Mai napig sok szülőnél vitatott, mennyire jó a kisállat a gyerek mellett. Bacillusokkal, kosszal, de akár élősködőkkel is járhat egy állat tartása, és még több koordinációt igényel a család életében. De mindezeket ellensúlyozhatja a tény, hogy milyen jó hatással van egy szőrös pajtás gyerekeinkre és ránk is. Adunk pár szempontot, amit érdemes figyelembe venned, ha azon gondolkodsz, bevonjatok-e egy kisállatot a család köreibe!
Lelki támasz lehet gyermekünknek egy kisállat?
Számtalan kutatás és az élet is bizonyítja, mennyi hétköznapi gondban, vagy akár a gyermek fejlődési szakaszaiban lehet segítségre egy kisállat.
A legalapvetőbb dolog, amit egy kisállattól kaphatunk, az a feltétel nélküli szeretet. Ha valakinek volt már házikedvence, biztosan érezte, hogy mikor egy hosszú nap után hazaért, kedvencét simogatva minden aznapi gondja elszállt. Nos, ez a hatás nem csak ránk felnőttekre, de a gyermekekre is hasonlóan hat.
Gyermekünk miután kapott például egy rossz jegyet, lehangoltan és szomorúan ér haza. Viszont abban biztos lehet, hogy kiskedvence ugyanannyira fog neki örülni, mint minden egyes nap.
A legtöbb állat képes a viselkedések, érzések megkülönböztetésére és felismerésére. Így egy rosszabb nap után, vagy betegség esetén sokkal simulékonyabbak, nyugodtabbak és bújósak lesznek. Ezen viselkedések által nem csak a feltétel nélküli szeretetet tanulják a gyerekek, de a bizalmukat is erősítik a külvilág felé.
Fotó: Shutterstock
Egy félénkebb gyermek emellett előbb kezd el barátkozni társával, ha van mellette egy állat, akit megsimogathat. Kezdeményezésre buzdítja őket, ha megérinthetnek egy kutyát vagy egy cicát.
Gyermekeink fejlődési szakaszába tartozik az úgynevezett nézőpont változás is. Ez azt jelenti, hogy kiskorban még csak a saját szemszögükből képesek látni a világot. Ezt a folyamatot felgyorsíthatja egy kisállat a gyerek mellett, hiszen egy idő után empátiát tanulva, elkezdenek osztozni a szőrös barátaik érzéseiben. A mai rohanó világban ezen képességek elsajátítása kifejezetten fontos. Az, hogy egy gyermek empatikus, vagy rendelkezik az empátia képességével, nagyban megkönnyíti az életét, és szinte biztos, hogy jó ember lesz belőle.
Egy kisállat a gyerek mellett játszva tanít gondoskodásra
„Csak akkor lesz kiskutyád/kiscicád, ha te fogsz róla gondoskodni!” – hangzik el gyakran a mondat a szülőktől. Egy kisállat tartása valóban felelősséggel jár, etetni, itatni és foglalkozni kell vele.
De talán ez az egyik legjobb mód arra, hogy gyermekünk rendszerességet és felelősségtudatot tanuljon. Kellő odafigyeléssel olyan napirendet alakít ki, aminek segítségével a gyerkőc jó eséllyel kevesebbet fog ülni a tévé vagy a számítógép előtt.
Egy szőrös kisbarát jólétért vállalt felelősséggel pedig a gyerek megtanulhatja, hogy a gondozásáért cserébe társától feltétel nélküli szeretetet fog kapni.
Ha egy baba eleve olyan családba születik, ahol már van vagy vannak állatok, már egészen kicsi kortól felelősségteljes indirekt nevelésen esik át. Hiszen a gyermek azt tanulja, amit lát szüleitől. Így, ha az a baba látja, hogy a kutyussal, cicussal foglalkozva van, etetik itatják és szeretik a szülei, így a gyermek automatikusan megtanulja gondozni a házikedvenceket. Még az is lehetséges, hogy a gyermek biztonságban fogja érezni magát attól, hogy látja, a szülei másról is gondoskodnak, és tiszteletben tartják az állatok szükségleteit.
Fotó: Shutterstock
A szülővé válást is segítheti, ha a gyermekvállalás előtt már volt kiskedvencünk. Sokan egy kisállat mellett már megtanulták, milyen is felelősséget vállalni egy élőlényért, így egy kisbaba érkezésekor a napirend kialakítása jóval egyszerűbb lehet.
Énkép változása a kisállat segítségével
Kisfiam, bár még kétéves sincs, napjában többször megy oda kutyáinkhoz és a macskáinkhoz, és a saját babanyelvén, de kommunikál velük.
Ez a fajta interakció elősegíti az önkifejezést, a nyíltabb kommunikációt és észrevehető, hogy bővíti a szókincsét.
A kisállatok a legjobb hallgatóság. Mindig figyelmesen és türelmesen hallgatják, mikor gazdájuk beszél hozzájuk. Így gyermekünk mindig bizalommal fordulhat hozzájuk, akár pozitív akár negatív történéseket mesélnek nekik.
Fontos, hogy mint a legtöbb gyermekünket érintő döntésbe, így a háziállat tartásának kérdésébe is bevonjuk őket. Beszéljük meg vele, hogy milyen lenne a legoptimálisabb kisállat a gyerek mellett, illetve a családunkba, és mivel fog járni a tartása.
A végső döntés természetesen a szülőké, viszont gyermekünk hozzáállását erősíti, ha minden folyamatba bevonjuk őt is.
Ha mi magunk nem tehetjük meg, hogy kisállatot tartsunk, látogassunk el rendszeresen állatsimogatókba gyermekünkkel. Nem csak kikapcsolódást, de rengeteg játszva tanulást rejt magában egy ilyen kirándulás. A felejthetetlen közös élményekről már nem is beszélve.
Források: mindset pszichológia, lelki zóna
Főkép: Shutterstock
