy a Barbie film körül is feltűnően jó marketinget látunk, hallunk, úgy a baba eladását is jól felépített marketingstratégiával támogatták meg. A legkülönfélébb kiegészítők kaphatóak hozzá, regények, ruhák, ház, autó, állatok, filmek, színezők: amire csak egy gyerek vágyhat, nagy eséllyel létezik Barbie-s verzióban.
Fotó: Unsplash
Műanyag, rózsaszín, de nem üres
Szóval adva van egy kiválóan megreklámozott franchise, ami most kijött egy élőszereplős filmmel, amiben Margot Robbie játssza magát Barbie-t. Ryan Gosling kapta Ken szerepét, és az előzetesekben igazán színesnek, butának és vidámnak festették le ezt a történetet. Nem tagadom el, tényleg van ilyen része is.
De bárki komolyan gondolta, hogy Greta Gerwig, aki korábban a Ladybird-öt és a Kisasszonyokat írta és rendezte, majd egy teljesen bugyuta filmmel jön elő? Minden filmjében fontos az érzelmek jelenléte, a karakterek fejlődése, miért lett volna ez másként a Barbie film esetében?
A Barbie egy rövid, velős történelemórával kezdődik olyan képsorokkal, amik pontosan érzékeltetik a feszültséget, amit a felnőtt baba elkezdett feloldani. Aztán jön is Barbieland, ahol minden Barbie boldog. Barbie az elnök, a legfőbb ügyészség bírája, Nobel-díjas, vagy bármi, ami csak Barbie szeretne lenni. Az élete csillogóan sima és műanyag. Ott van persze Ken, Kennel, Kennel és Kennel, de igazából ők csak léteznek és Kenek. Rengeteg szóviccre számíthatunk, ezt előrevetítem. De ezen kívül minden csodás. Minden.
Amíg egyszer csak Barbie a halálra nem gondol. Kivágja magát, de abból már nincs menekvés, hogy leessen a talpa. Bizony, nincs több magassarkú cipő!
Ennél még rosszabb dolgok is történnek, így Barbie megismerkedik a való világgal, ahol rájön, hogy nem oldottak meg mindent azzal, hogy megszülettek. Ken pedig megismeri a patriarchátust. Ezzel természetesen elszabadul a pokol. Nyilvánvalóan rózsaszínben.
A Barbie film több, mint rózsaszín vattacukorba csomagolt álom
Ha valaki rózsaszín, habkönnyű komédiára vágyott, megkapja. De hamar komolyra fordulnak a dolgok. Greta Gerwig az ikonikus műanyag babáról szóló történetébe ugyanis olyan feminista kiáltványt fogalmazott bele, ami mellett nehéz elmenni. Aki beült a moziba, az most végighallgatta, mit gondolunk. Vagy legalábbis az átlag mit gondol nőként, hogy érzi magát, mit él át. Hullámzunk a bugyuta vígjáték és a mélydráma között, éppen úgy, hogy az jó legyen. Az egész bámulatos, bravúros, és ha valaki nagyon szeretne elsiklani a mély tartalom felett, megteheti.
Kislányok, fiatal és felnőtt nők ezrei látják most ezt a mozit a nosztalgia vagy a jó marketing miatt, és kinyílik a szemük. Hogy így érezzük magunkat. Mindenki így érzi magát, mindannyiunkat érnek nőként olyan impulzusok és elvárások, amikkel nehezen küzdünk meg.
America Ferrara monológja a film háromnegyedénél mindent összefoglal. Kegyetlen, őszinte, kikerülhetetlen. A másik kedvenc pillanatom, amikor Ken (a strand-Ken, akit Ryan Gosling alakít) rájön, hogy a patriarchátus nem a lovakról szól, úgyhogy már nem is érdekes. A Barbie film kimondja, hogy elavultunk, rendszerünkben és hozzáállásunkban egyaránt, és jelzi, hogy elég volt.
Ez sokaknak, akik nem akarnak kibújni a rózsaszín ködből lehet visszatetsző, de ez sem gond. A lényeg az, hogy talán több kislány fedezi fel magának azt, hogy mik a lehetőségei. Hogy amit hátránynak hiszünk, az lehet erő.
Fotó: Shutterstock
Nekem ma mondták, hogy lány létemre meglepően okos vagyok, mert sok férfi között egy mondattal megoldottam egy problémát. Ez egy vicc, nem fáj, az éles humort én is kedvelem, de elgondolkodtató. Mert fájnia kéne, de már csak nevetünk az ilyen mondatokon, mert hozzá vagyunk szokva. Ez nincs rendben.
A Barbie film arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy ilyet már nem illik mondani. Inkább csak fogadjuk el, hogy valaki lehet okos, kreatív, érzelmes, határozott, kedves, vicces, bármi. Nemtől függetlenül.
Főkép: Shutterstock
