Tudjuk, a nők önként is vállalják az ünnepvarázsló szerepet, nincs is ezzel baj, jó érzés ez az erő, a mágia birtoklása, hogy javarészt rajtunk múlik az, milyen környezetben, mi történik az ünnepen. Mi nők visszük egyik évről a másikra a hagyományokat a családban. Azonban a feladatmegosztás könnyítheti és szebbé teheti az ünnepet.
Azt főzzük, amit az édesanyánk, meg a nagymamánk, vagy azt is megfőzzük, mert legalább egy fogás erejéig kell az a régi, a gyerekkor íze. Aztán gyökeret vernek a családban új, immár saját szokások is, amiket majd a mi gyerekeink, lányaink visznek tovább.
Nincs ezzel baj tényleg – egy bizonyos határig.
Mert a teljes körű varázslat közben nagyon el lehet fáradni. Annyira, hogy pont annak, jellemzően a nőknek nem marad ereje családjukkal együtt örülni az ünnepnek, megélni a karácsony (vagy más ünnep) élményét.
Pont az marad el, amiért a varázslat dolgozott: a család, a családi, párkapcsolati szálak erősödése, fejlődése nem kap teret.
Így aztán ott belül, sokszor haragszik az ember azokra, akikért dolgozik, mert úgy érzi, mások, a család tagjai vagy éppen a párja a világ legtermészetesebb dolgának tartja, hogy az ünneppel kapcsolatos minden teher egy ember vállát nyomja. Haragszik kicsit, és joggal, mert mindent KÉRNI kell, mert a másik nem tudja magától, m is a feladat, mikor kél el a segítség. Haragszik, mert a másik vagy a családtagok egy idő után el is várják, hogy minden flottul menjen, és annyival járulnak hozzá az ünnephez, hogy szép ruhába bújnak és körbeállják a fát.
Ezek isérdekelhetnek
De az ünnepteremtés java része mégis csak egy ember terhe, feladata,
és ez nem igazság.
Át lehet írni vajon ezt a tendenciát?
Hisszük, hogy igen. Hisszük, hogy ésszerű, a problémára fókuszáló kommunikációval és következetes magatartással átírható ez a „hagyomány”. Meg lehet osztani a terheket a családtagok között, párkapcsolatban is.
Mert írhatunk mi nők, akárhány okos listát, készülhetünk apró részletekre is kiterjedő tudatossággal,
ha egyedül vagyunk a feladatokra. nem lehet több embernyi munkát egy embernek ugyanolyan jól és hatékonyan elvégezni, mint ha adott munkamennyiséget igazságosan szétosztanánk.
Ha eddig ezt nem hoztuk szóba, tegyük meg most, ma, ezen a karácsonyon. Ha ez a cikk neked szól, beszélj érzéseidről őszintén és bátran. Hidd el, higgyük el, nem a mi családunk az egyetlen, ahol így működnek a folyamatok. Higgyük el, nem mi vagyunk az egyetlenek, akik belefáradtunk a közös ünnepek megteremtésébe. Az ünnepek megteremtésébe, aminek végül a peremére szorulunk, és már a csillagszóró sziporkázásának se tudunk örülni…
Ha listát írunk, az ne arról szóljon, hogy mi magunk milyen sorrendben végezzük el a feladatokat egyedül.
Szóljon arról, hogy az összes feladatot közösen áttekintjük és szétosztjuk egymás között.
A kamaszok is be tudnak vásárolni, a kisebb gyerekek is befoghatóak a takarításba, sütikészítésbe, ajándékcsomagolásba. A párunk is vállalhat magára jelentősebb mennyiségű feladatot, akár a főzés, sütés egy-egy mozzanatát, takarítást, vásárlást, fadíszítést.
Együtt, tegyünk mindent együtt – így lesz igazán szép az ünnepünk.
Főkép: Shutterstock
