Luca napját jellemzően boszorkányosnak hisszük, számos népszokás kapcsolódik december 13-hoz. Ami idén ráadásul péntekre esik!
Kislányként, Luca napján minden évben megírtam a tizenhárom fiúnevet tizenhárom kis papír fecnire, hogy aztán egyesével nyitogatva, izgatottan nyissam ki az utolsót karácsonykor. Állítólag a leendő férjem nevét rejtette az utolsó pici papírdarab. Minden évben másikat, de már egyikre sem emlékszem. A jóslás és varázslás misztikuma azonban a mai napig vonzó számomra, december 13-án szinte kötelező jelleggel gyújtok gyertyát, húzok kártyát és meditálok.
Luca napjához a férjjóslás mellett még sok-sok népszokás kapcsolódik. Ezek eredete valószínűleg annak köszönhető, hogy a Gergely-naptár bevezetése előtt ez a nap volt az év legrövidebb napja (a téli napforduló, ami azóta jellemzően december 21-re esik). Ilyenek például az időjóslások. A régi magyar hagyománykör egyik eleme többek között, miszerint a következő esztendő januárjában a megfigyelési helyen olyan idő lesz (átlagosan), mint Luca napján, februárban olyan, mint Luca másnapján és így tovább egészen karácsonyig, ami a következő év decemberi időjárására utal.
Luca-búza, Luca-szék
A következő év termését próbálták, próbálják megjósolni a Luca-búza (vagy lucabúza) keltetéssel. Ennek a menete a következőképpen nézett ki: Luca napján búzaszemeket kezdtek csíráztatni a kemence közelében, amik karácsony környékén zöldültek ki. Minél több búzaszem kelt ki, annál bőségesebb termésre számítottak.
Ezek isérdekelhetnek
A Luca-szék elkészítése valószínűleg az egyik legismertebb december 13-i hagyomány. Ezen a napon kezdték el faragni, úgy, hogy minden nap csak egyetlen műveletet volt szabad rajta elvégezni, szentestére viszont készen kellett lennie.
Az éjféli misére magukkal vitték, és úgy hitték, hogy ha ráállnak, meglátják a boszorkányokat.
Hogy jönnek ide a boszorkányok?
A néphit kétféle Lucát ismer: a jóságosat és a boszorkányosat. Ez utóbbi azonban sokkal inkább elterjedt a néphagyományban. Kevés olyan jeles nap van, amelyhez annyi szokás, hiedelem, jóslás, tiltás kapcsolódna, mint Luca napjához. Ez a nap ugyanis alkalmas volt termékenység varázslására, házasság-, halál- és időjóslásra, vagy bizonyos női munkák tiltására. Luca-napon régen tilos volt fonni, sütni, mosni.
Nem volt ajánlatos kölcsönadni sem, mert az elkért dolgok boszorkányok kezére kerülhettek.
Az első látogatóból pedig a várható állatszaporulatra jósoltak: ha Luca reggelén férfi lép a házba, a szaporodás bika lesz, ha pedig nőlátogató érkezik, akkor üsző.
A lányok ezen a napon 12 gombócot főztek. Mindegyikbe egy férfi nevét rejtették. Amelyik gombóc legelőször a víz felszínére jött, megmondta ki lesz a férjük.
Luca napját az egész magyar nyelvterületen gonoszjáró napnak tartották, ezért mindenütt védekeztek a boszorkányok ellen. Fokhagymával dörzsölték be az állatok fejét, az ólak ajtajára keresztet rajzoltak, hamut szórtak a kapuk elé, vagy éppen fokhagymás kenyeret ettek lefekvés előtt, hogy annak szagával elriasszák a gonosz szellemeket. Elzárták a seprűket is, nehogy azon repkedjenek a boszorkányok.
A fény ünnepe
Mivel régen ez a nap volt a legrövidebb, nem meglepő, hogy ezen a napon ünneplik főleg a skandináv országokban a fényt. Ez a nap Szent Lúcia napja, aki egy előkelő szicíliai családban nevelkedett. A keresztény hitre tért szép fiatal leány szüzességet fogadott, hogy életét Krisztusnak szentelhesse, majd mártírhalált halt hitéért.
Példamutató tisztasága és alázatos élete folytán a neve összekapcsolódott a “fény” (lux) jelentéssel. Az északi országokban a Luca-menyasszony koszorúval és gyertyával a fején hirdeti a fény eljövetelét – ami náluk különösen fontos szerepet kap, hiszen ott a téli időszakban csak néhány órán keresztül tart a nappali világosság. Máglyákat gyújtanak és hangoskodnak, hogy elriasszák a sötétséggel együtt a gonosz szellemeket, és teret adjanak a jóságos fényességnek.
