„A világon minden a szexről szól, kivéve a szexet, mert az viszont minden másról.”

 A szexualitással, vágyainkkal kapcsolatos kérdések fokozatosan oldódnak, azonban a szex-problémákon még mindig óriási tabu van – akár párkapcsolatban, akár társadalmilag. Miért ennyire nehéz a párkapcsolatunkban felhozni, ha valami gond van a szexben?

Benke Vali Leria: Nagyon sok szégyen kapcsolódik a szexualitáshoz. A nevelkedésünk során számos olyan üzenettel találkozunk, amelyek által szégyen és megannyi titok tapad ehhez a témához: nem szabad a szexről beszélni, ez valami mocskos, illetlen, erkölcstelen dolog. Ennek nagyon mély lenyomatai vannak mindannyiunkban. Én azt tapasztalom, hogy ha baráti társaságban elő is kerül a téma, az sem valódi kommunikáció, inkább egyfajta feszültséglevezetés: mondjuk viccelődésen, ugratáson keresztül – és csak arról a részéről – tudunk beszélni, ami jó. Például, ha olyan élményben volt részünk, ami élvezetes volt, amivel lehet kicsit menőzni. Ebben az esetben szívesen választjuk a témát nyíltabb helyzetben is, azonban, ha már gond van, akkor nem akarjuk vagy nem tudjuk felhozni. Akkor sem, ha magunkban érezzük a problémát vagy elakadást, pláne nem akkor, ha a partnerünkben – hiszen akkor kvázi elszenvedői vagyunk annak, hogy a szexuális életünk nem olyan, mint szeretnénk, és ez lehet kellemetlen, szégyennel teli érzés.

Erről megnyílni tényleg nagyon-nagyon nehéz, mert nincs abban tapasztalatunk, hogy milyen reakció érkezik. A legtöbbünk fejében negatív címkék kapcsolódnak a szexuális problémákhoz: például, ha valakinek merevedési problémái vannak, akkor férfiatlan, ha pedig nőként nem kívánja annyira a szexet, akkor frigid. De ha a másik oldalról nézem, nem is tudjuk, mit kérdezzünk, ha valaki felvet egy ilyen problémát. A legtöbben zavarba jövünk, még ha barátról is van szó. Mit mondjak, mit tanácsoljak neki? Nehezen tudunk vele mit kezdeni. És ezt mindannyian érezzük:

akár hallgatóság, akár megosztó fél vagyunk, legbelül tudjuk, hogy ezen a területen eszköztelenek vagyunk.

Ezért jobbnak látjuk nem megosztani, mert nem akarunk azzal szembesülni, hogy a legeslegintimebb témában olyan negatív visszajelzést kapjunk, aminek az az üzenete, hogy nincs rá megoldás, ezzel nem lehet mit kezdeni.

Mert innen egy lépés a „velem van a baj” érzés.

Akkor merre lehet elindulni? Aki nem jár terápiára vagy egy akut probléma merül fel nála, milyen eszközökhöz nyúlhat? Főleg, hogy minden külső segítség igénybevételéhez nagy bátorság és nyitottság kell, ami nem biztos, hogy mindenkiben megvan, pontosan a szégyenérzet miatt, amiről beszélsz.

Benke Vali Leria: Első lépésként az edukatív tartalmak fogyasztása lehet hasznos, mert itt felfedezhetjük, hogy nem vagyunk egyedül a problémával. Majd megérthetjük azt, mi minden van a háttérben.

Nyitottság kell ahhoz, hogy létrehozhassuk a változást. Az nem megoldás, hogy egyáltalán nem foglalkozunk vele, oda sem nézünk, és várjuk, hogy majd csodaszerűen megoldódik. Ez nem így működik. Lépnünk kell.

Pontosan ezért hoztam létre ezt a könyvet, mert azt látom, hogy ez az egyik legnehezebb pont a párok életében.

Felvállalni a problémát?

Benke Vali Leria: Igen, mert ők azt élik meg, hogy először is valakinek ki kellene mondania a másik előtt, hogy problémáik vannak a hálószobában. Ez iszonyatosan nehéz, ráadásul nagyon sokszor fordul elő, hogy a pár egyik tagja nyitott lenne erre, a másik viszont azt mondja, hogy nem – patthelyzet. A könyvben viszont úgy tudnak végigmenni a folyamaton, hogy nem kell elmesélni valaki másnak, egy idegennek, egy szakembernek.

Az előnye tehát az, hogy a négy fal között tartja a pár intim életének problémáit, mégis olyan eszköz van a kezükben, amely tényleges megoldást nyújthat.

De az nagyon fontos, hogy ha a szexuális probléma testi tünettel is jár, akkor történjen egy orvosi kivizsgálás, mielőtt elkezdik a pszichológiai hátteret vizsgálgatni, mert sokszor lehet egy gyulladásos folyamat vagy gyógyszermellékhatás a háttérben. Találkoztam már olyannal is, hogy műtéti komplikáció okozta a szexuális problémát.

Fotó: Varga Lilla

Ha nem orvosi problémáról van szó, akkor mi vezethet a probléma felmerüléséhez? Egyáltalán milyen problémákról beszélünk?

Benke Vali Leria: Lehetséges az, hogy a kapcsolatba valamelyik fél már eleve úgy lép be, hogy korábban is voltak problémái: például egy merevedési vagy orgazmus probléma, korai ejakuláció. És van az az opció, amikor a kapcsolatban alakul ki vagy mélyül el. Nagyon összetett, hogy mi minden hozhatja ezt elő. Egyrészt a probléma gyökere lehet a kapcsolati dinamika: például sokszor történnek olyan sértegetések, olyan apró bántások, amikor nincsenek tisztában a felek azzal, hogy ők valójában bántják egymást, ugyanis viccnek definiálják. Vagy az egyik fél elmondja, hogy neki ez rosszul esett, a másik pedig rávágja, hogy „jaj, csak vicc volt”, nem úgy értette stb. De van olyan is, amikor mindketten nevetnek rajta, mégis rombolják egymás önbizalmát.

Ha ezek a sérelmek rendszeresek és hosszú ideig fennállnak, akkor felépül egy fal közöttük, és a szexuális vágy elmúlik.

Ez egy nagyon-nagyon gyakori dolog. Itt az a fontos, hogy a pár rájöjjön arra, hogy

a kommunikációjuk bizony nagyon is bántó, parancsoló, alá-fölérendeltségi viszonyt mutató, vagyis itt maga a kommunikáció az elsődleges probléma.

Milyen mondatok hatnak így az önbizalomra és az önbecsülésre? 

Benke Vali Leria: Nagyon gyakori az, hogy az egyik fél leterhelt és stresszes, ebből adódóan a másik féllel türelmetlenné válik, és nem nyitott végű kérdéseket tesz fel, amikor a nap végén újra találkoznak, nem valódi érdeklődést mutat a másik felé – mi történt vele, hogy érzi magát, mi zajlik benne –, hanem igen/nem válaszokat vár. Vagyis nincs őszinte figyelem, érdeklődés. Vagy egyenesen támadó kérdéseket tesz fel, például „Miért nem hoztál tejet? Már tegnap is szóltam, hogy elfogyott. Nem igaz, hogy nem tudtál erre odafigyelni”. Ezek a mondatok mind ódaszúrások.

Nagyon rosszul kezeljük a konfliktusokat, nem?

Benke Vali Leria: Nagyon, kerüljük is őket. Amikor pedig elkerülhetetlen, akkor nagyon sokan passzív agresszívvé válunk, és megjelennek az ilyen jellegű mondatok.

De az is rombolóan hat, amikor azzal szembesülünk, hogy a párunk szava és cselekedete nem fedi egymást.

Mondjuk, azt mondja, hogy milyen fontos neki a családja, de közben heti hét estéből ötöt a haverokkal tölt. Sok ilyen elcsúszás lehet. A másik kulcstényező pedig, ami majdnem minden esetben jelen van, az a düh. A dühöt nagyon nehezen kezeljük – leginkább sehogy –, és vagy teljesen elnyomjuk, vagy elárasztódunk vele. Ez már mély lélektani kérdés: lehet a gyökere szülőkkel való feldolgozatlan konfliktus, egy feldolgozatlan trauma. Ezek a befolyásoló tényezők ott húzódnak a háttérben, és így egy borzasztóan összetett témává válik, hiszen nagyon erősen hatnak a szexualitásra. Van az a mondás, hogy 

a világon minden a szexről szól, kivéve a szexet, mert az viszont minden másról. És ez valóban így van. Annyira sok minden hat arra, hogy hogyan éljük meg a szexualitásunkat, mennyire tudunk szenvedélyesek, kíváncsiak, nyitottak maradni, az életnek a valódi pezsgését élni – vagy egyáltalán, hogy ez mit is jelent. Ez néha annyira nehézkes, hogy beszivárog a szexuális életbe, és nem feltétlenül gondolunk arra, hogy a szex kapcsán adódó problémáink nagyon más dolgokról szólnak.

De tapasztalhatjuk azt is, hogy a nagy káoszban, ami mondjuk épp jellemzi az életünket, a szex az egyetlen, ami működik: úgy éljük meg, hogy a szex az egyedüli élvezet, kikapcsolódás az életünkben – akár ebbe is menekülünk. 

Benke Vali Leria: Ez egy nagyon fontos dolog, amit most behoztál: ebben az esetben az kérdés, hogy miről szól ez az egész. Szerintem amúgy is ez

az elsődleges és legalapvetőbb kérdés, amit tisztáznunk kell mindannyiunknak az életünkben: miről szól a szex?Mit élek meg benne, mit jelent számomra és mit akarok átéletni a másikkal?

Mert az, hogy közösülünk, van egy orgazmus, ami jó érzéssel tölt el, egy meglehetősen alapvető funkció, amit az állatvilágban is látunk. Persze a szex ezen szintje is lehet kielégítő valaki számára vagy mondhatjuk, hogy bizonyos életszakaszokban, élethelyzetekben valid. De van az a szint, ahol megjelenik a testemhez, saját magamhoz, a másikhoz való viszonyom, hogy mennyire kapcsolódom az érzelmeimhez, maga a szexuális együttlét mennyire kapcsolódik az érzelmekhez. Mert a szex szólhat erről is: egy közös teret hozunk létre, amiben töltekezünk, jól érezzük magunkat, harmónia, szerelem, jó érzések töltik be.

Vagy pusztán a testi kielégülésről szól, mert iszonyatosan frusztrált vagyok, szorongok, és szüksége van az agyamnak egy horomonfröccsre, hogy ellazuljak, esetleg az agressziómat élem ki. Vannak párok, akik éppen akkor szexelnek nagyon nagyokat, amikor iszonyatosan nagyot veszekednek, mert megélhetik a szexben azt, hogy valamilyen módon bántják egymást. Ez nem feltétlenül jelenik meg testi szinten (persze lehet, hogy igen). A szex a kommunikációnak egy formája, vagyis az a kérdés, mit kommunikálok saját magam és a másik felé.

Hogy látod, mennyire nyitottak az emberek erre a kommunikációra? Mert az a narratíva is jelen van, hogy mindenről annyit beszélünk, mindenhol annyira tudatosnak kell lenni, hogy legalább a szexben ne kelljen ezt. Mégis innen kellene kiindulni?

Benke Vali Leria: Ez egy kicsit ellentmondásos, mert egyrészt azt mondom, hogy igen, fontos tisztázni magunkban ezeket az említett kérdéseket. Másrészt viszont

a jó szex kiengedés, felengedés, felszabadultság nélkül nem tud megvalósulni.

A jó szex nem a gondolkodásnak a helyszíne – ez tény. Ugyanakkor a szexuális alkalmak között érdemes lehet ezen elgondolkodni: kinek mi a célja, ki mit szeretne kezdeni a szexszel, a kapcsolattal? Mert a szexualitás maradhat egy abszolút ösztönszinten: jelez a testem, engedelmeskedek neki, kiélem, aztán jobban érzem magam.

De ez a folyamat, az aktus elvihető odáig, hogy egy spirituális gyakorlattá nője ki magát, ahol viszont nagyon fontos az, hogy

bele tudok-e nézni abba a tükörbe, amit a szexen keresztül láthatok magamról.

Szerintem nem szükséges, hogy mindenki ebbe az irányba menjen, vagy hogy művészeti szintre emelje a szexualitást, de jó tudni, hogy ez a lehetőség is létezik, mert ez nagyon messze van a szex azon formájától, amit viszont töménytelen mennyiségben kapunk az arcunkba a médiából vagy a pornóból. És ebből adódóan a többségnek a szexualitásról alkotott képe nagyon sekélyes.

Nincsenek is tisztában azzal, hogy mi minden rejlik a szexualitásban és a testükben.

Benke Vali Leria: És hogy milyen lehetőségeik vannak, csak megragadnak a szokásos eszközöknél, helyszíneknél, pózoknál, amelyek által lehet színes és élvezetes a szex. De a kapcsolódásnak a mélysége, a transzcendes élmény teljesen kimarad a gondolataikból, miközben ezáltal egy nagyon intenzív új, önismereti utat, kapcsolódást lehet megélni, ami jóval túlmutat a hétköznapi szexualitáson. Ezzel nem túlmisztifikálni akarom, és nem is az a cél, hogy minden egyes együttlét nyolcórás spirituális utazás legyen. Amiről beszélek, az három percben is vagy egy simogatásban is megjelenhet, mert itt már olyan szintre formáltuk a kapcsolódást, hogy magától értetődővé válik. Ez egy gyakorlás: a figyelmemet ott tartom valamin, egyre tudatosabbá válok benne, és gyakorlom. Így kerülhetek közel az életnek ehhez az esszenciájához, így tudom leginkább a magamévá tenni.

Fotó: Varga Lilla

Amikor a párban felmerül, hogy valami gond van, és nyitottak is arra, hogy megoldják, hogy kezdjék el a folyamatot? Hogy képzelted el a könyv használatát?

Benke Vali Leria: Szerencsés esetben a pár mindkét tagja nyitott arra, hogy ránézzenek a problémájukra. Ez történhet úgy is, hogy elmennek szakemberhez – akár együtt, akár egyénileg, akár a kettő kombinációjában. Hogy mi javasolt, az a problémától függ, de

mivel a szexuális probléma közös probléma szokott lenni a kapcsolatban, szerintem mindig nagyon jó, ha közösen keresnek megoldást is.

Sajnos sokszor látom, hogy például ha a férfinak merevedési zavara van, akkor ő kerül a „hibás” szerepébe, így ő megy és próbálja megoldani a problémát. Ami jó dolog, és lehet is vele eredményeket elérni, de ez nem jelenti azt, hogy a másiknak nincs szerepe ebben a folyamatban. Ha más nem, akkor az a kérdés, hogyan tudja segíteni őt, hogyan tud türelmes lenni. Ez a támogatás pedig borzasztóan fontos az egészet tekintve.

Nagyon sok pár nem szeretne beszélni a problémájáról, esetleg nem tud szakemberhez fordulni (időpontprobléma vagy anyagi okok miatt). Így lyukadnak ki a szexjátékoknál vagy valamilyen csábítást fokozó eszköznél, módszernél. Ezek a klasszikus „megoldások”, amelyek elsőre eszébe jutnak mindenkinek, de csak ideig-óráig működnek, hosszútávon nem.

Ez csak tüneti kezelés?

Benke Vali Leria: Igen, mert a szexuális problémák alapja általánosságban az, hogy „biztos ellaposodott, dobjuk fel egy kicsit”.

Csakhogy itt nem a fűszerrel van a probléma, hanem az alapokkal. Ezek tényleg nagyon izgalmas dolgok tudnak lenni abban az esetben, ha tényleg csak fűszerként használjuk egy amúgy jól működő szexuális életben.

Nagyon sok pár megakad, mert nem találják, hogy mit tudnának csinálni. Amikor pedig a gyors megoldások sem segítenek, akkor beleragadnak a frusztráltságba, hogy nem működik a szex, hogy teljesen eltűnik a szexuális életük vagy akár szakítanak – mindezt azért, mert nem kaptak megfelelő segítséget.

Ezt a hézagot próbáltam kitölteni a könyvvel: a megfelelő kérdések mentén végig vezetem őket egy folyamaton, és megvilágítom azt, hogy mennyi minden okozhatja a vágy elmúlását a kapcsolatukban, és hogy milyen lehetőségeik vannak az újbóli közelkerülésre. Ezért is lett a címe „Vissza egymáshoz”.

Minden pár eljut ezekhez a kérdésekhez valamilyen formában, hiszen a párkapcsolatnak ugyanúgy, mint az életnek megvannak a szakaszai – ez is egy lényegi pontja a könyvnek, hogy a párkapcsolat szakaszain vezetem végig a párt. Például egy klasszikus krízispont az szokott lenni, amikor baba érkezik a családba, hiszen ilyenkor nagyon megváltozik a szexualitás. De úgy alakítottam ki, hogy ha nincs baba, akkor is tudják hasznosítani ezt a fejezetet.

Honnan tudjuk azt, hogy csak egy ellaposodásról van szó, hogy csak a monotonitás áldozata a pár, például a sűrű hétköznapok miatt, vagy pedig valamilyen mélyebb probléma került a felszínre?

Benke Vali Leria: Egy mutatója lehet ennek, hogy mennyi ideig tart ez az állapot, például egy stresszes időszak. Ha sok a stressz, akkor az egyrészt közelebb is hozhat minket egymáshoz pontosan azért, mert a szexuális együttlét alatt felszabadulnak olyan hormonok, amelyek nyugtatóan hatnak. Emellett megélem azt, hogy van egy társam, akire támaszkodhatok, akivel szeretjük egymást. Mindannyian ismerjük a párkapcsolat kezdeti, ismerkedős szakaszát, amikor bármit képesek vagyunk félretenni vagy egy picit félvállról venni, mert a másikkal szeretnénk lenni és megvan az a buborék-érzés. Ez persze nem tartható fenn hosszú évekig, és nem is ez a cél, de a puha, meleg, a biztonság- és otthonérzet megmarad. Ez a stresszes időszakban inspirálni fog arra, hogy keressük azokat a helyzeteket, ahol ezt a biztonságos, jó érzést meg tudjuk élni párként. Ha a szexben meg tudjuk élni az intimitást és a közelséget (akár csak egy összebújásban, akár pettingben), annak nagyon nagy stresszcsökkentő ereje van.

Nem mindenkire hat így a stressz, mert alapvetően a stressz csökkenti a szexuális vágyat. De még akkor is csak átmeneti ez az állapot, és amikor csökken a stressz vagy megszűnik a forrása, akkor a kapcsolatba vissza fog térni a szexuális vágy és az aktívabb szexuális élet. Mert az teljesen természetes, hogy ha (komolyabb) stressz- vagy krízis helyzet lép föl – mondjuk az egyik fél elveszíti a munkáját vagy fontos határidőre dolgozik –, akkor egy időre eltűnik a szex.

A kérdés az, hogy vissza tud-e térni. Mert ha nem tud, akkor lehet sejteni, hogy valami kapcsolati elakadás van a háttérben.

Egy posztodban arról írtál, hogy nehezen vállaljuk fel annak a nehezét, erőfeszítését, hogy megoldjuk az adott problémát, ne pedig elengedjük, lecseréljük, inkább tovább lépjünk. Miért esik ennyire nehezünkre energiát fektetni abba, hogy megjavítsunk egy kapcsolatot?

Benke Vali Leria:

Benne maradni egy kapcsolatban, benne lenni vagy éppen kilépni belőle – ezek látszólag a kapcsolatról szólnak, de valójában a mi belső működésünkről.

Például arról, hogy mennyire tudom közel engedni magam a másikhoz, őt mennyire tudom közel engedni magamhoz. Mik azok a sérülések, amelyek megpendülnek, amikor ő így vagy úgy viselkedik, milyen értelmezéseket társítok hozzá, vagy mi az a viselkedés, amit észre sem veszek. Most van egy nagy hype-ja az önismeretnek, amit alapvetően pozitív dolognak tartok, és nagyon jó, hogy egyre több ember foglalkozik saját magával. De közben azt is látom, hogy sokan e mentén kijelentik, hogy ha ez vagy az történik, ezt vagy azt mondja a másik, akkor ez nem jó kapcsolat, nem mehet így és lezárják. Sok jó tanács vagy segítő szándékú szöveg azt sugallja az embereknek, hogy „Te úgy vagy jó, ahogy vagy; semmit nem kell csinálnod, nem kell változni. Ha valaki ehhez nem tud alkalmazkodni oly módon, ahogy a nagykönyvben meg van írva, akkor nem ő a te embered”. Itt nincs szó az összecsiszolódásról, arról, hogy nagyon is tudjuk triggerelni egymást – és ez nem baj.

A baj az, ha erről nem tudunk kommunikálni, és nincs meg az a nyitottság, hogy megértsük egymást és a reakcióinkat, hogy legközelebb másképp tudjuk csinálni.

Itt az a kérdés, hogy létre tudunk-e hozni közösen, mind a ketten egyformán egy viselkedésváltozást. Tudunk-e egymással empatizálni, tekintettel lenni arra, hogy amit csinálok, ahogy mondok valamit, az lehet, hogy a másiknak mást jelent. Figyelembe tudom-e venni, hogy az ő értelmezése eltér az enyémtől, ezért máshogy reagál. Ezt lehet empátiával kezelni, és ha betriggerel valami, amit a másik mond, akkor ne jussunk el egyik pillanatról a másikra oda, hogy a másik nárcisztikus, borzalmas ember, nem is lehet párt találni.

Erősen megmaradt bennem az a gondolat a könyvedből, hogy a másiktól várjuk azt, hogy felébressze bennünk a vágyat (a szex iránt). Miből ered ez a félreértés?

Benke Vali Leria: A szexuális vágy összefügg az alapvető vággyal: hogy mennyire tudom élvezni az életem, mennyire vagyok motivált, hogyan tudok változni. Általánosságban a párok azt várják, hogy a másik csábítsa el őket, hogy a másik csináljon valamit, amitől megjön a vágy, a hangulat a szexhez. Miközben, ha saját magamra figyelek, hogy én hogy vagyok az élet szeretetével, hogyan élem meg a belső jóllétet, hogy észre veszem, ha valami jó történik, hogy értékelem, hogy milyen finom ez az étel vagy ez a kávé. Vagyis ha odafigyelek az értékeimre, az fenntartja ezt a kreatív és magas energiát. Keresem is ezeket a tapasztalásokat, hogy milyen jól esik ez a simogatás, jó a testemnek, amikor ez megtörténik. Ami jó, annak növelem az idejét és annak az irányába megyek, ami pedig nem jó, azt elkerülöm, lecsökkentem az idejét.

Ha valaki ilyen értelemben önazonos, jó a kisugárzása, az automatikusan vonzóvá válik.

A másikban megjelenik az érzés, hogy szeretnék vele kapcsolódni, beszélgessünk, kíváncsi vagyok rá, mert egyszerűen jó a társaságában lenni.

Az elsődleges cél, hogy megtaláljam azt, hogy én hogyan tudom élvezni az életet, mikor érzem magam szexinek, kívánatosnak, felszabadultnak, élettel telinek, vibrálónak.

Ha ebben az érzésben vagyok, akkor sokkal könnyebb lesz hozzám kapcsolódni, és én is akkor tudok mások felé nyitni.

Fotó: Varga Lilla

Ide kapcsolódik az a kérdés is, ami sokunkban felmerülhet – főleg egy friss kapcsolatban –, hogy elég jók vagyunk-e az ágyban. Ez azért érdekes, mert akkor is elbizonytalanodhatunk, ha éppen tisztában vagyunk az értékeinkkel és van egy stabil önbecsülésünk.

Benke Vali Leria: Most lelövök a könyvből egy részt, ugyanis ott kifejtem, hogy ez a kérdés helytelen. Mert nem az a kérdés, hogy jó vagyok-e az ágyban – mégis ki szerint? Valaki szerint istennő, más szerint kevésbé. A kettő között pedig bármi felmerülhet, hiszen mindenkinek más a vágya, más tetszik. Ha ezt a kérdést tesszük fel magunknak, akkor az azt jelenti, hogy mindig a mindenkori másik szemüvegén keresztül figyeljük magunkat. A helyes kérdés úgy hangzik, hogy

hogy érzem magam az ágyban?

Ha felszabadulok, kiteljesedek, egységet és örömet élek meg, minden olyasmit, ami engem feltölt, ami számomra jó, akkor jól érzem magam, jó az, ami az ágyban történik. Ha azonban egy elégedetlenségem van saját magammal szemben, és ezt a kérdést mantrázom, akkor érdemes arra rátekinteni, hogy először is miért más valakin keresztül figyelem magam. Mi az elképzelésem arról, hogy ki az igazán jó nő, mit csinál az, aki jó az ágyban, és ehhez képest milyennek látom magam, mit élek meg. Majd figyeljek a saját megéléseimre, és e mentén értékeljem a saját szexuális életemet, ne pedig aszerint, hogy másvalaki vagy a pornóipar szerint jó vagyok-e az ágyban. Mivel nagyon fiatalon találkozunk a pornóval, viszonyítási ponttá vált, és ehhez képest helyezzük el magunkat a térképen.

Mi a véleményed a párkapcsolaton belüli pornófogyasztásról? Lehet egyfajta fűszer?

Benke Vali Leria: Akkor lehet jó, ha valóban csak fűszerként használják, és valóban mindketten vágynak rá. Amivel azonban én szoktam találkozni, hogy legtöbbször a pár egyik tagja nagyon vágyik rá, a másik pedig nem tudja, hogy szeretné-e vagy nem biztos benne. Ezzel pedig elindul egy negatív folyamat, elindíthat a nőkben – de férfiakban is – egy féltékenységet, félelmet, hogy utána, amikor „csak” ketten vannak, vajon a másik, a pornóban látott nőre (vagy férfira) gondol-e a párom, vagy még mindig engem kíván-e. Ha az általános képet nézem, én nem javaslom. Hosszú távon nem tud megoldást nyújtani semmire, csak átmenetileg lehet izgalmas. Persze van olyan pár, aki hosszútávon is benntartja a kapcsolatban, mert felizgatja őket, így tudnak együtt lenni, eljutni valamiféle kielégüléshez és ezzel elégedettek. Ha ez a helyzet, akkor rendben van.

De ha az önismereti mélyülés a cél, hogy intimmé, bensőségessé váljon a kapcsolat, akkor nem javaslom, mert nagyon hamis dolgot közvetít, és rossz irányba befolyásolja az agyunkat.

Egy megküzdési mechanizmus jutott eszembe: amikor a pár egyik vagy mindkét tagja nehezen kommunikálja vagy vállalja fel az érzéseit, és a szex az áthidaló kapocs kettejük között. Mindig „felülszexelik” az adott problémát, kérdést, mert az a könnyebbik megoldás – így tudnak kapcsolódni (látszólagos) sérülésveszély nélkül. Ebből mennyire nehéz kiszállni és változtatni?

Benke Vali Leria: Nagyon nehéz, mert nem véletlenül kerüljük el az érzéseket. Azért kerüljük el őket, mert félelmetesek, fájdalmasak, nehéz velük lenni. Ez segítő nélkül borzasztóan nehéz. Abban a félben, aki így működik, erős ellenállás jön fel minden olyan helyzetben, amikor a valódi gyökérokokhoz és érzésekhez közeledik, amelyek fájdalmasak. Sokan találnak kiutat bizonyos problémákból a szex által, mivel a szex tud olyan lenni, mint bármilyen szer, és nem kell eljutni a függőségig (ami egy szélsőséges állapot, és a valóságban valójában nagyon ritka). De a dinamikája megjelenhet, miszerint,

ha jön a feszültség, az érzelmi nehéz, akkor egy gyors kiugrási lehetőség a szex. Például érzem, hogy elkezdek túl közel kerülni a másikhoz, ezért gyorsan történik egy durvább szexuális együttlét, hogy ezt feloldja magában az illető.

Ilyenkor az intimitáskerülés, az intimitástól való félelem kapcsol be?

Benke Vali Leria: Igen. Az alapja ennek az, hogy aki ennyire fél az intimitástól, általában a korai éveiben megtapasztalta azt, hogy a közelség egy veszélyes dolog: lehet, hogy bántották valamilyen módon. Ebben a csomagban olyan félelmek és fájdalmak lehetnek, amelyek arra késztetik az illetőt, hogy elkerülje a közelséget, és a szex kiváló megoldás lehet erre. Ezzel nem biztos, hogy egyedül szembe tud nézni, mert amint a közelébe kerül egy ilyen helyzetnek, azonnal bekapcsol az elkerülő folyamat, és az felülír minden racionalitást.

A szex kompenzálni tudja és elviselhetőbbé teszi a belső ürességet, fájdalmat.

Ez nagyon gyakori.

 Amikor az egyik fél ennyire fél a közelségtől, az hogyan hozható egyensúlyba? Mennyire van meg a hajlandóság az elkerülő félben, hogy ezzel szembenézzen? Mert eljutni egy szakemberhez, az már valahol a sokadik lépés, az már azt jelenti, hogy ő ezzel mer foglalkozni. De elindulni nagyon nehéz.

Benke Vali Leria: Soha nem egyszerű. Az jó, ha a partner kihangosítja, hogy benne mi van, és empatikus a másik félelmével kapcsolatban. De amellett, aki így működik, a leggyakrabban olyan partner van, aki szintén fél a közelségtől – lehet, hogy nem ugyanolyan módon és mértékben, de fél.

Mert az az ember, aki nem fél a közelségtől, aki azt szokta meg, hogy jó és biztonságos közel engedni valakit és ebben az állapotban szeretne lenni, nem fog olyan partnert választani, akihez nem lehet közel kerülni, mert akkor a saját igényei kielégítetlenek maradnak, neki pedig ez nem fog beleférni egy kapcsolatba, nem elégszik meg ezzel.

Mennyire vagyunk tudatosak vagy erősek olyan szempontból, hogy ott tudunk hagyni egy olyan kapcsolódást, ami nem elégít ki minket minden szempontból? Sokszor erősebbnek érezzük a vonzódást a másik iránt, mint hogy ki tudjunk szállni egy bizonyos szempontból nekünk nem jó kapcsolatból.

Benke Vali Leria: Kérdés, hogy le kell-e zárni vagy tovább kell-e menni. Mert pont ez a lényeg, hogy kapcsolati sérülése mindannyiunknak van: mindannyian félünk és vannak ambivalens érzéseink. Nem baj az, ha ott vannak a traumák, a sérülések, a bizalmatlanság… Ez nem kell, hogy determinálja azt, hogy egy egészséges, jól működő, örömteli kapcsolatot alakíthassunk ki. Ez nem olyan, hogy vannak az egészségesek, akik mind megtalálták már a párjukat és boldogan élnek, és vannak a sérültek, akik süllyednek és nincs remény. Ez nem így működik, hanem úgy, amit te is mondtál, hogy

ha találok egy olyan partnert, akivel a vonzalom erősebb, minthogy ezek a félelmek szétválasszanak minket, akkor van arra lehetőség, hogy a kapcsolaton, a tapasztalásokon keresztül gyógyuljunk, és egyre nagyobb biztonságban érezzük magunkat, meg tudjunk nyugodni egymás mellett.

De ehhez kell az a tudatosság, hogy figyelünk egymásra, kommunikálunk – bele kell tenni a munkát. A kapcsolati sérüléseinket kapcsolatokban (nem csak párkapcsolatban) tudjuk meggyógyítani. Ezért nem működik az sem, hogy majd jól meggyógyítom magam egyedül, és akkor utána kész leszek a kapcsolatra, mert biztonságosan kötődő lettem. Lehet olyan időszak, amikor fontos és gyógyító az egyedüllét, nem azzal van a gond konkrétan, de a kapcsolat az, ami gyógyítani fog. 

Így a kérdés egy-egy kapcsolat esetében: gyógyít vagy rombol?