Szexfantázia – mocskos vagy párkapcsolatjavító?

Ha a fantáziákra gondolunk, rögtön a szélsőségek jutnak eszünkbe, holott ezek gyakran csak apró fűszerek, nem? 

Fanni: A túlzó fantáziák ritkák, inkább újdonságkeresés jellemző, amibe beletartozik minden, ami az adott személynek újnak számít. Hozzánk inkább azok jönnek, akik újdonságra vágynak vagy az első eszközüket vásárolják. 

Miért állunk meg sokszor a fantáziánál? Miért elég róla csak beszélni? Miért nem kell végül kipróbálni?

Fanni: Azért – főleg az extrémeket-, mert maga az, hogy elképzeled, ad egy magabiztosságot. Éppen ezért a finomabb fantáziák vannak többségben, mert már ezek is segítenek: legtöbbször csak arra használjuk őket – főleg nők –, hogy felizguljunk vagy segítse az orgazmust. És éppen ezért lehet, hogy nincs is szükség a megvalósításra, mert már az is kielégítő, hogy elképzeljük vagy megosztjuk a partnerrel.

Lili:

A fantáziában idealizáljuk magunkat, a másikat, a helyzetet. És éppen ezért, ha a pároddal megbeszélitek ezeket a fantáziákat, eljátszotok a gondolattal és kialakul egy közös cél vagy kép, megmaradhat ebben az ideális állapotban, ami lehet izgató és jótékony hatású mind a szexre, mind a kapcsolatra.

De az, hogy nem biztos, hogy úgy tudod megvalósítani az elképzelést, ahogy szeretnéd, erős gát abban, hogy megpróbáld.

Miről szól a shibari, ha szexuális irányból közelítjük meg?

Lili: A shibari az alá-fölé rendelt viszonyt erősíti vagy adja meg a kapcsolatban. A pár egyik tagja a kötöző, aki kikötözi a nyuszit, az alárendelt felet. Az a cél, hogy a nyuszi mozgásképtelen legyen, semmit ne tudjon csinálni: rábízza magát a kötözőre, és teljesen átadja magát neki.

Kiszolgáltatottság, megengedés, teljes bizalom jön létre. Ha meg tudod lépni a másik felé, hogy teljesen kiszolgáltatod magad neki, az egy óriási érzelmi és adrenalin löketet ad mindkét félnek.

Mindkét helyzet izgató: átadod magad valakinek, illetve kontroll alatt tartod a másikat. Maga a kötözés pedig sok esetben oda-vissza működik. 

Fanni: Persze ez személyiség és akár élethelyzet függő is. Ha a munkádban olyan szerepet töltesz be, ami sok felelősséggel és teherrel jár, akkor nem biztos, hogy még ebben is dominálni szeretnél. Ilyenkor kvázi még felszabadítóbb, hogy teljesen megadod magad. 

Működhet egy kapcsolat, ha az egyik fél nyitott erre a viszonylag szélsőséges szexre, a másik pedig nem? Hogyan közelíthetnek egymáshoz?

Lili: Abszolút működhet, pont azért, mert nem feltétlenül kell a másikkal kiélni ezt. De az első kérdés az, hogy egyáltalán ki akarom-e élni, vagy elég az, hogy megosztom. 

Ha van egy (szélsőséges) fantáziám, el merem mondani a másiknak, és nem leszek megszégyenítve érte, az sokat emelhet a kapcsolaton, a kapcsolaton belüli kommunikáción és a bizalmon.

Az egy teljesen más dolog, ha ténylegesen ki akarom próbálni ezt a fantáziát. Adott esetben meg is lehet próbálni, de kereshetek csak erre a célra egy partnert.

Szóval a shibarihoz és a BDSM-hez nem kapcsolódik feltétlenül szexuális aktus? 

Lili: Nem. Nem arról van szó, hogy kikötöznek, és utána szexeltek, hanem

maga a kötözés folyamata az aktus.

A shibari éppen azért szuper, mert ha valaki nem akar ebbe belemenni, de megengedi, hogy a párja csinálja, akkor mindketten boldogok lehetnek, mert ez nem megcsalás. A mi workshopjainkat például két nő tartja: az egyikük házas, másikuk párkapcsolatban él, nincs köztük szexuális kapcsolódás shibari közben. Az extázis, amit átélnek, a kötözés miatt jön létre. De persze ez attól is függ, hogy a párkapcsolat milyen szinten van, mennyire bíznak egymásban a felek.

Fanni: A legtöbb BDSM tevékenységhez nem feltétlenül kötődik szexuális aktus.

A hatalmi játékról szól, nem magáról a szexről

– legalábbis az eredeti irány. Aztán ez a közfelfogásban felhígult A szürke ötven árnyalatával. De a BDSM egy könnyen átlátható, részletes szabályokkal kialakított világ, ami segít abban, hogy el tudd engedni magad. Nem az történik, hogy bemész, és történnek veled a dolgok, aztán talán mersz szólni, ha nem akarod, hanem konkrétan megbeszélitek, mi fog történni: tiszta kommunikáció folyik arról, mit lehet és mit nem. Nincs határátlépés! 

Lili: Sokkal szabályozottabb, mint egy egyéjszakás kaland. Ebben az esetben az a fontos, hogy megtaláld azt a közösséget, ahol biztonságban érzed magad.

Egy kapcsolatba hogyan lehet beemelni a BDSM-et? Milyen eszközökről, tevékenységekről van szó?

Fanni: Nagyon nyitott és őszinte kommunikáció az alapja. 

Lili: Az elején csak fantáziaszinten kell róla beszélni: incselkedni, barátkozni a gondolattal. Szétnézni a játékok között, megbeszélni, mi fogott meg, mit találtatok izgatónak, mit szeretnétek kipróbálni. Az még mindig keveseknél jön el, hogy ténylegesen beépítsék, mivel alapos tervezés, hogy a megfelelő kereteket felépítsék. Érdemes például biztonsági szót választani, ha az irány, ami felé elindultak, valóban extrémebb.

De sok kapcsolatból eleve hiányzik a teljesen őszinte kommunikáció, így nagyon kevesen jutnak el addig a szintig, hogy egyáltalán beszéljenek erről.

Inkább az jellemző, hogy valaki eleve felvállalja, hogy vonzza őt a BDSM, és szingliként elmegy egy ilyen klubba, ahol hasonló érdeklődésű emberekkel ismerkedhet.

Örülök, hogy behoztad A szürke ötven árnyalatát, mert ez egy érdekes jelenséggé nőtte ki magát: sokan, akik megnézik ezeket a filmeket, vágynak az ilyen jellegű kapcsolódásra, szimpatikusnak találják a férfit, ők is valami ilyet akarnak – holott a való életben (jobb esetben) látják, hogy ez egy egészségtelen dinamika és valójában nem tűrnék el. Miért bocsátunk meg a filmek, könyvek toxikus, szexi férfijainak, miközben egészségtelen dinamikát látunk?

Lili: A szürke ötven árnyalatánál az a baj, hogy nem látni az egész kapcsolatot, mert elfedi az, hogy a férfi mennyire akarja a nőt. És a nőknek ez tetszik:

hogy mennyire vágyhat egy férfi a nőre.

Valójában azt akarják, hogy valaki ennyire imádja őket, „üldözze” őket a szerelmével, és hatalmas orgazmusokat éljenek át – egyáltalán nem arra, hogy építsen nekik egy szexszobát. Figyelmen kívül hagyják a dinamikában megbújó fájdalmat.

A filmben a szerelem összemosódik a bántalmazó szexszel és toxikus kapcsolattal, ráadásul a való életben egy ilyen ember nem változik meg a szerelem hatására.

Ezzel félrevezető képet mutat be a szex ezen világáról. Ugyanez a hatása azoknak a szexjeleneteknek, amikor a nő nem akar szexelni, de a férfi a dominanciájával és rámenősségével ráveszi őt, és végül szenvedélyeset szexelnek. A való életben nem arra vágyunk, hogy akaratunkon kívül kényszerítsenek szexre – ezzel egy életre traumatizálva minet. Emellett a

társadalmi nyomás hatására a nők hajlamosak arra, hogy tárgyiasítsák magukat a szexben, alárendeljék magukat a férfi akaratának, ezért gyakoriak azok a fantáziák, ahol sokszor a határig elmennek benne vagy még tovább. De! A saját fantáziánkban mindig mi kontrollálunk, mi döntjük el, mi és hogyan történik, meddig megyünk el. Ez biztonságos. A valóságnak ehhez semmi köze.

Fanni: És mivel nem mutatnak meg mindent a filmekben, te a saját fantáziáddal egészíted ki a sztorit, de nyilván amentén, ami neked még belefér. 

 

Főkép: Shutterstock