A nyugdíj kérdése ma az egyik legégetőbb probléma a társadalmak elöregedése és a jelenlegi felosztó-kirovó rendszer fenntarthatatlansága miatt. 2025-re várhatóan már minden adófizetőnek el kellene tartania saját maga mellett egy nyugdíjast is, ennek a tehernek a viselése ugyanakkor senkitől nem elvárható. Sorozatunk első részében megmutatjuk, hogy alakult ki a mostani helyzet és milyen lépéseket tehetünk ma az öngondoskodás érdekében.
Hazánkban a hosszútávú jövővel kapcsolatos tervezés kapcsán gyakran hangzik el egy legyintés kíséretében az alábbi a mondat:
„Nekem már úgysem lesz nyugdíjam, semmire sem számíthatok”.
Ugyan a legtöbb nyugdíj-előrejelző modell és közgazdász szerint a nyugdíjrendszer teljes összeomlása nem valószínű, abban mindnyájan egyetértenek, hogy a jelenlegi állami nyugdíjrendszer hosszabb távú kilátásai valóban nem túl kecsegtetőek, sőt igencsak kritikus a helyzet. Ezzel szemben az Európai Unió, valamint több kelet-közép-európai ország döntései sokkal vészjóslóbbak, a nyugdíjrendszer teljes összeomlását, azaz a nyugdíjkatasztrófát prognosztizálják.
A legtöbb ember lemondó legyintése mögötti elv tehát teljesen érthető és sajnos jogos is. Akkora állami nyugdíja ugyanis, amiből meg is tudna élni, bizonyára kevés embernek lesz.
Fotó: Dr. Orosz Cynthia
Miért fontos, hogy időben gondoskodj a nyugdíjas éveid biztonságáról?
Nem jó taktika nem tudomást venni erről a helyzetről, és beletörődni abba, hogy számunkra a nyugdíj már csak egy elérhetetlen álom.
A tudatosság ott kezdődhet, hogy felismerjük, foglalkoznunk kell a témával, és meg kell keresnünk azokat a kevésbé megterhelő eszközöket, amikkel időben gondoskodhatunk időskori életszínvonalunkról.
Fotó: Unsplash
Egyes szakértők 2030-ra globális nyugdíjkatasztrófáról beszélnek Európában, amelynek az alapja a Kelet-Közép-Európában működő felosztó-kiróvó rendszer. Ez a modell, amiben az adófizetők tartják el a nyugdíjasokat nem lesz fenntartható. Míg 1990-ben 3, jelenleg körülbelül 2 adófizető tart el egy nyugdíjast, 2025 környékén pedig elérünk az 1/1 arányig. Vagyis egy adófizetőnek gondoskodnia kell magáról, a családjáról és egy nyugdíjas megélhetéséről is. A helyzetet súlyosbítja, hogy Magyarországon az Alaptörvény is kimondja a szülőtartást, azaz a szüleinkről is gondoskodnunk kell. Épp ezért várhatóan 2025-ben már mindenkinek kötelezően kell, hogy legyen nyugdíjmegtakarítása.
A helyzet súlyosságát mutatja, hogy már a pápa is felszólalt a témában, a várhatóan kialakuló helyzet ugyanis a jövő generációjára rak hatalmas terhet.
Milyen globális tényezők mélyítik a nyugdíj problémát?
A várható élettartam folyamatosan növekszik. Egyre tovább élünk, vagyis több ideig vagyunk nyugdíjasok is. Ez egyrészről nagyon örömteli, a rendszer számára azonban megterhelő. Egyre több nyugdíjasnak kell kifizetni egyre hosszabb ideig a nekik járó nyugdíjat, ami megnöveli a nyugdíjkassza kiadási oldalát.
Fotó: Pexels
Az átlagos életkor is növekszik. Egyre kevesebb gyermek születik, viszont egyre tovább élnek az idősek, így az átlagéletkor is növekszik, emiatt beszélünk elöregedő társadalomról.
A szülői ház elhagyásának hiánya: A fiataloknál egyre gyakoribb jelenség, hogy késleltetik a szülői ház elhagyását, ezzel viszont időben kitolódhat a munkavállalási és gyermekvállalási hajlandóság is.
Kivándorlás: A külföldön élő, dolgozó állampolgárok száma folyamatosan nő, akik az adójuk nagyrészét máshol költik el.
Magyar valóság, azaz mi történt a magánnyugdíjakkal?
A felosztó-kirovó rendszer alapját, ahogy korábban említettük, állami bevételek képezik, ezekből finanszírozzák az aktuális nyugdíjasok ellátását.
Különösen igaz ez 2011 óta, ekkor ugyanis a magánnyugdíjpénztárakból 97 százaléknyi befizetőt tereltek vissza az állami nyugdíjrendszerbe. Így most az állami nyugdíjrendszer az egyetlen tartóoszlopa a jövőbeli nyugdíjunknak.
A kötelező magánnyugdíjpénztárakat egy másodlagos tartóoszlopként képzeljük el. Ennek az volt a lényege, hogy a munkáltatónk által fizetett, egyébként is kötelező nyugdíjjárulékaink egy részét átcsoportosították egy-egy saját névre szóló egyenlegre. Tehát a nyugdíjjárulékaink nagyobb része ugyanúgy a közös kasszába ment a hagyományos felosztó-kirovó rendszer alapján, viszont a másik része mindenkinek a jövedelmével arányosan gyűlt egy névre szóló, egyenleges rendszerben. Ennek előnyét az jelentette, hogy kétféle rendszerben is gyarapodhatott volna a pénzünk és a névre szóló rendszerből származó nyugdíjunkat nem befolyásolta volna a felosztó-kirovó rendszer esetleges problémája.
A hátránya viszont az volt, hogy a két rendszer egymástól vette el a pénzt.
A magánszámlán összegyűlő pénz nem lett volna elég a nyugdíjunkra önmagában, viszont a felosztó-kirovó rendszerbe a nyugdíjpénztárakba átcsoportosított nyugdíjjárulékok miatt kevesebb tőke érkezett be. A társadalom elöregedése és változásai miatt ennek a negatív hatása egyre jobban érezhetővé vált, ezért muszáj volt lépni a kérdésben.
Amikor 2011-ben megszüntették ezt az egyenleges kiegészítő rendszert, az addig a magánnyugdíjpénztárakba terelt járulékokat visszaterelték a közös kasszába. Az összegyűlt összegeket beolvasztották a közös nyugdíjalapba (hiszen az egyébként is az államhoz ment volna), a magánnyugdíjpénztárakon összegyűlt reálhozamokat (infláció feletti hozamokat) visszaadták közvetlenül az adott személyeknek, ezt követően pedig a teljes nyugdíjjárulékot az állami rendszerbe irányítottak. Így tehát visszaálltunk egy pusztán állami, felosztó-kirovó nyugdíjrendszerre.
Erről a mára lényegében megszüntetett kötelező magánnyugdíjpénztárról fontos tudni, hogy semmi közük az önkéntes nyugdíjpénztárakhoz vagy bármilyen önkéntesen indítható privát nyugdíj-megtakarításokhoz. Viszont igen szerencsétlen az elnevezésük, ami sok félreértésre adhat okot.
Fotó: Pexels
Ezekben a magánnyugdíjpénztárakban ugyanis csak és kizárólag az állami nyugdíjjárulékok halmozódtak, az állam gyakorlatilag átengedte a járulékok egy részét a piaci szereplőknek, ezért volt befolyása az államnak ezen pénztárak fölött.
A valóban privát nyugdíj-megtakarítások teljesen függetlenek és az államtól elszeparáltan működnek, oda mindenki saját maga fizet be önkéntes jelleggel. Ezek mögött nemzetközi pénzintézetek, önálló jogkörrel rendelkező vállalkozások állnak, akikkel ügyfelekként üzleti feltételek mellett leszerződünk. Így ehhez a pénzhez az állam nem férhet hozzá.
Pár fontos információ
A jelenlegi nyugdíjkorhatár 65 év, de a fent vázolt problémák miatt ez Magyarországon is növekedni fog ez, már a parlamentben van a törvényjavaslat.
Mivel állami nyugdíjként kb. a fizetésünk 25-35 százalékával számolhatunk majd, az öngondoskodás az egyetlen módja, hogy gondtalanul élvezhessük a nyugdíjas éveinket és biztosíthatjuk a gyerekeink és az azt követő generációk jövőjét.
A sorozat következő részében áttekintjük, mikor, hol és hogyan érdemes elindulni ezen az úton, megnézzük a Magyarországon elérhető 3 lehetőséget és ezek előnyeit, illetve hátrányait.
Ha bővebben is érdekel a téma, illetve az öngondoskodás lehetőségei, a Financial Stories csapata segíthet: jelentkezz a clubstorieshun@gmail.com email címen, és amint tudjuk, felvesszük veled a kapcsolatot.
Főkép: Shutterstock
