Viszkok Fruzsi: “Attól, hogy veszel egy átlátszó műanyag dobozt, még nem lesznek rendben a holmijaid.”

Miért fontos az évszakonkénti nagytakarítás, rendszerezés?

Viszkok Fruzsi: Én nagyon hiszek benne, hogy ha rendben van a környezeted, akkor rendben vagy belül is. Az évszakok váltakozásánál jön egy plusz energialöket, amit szeretünk az életünk minden területére kiterjeszteni. A körülöttünk megújuló természet jó motivációt ad arra, hogy a saját kis mikrokörnyezetünket is megújítsuk. Ha megszabadulunk a felesleges dolgoktól, amik nem szolgálnak bennünket, akkor sokkal jobban tudunk koncentrálni arra, amire valóban szeretnénk az energiánkat fordítani és amit szeretnénk elérni az életben. Ezt egy friss kezdetnek is tekinthetjük.

Mik azok az alapvető hibák, amiket a rendszerezéssel és a rendrakással kapcsolatban vétünk?

Viszkok Fruzsi: Nagyon sokan abban keresik a megoldást, hogy először rendszerező kiegészítőket vesznek, és csak utána kezdenek a rendrakással foglalkozni. Attól, hogy veszel egy átlátszó műanyag dobozt, még nem lesznek rendben a holmijaid.

Fordítsunk figyelmet a megfelelő sorrendre: először válogassuk át az összes holminkat, nézzük meg, hogy mire van szükségünk. Ha szükséges, csak ez után szerezzünk be új rendszerezőket, amikről már tudjuk, pontosan hova fognak kerülni, milyen méretű, formájú kell belőlük.

Ha fordított sorrendben csináljuk, csak azt érjük el vele, hogy még több tárgyat halmozunk fel, amikre pláne nincsen szükségünk. 

Nagyon egyszerű, ámde sokat segítő tipp a rendrakással, a rendtartással kapcsolatban, hogy minden holminknak legyen meg a saját kijelölt helye a lakásban. Mindenkinél vannak kallódó, jobb híján a helyiségek egy-egy részében elhelyezett tárgyak. Hosszú távon ezek még inkább felhalmozódnak, vonzzák magukhoz a többi kallódó tárgyat, ami még nagyobb káoszt eredményez. 

 A vásárlásnál is érdemes feltenni magunknak a kérdést, hogy tudjuk-e azt valóban használni, hova tenni. Ha már ötvenkét másik hasonló dolog is van otthon, akkor valószínűleg nincsen szükségünk rá, bármennyire is tetszik.

Ilyenkor lehet az egy ki, egy be elvét alkalmazni. Én ezt nagyon szeretem: ha mégis elcsábulok, és megveszek valami olyan dolgot, amiből egyébként már van otthon, akkor cserébe otthon az egyik ilyen tárgytól meg kell válnom.

Fotó: Vincze Gábor

Hogyan tudjuk kiválasztani, hogy mire van szükségünk, mikor rengetegszer követjük az “úgyis jó lesz valamire” elvét?

Viszkok Fruzsi: Igen, de ez lehet rögtön egy jó ellenőrző kérdés is. Úgyis jó lesz valamire? Akkor mondjuk is meg rögtön, hogy mire! Milyen szcenárióban tudjuk elképzelni, hogy használjuk azt a tárgyat? Valószínűleg elég nehezen találunk erre választ, és csak valamilyen körmönfont megoldást tudunk kiötleni.

Ezért inkább azt nézzük meg, hogy mire használtam idáig? Lehet, hogy kiderül, hogy fél vagy egy éve már hozzá sem nyúltam az adott dologhoz. Az ilyen “majd még jó lesz valamire” dolgokat berakjuk a szekrény hátuljába, mert egyébként nincs rá szükségünk, és amikor tényleg jó lenne, akkor már meg is feledkezünk róla.

Ezért lehet, hogy veszünk valami mást, így kettő lesz belőle. Ez egy kifogás, ami mögé nagyon szívesen elbújunk, de ezt nem szabad hagyni. 

Amit szintén szoktam ismételgetni Marie Kondótól, hogy örömet okoz-e az adott dolog? Nem kell aszkéta módon mindentől megszabadulni, hiszen vannak olyan dolgok, amikhez érzelmileg kötődünk. Teljesen rendben van, hogy vannak ilyen holmijaink, ha ennek van egy normális kerete. Nem mondhatjuk azt mindenre, hogy ez is, az is örömet okoz, legyünk szigorúak magunkkal, hiszen összességében a saját életünket szeretnénk megkönnyíteni ezzel. 

Hogyan találjunk erőt, belső késztetést egy nagyobb szortírozáshoz? Hogyan álljunk neki? 

Viszkok Fruzsi: Rögtön vissza is kapaszkodhatunk a legutóbbi gondolatba, hogy igazából saját magunknak akarunk segíteni. Minden egyes tárggyal, ami kikerül a lakásunkból, könnyebb lesz rendet tartani. Felszabadultabban érezzük majd magunkat a saját otthonunkban. 

Egy nagy szortírozásra nem úgy kell tekinteni, hogy egy nap alatt mindent meg kell csinálnunk. Haladjunk helyiségenként és kezdjük azzal, amivel a legkevesebb feladatunk van, mert ha meg tudtuk csinálni, az egy jó kezdő, pozitív löketet, sikerélményt adhat nekünk. 

Én itt is szeretek rendszerben, balról jobbra haladni. Nem szedem ki az összes szekrényből az összes holmimat és gyűjtöm össze a szoba közepén, mert ez túl drasztikus. Inkább haladjunk sorban, mert ha bármi közbejön, el kell mennünk otthonról, indul a munkaidő, satöbbi, akkor abban a pillanatban abba tudjuk hagyni a szortírozást, és nem lesz nagyobb káosz, mint előtte. 

Bár lehet, hogy az elején nehéz meghozni a döntéseket, de egy idő után ebbe is nagyon könnyen bele lehet tanulni. Közben egyre inkább azt fogjuk érezni, hogy már nem hiányzik az a bizonyos dolog a lakásból, mert sokkal kellemesebb körbenézni. 

Ha azt érezzük például családon belül, idősebb rokonnál, hogy az évek, évtizedek óta felhalmozott holmiktól jobb és biztonságosabb lenne megválni, hogyan segíthetünk? 

Viszkok Fruzsi: Ez egy generációs probléma szokott lenni, ami még a nagyszülőktől indul, akik a háború kapcsán a biztonságérzetük miatt kezdték el felhalmozni a dolgokat. Mi pedig mindannyian azt hozzuk, amit otthonról láttunk, így öröklődik a gyűjtögetés. Ezt szép lassan le lehet építeni magunkban is.

Másoknak szerintem úgy segíthetünk, hogy megértőek vagyunk, és nem túl erőszakosak. Semmiképpen se dobáljuk ki egy bizonyos családtagunk holmijait, például amíg nincsen otthon. Sajnos már ilyet is hallottam, de ez inkább traumát fog okozni. 

Én itt is azt javasolnám, hogy haladjunk kis lépésekben, kezdjük el egy-egy pici területtel, és aztán az ott lakó, mondjuk egy nagyszülő megláthatja azt, milyen kellemes változást tudott okozni a lakásában. Összeköthetjük ezt valamilyen kellemes kikapcsolódással is, például miközben rendet rakunk és takarítunk, beszélgethetünk régi történetekről. Ezzel egy picit elvonjuk a fókuszt arról, hogy éppen mi is történik a lakásban.

A minimalizálás sokaknak egy nagyon letisztult lakást juttat eszébe, ami nem feltétlenül életszerű, mert lehetnek számunkra nagy örömet okozó tárgyak, amelyek sok helyet foglalnak, mint például a könyvek. Hogyan találjuk meg az ideális középutat a minimalizmusban? 

Viszkok Fruzsi: Én sosem gondolkozom szélsőségekben ilyen szempontból. A minimalizálás mindössze arról szól, hogy csökkentsük a holmijaink számát. A könyvek közül például régen mindig megtartottam, amit elolvastam. de ma már csak azokat, amiket szívesen újraolvasnék. Lehet, hogy ez nem fog bekövetkezni, de már ez is egy nagyon jó szűrő volt számomra. Sok könyvnél már e-bookra szoktam váltani, ha tudom, hogy el szeretném olvasni, de nem szeretném fizikai formában birtokolni az adott kötetet. 

Fotó: Vincze Gábor

Hogyan tehetjük a rendrakást és szortírozást szokássá?

Viszkok Fruzsi: Ezt két részre lehet bontani. Egyrészt a szezonális minimalizálás nagy feladat. Ez legelőször lesz igazán nagy munka, mert a következő szezonnál már valószínűleg sokkal jobban figyelünk arra, hogy milyen holmik kerülnek az otthonunkba, hiszen már tudjuk, hogy mekkora elfoglaltság mindent átszortírozni, illetve a következő vásárlásoknál vélhetően már visszük magunkkal a korábban említett mentalitást. 

Másrészt az általános takarítással, rendrakással kapcsolatban tegyük azt is szokásunkká, hogy bármilyen tevékenységet végzünk, annak akkor lesz vége, ha el is pakoltunk utána. Ezt az  egyszerű gondolatot sokan nem követik, pedig így a heti vagy a napi takarításunk minimalizálódik: mivel már eleve rend van, elég a porszívózással, portörléssel, és egyebekkel foglalkoznom.

Hogyan tudjuk a helyüket megtalálni és átgondoltabban elhelyezni a dolgainkat az otthonunkban és?

Viszkok Fruzsi: Bármikor újraírhatjuk magunkban, hogy minek hol a helye. Ha valami nem vált be, nem kell ragaszkodni hozzá, találjunk neki egy új helyet. 

Érdemes tematikánként egymás mellé rakni összekapcsolódó tárgyakat, illetve az is nagyon praktikus lehet, ha ott tároljuk az adott dolgot, ahol használjuk is. Minél kisebb energiabefektetés valamit elrakni, annál könnyebben csökkenthetjük magunk körül a vizuális káoszt.

Ha csökken a vizuális káosz, akkor kevésbé leszünk hajlamosak széthagyni holmikat. Ha már a reggelünk azzal indul, hogy délutánra hagyjuk egy dolog elpakolását, akkor mást is elől hagyhatunk ebben a szellemben. Ez egy önmagát görgető folyamat, ezért érdemes picit szigorúnak lenni magunkkal.

Miért fontos megszüntetni a vizuális káoszt?

Viszkok Fruzsi: A vizuális káosz eltereli a figyelmünket. Túl sok impulzust kap az agyunk, és ezáltal nem tudunk koncentrálni az elvégzendő napi feladatainkra, illetve összességében is rendezetlen hatást kelt.  

A túl sok apró dolog, szín, felirat egyszerűen túltölti impulzussal az agyunkat, és a pihenés is nehezebb lesz otthon. Ezért érdemes zárt tárolókat használni, nem átlátszó műanyag dobozokat, így nem látjuk az elpakolt dolgokat.

Ezáltal egyszerűsíthetjük a környezetünket. 

Rengeteg digitális impulzus is ér bennünket. Hogyan csökkenthetjük a digitális káoszt?  

Viszkok Fruzsi: Ezzel is érdemes foglalkoznunk. Például a fotók esetében próbálok mindig hétvégén, vagy hónap végén egy pár perces szünetet tartani, amikor törlöm a duplikált fotókat. Az ember akkor jár a legjobban, ha szinten tart, mert akkor nem nagy időbefektetés, viszont ha egyszerre kell megcsinálni, az jó nagy falat. 

A digitális világgal kapcsolatban a legnagyobb kihívás az, hogy tudjunk digitális detoxot vagy offline időt tartani. Én is észreveszem magamon, hogy sokszor kényszertevékenységként veszem elő a telefonomat, és görgetek egyet-egyet Instagramon, pedig valójában nem akartam semmit megnézni. Ilyenkor próbálom magam figyelmeztetni arra, hogy mit is csinálok, volt-e ezzel bármi célom, és ha nem, akkor rögtön lezárom a telefonomat és elteszem. Nekem jól működik, hogy a telefonom nincs a kezem ügyében. 

Segít, ha olyan tevékenységeket találunk, amiknél eszünkbe sem jut elővenni a telefonunkat. Nekem például ilyen az olvasás, vagy ha a természetben vagyok. A másik dolog a naplózás, mert nagyon élvezek papírra kézzel írni, ez is egy mindfulness kikapcsolódás.

Bár ez mindenkinél más, de ha megtaláljuk, hogy mik ezek a tevékenységek, amiknél egyáltalán nem igényeljük az online módot, az nagyon jól fel tud tölteni bennünket.

Fotó: Vincze Gábor

Hogyan találhatjuk meg a számunkra megfelelő mindfulness tevékenységet?

Viszkok Fruzsi: Szerintem ez természetesen jön. Nyugodtan kísérletezzünk, próbáljunk ki új dolgokat, és a belső vezetésünk elirányít egy olyan tevékenység irányába, amitől jól érezzük magunkat. Ez meg lehet bennünk akár már gyerekkorunktól kezdve, ezért érdemes lehet akár gyerekkori hobbik felé visszanyúlni. Sokszor van az emberek fejében egy elképzelés, hogy felnőttként például már nem rajzolhatok, mert már nem vagyok gyerek. Pedig pont ezt a belső gyereket kell magunkban picit előhívni, rá kell figyelmet fordítani, kicsit gondozni, ápolni, mert igazából ez a lelkünk legmélye. 

Ha megtaláljuk azokat a tevékenységeket, amik a gyermeki énünket előhozzák, akkor tudnunk a legjobban kikapcsolni.

Ha valaki természeténél fogva rendetlennek aposztrofálja saját magát, hogyan vetkőzheti le ezt a címkét?  

Viszkok Fruzsi: Szerintem a rendetlen emberek azért rendetlenek, mert amikor hatalmas káosz van a lakásukban, utálnak nekiállni takarítani. Ezért igazából pont a rendetlen emberek töltenek sokkal több időt rendrakással és takarítással, mint mondjuk én, aki alapvetően rendszerető, és nem hagyom, hogy eluralkodjon a káosz. 

Ezt kell megérteni, hogy saját magunknak teszünk szívességet azzal, hogy kettő mozdulattal többet csinálunk a nap folyamán, mert akkor nem fog felhalmozódni körülöttünk a rendetlenség, és nem kell megcsinálnunk egy olyan tevékenységet hosszú órákon át, amit egyébként utálunk. Fontos, hogy ne legyünk saját magunk ellenségei.

Ha ezt megértjük, akkor nagyon minimális energiabefektetéssel el tudjuk kerülni azt, hogy nekünk ezzel úgy igazán foglalkozni kelljen. Aki nagyon azt hangoztatja, hogy milyen rendetlen, az kicsit hátradől, belenyugszik abba, hogy márpedig ilyen vagyok. Persze vannak adottságaink, de hiszek abban, hogy bármilyen szokást meg tudunk tanulni, ha megvan a kellő motivációnk. Azt viszont már magunkban kell keresni, nekünk kell eldönteni, hogy mi az, amit igazán fontosnak találunk. 

 

Kiemelt kép: Vincze Gábor