Gyakran szorongsz, hogy a párod szeret-e? Esetleg pont úgy érzed, megfojt a szeretetével? De az is lehet, hogy nem foglalkoztatnak ezek a kérdések, hiszen biztos vagy az érzelmeiben. Mi dönti el, hogy egyiket vagy másikat érezzük? A kötődési minták négy típusba sorolhatók: az elkerülő kötődés, a szorongó-ambivalens kötődés, elutasító és biztonságos kötődés. Mindezek megnehezíthetik a kapcsolatainkat, vizsgáljuk meg tehát részletesebben őket!
Kötődési minták: elkerülő kötődés, a szorongó-ambivalens kötődés, elutasító és biztonságos kötődés
Miért lettem pont ilyen? Kezdjük az alapokkal.
A szakemberek alapvetően négy kötődési mintát különítenek el: a biztonságos kötődés, a szorongó-ambivalens kötődés, az elkerülő kötődés és az elutasító kötődési minták kerültek meghatározásra a legközismertebb kötődéselméletek szerint.
Ezek a minták csecsemőkorban alakulnak ki, ennek mentén Ainsworth a csecsemők reakciója alapján határozta meg a kötődés minőségét.
Fotó: Ana Tablas, Unsplash
A biztonságosan kötődő csecsemő reagál anyjára, örül neki, ha látja, és sír, ha az anya kimegy a szobából.
Mégis aktívan figyeli és fedezi fel a környezetét, bátor, hiszen biztonságban érzi magát. Annak ellenére is, hogy nem nyugszik meg, amíg az anyját nem látja, és nem veszi szívesen idegenek jelenlétét sem. Az anyja mellett érzi magát biztonságban, hiszen tudja, hogy tőle mindent megkap. Ehhez egy olyan anyára van szükség, aki érzelmileg stabil, rendben van magával és a világgal is.
A szorongó-ambivalensen kötődő baba szinte mindig nyugtalan, akkor is, ha anyja jelen van.
Ha elhagyja a szobát, elkeseredik, ám nem nyugszik meg anyja visszatértére. Széles skálán mozognak az érzelmei, nagyon kötődik az anyjához, nem mozdul mellőle. Az ilyen baba anyja instabil, nem ad biztonságot a gyermeknek, viselkedése kiszámíthatatlan, így a csecsemő mindig bizonytalan abban, mire is számíthat.
Az elkerülő kötődés jeleit mutató gyerekek nem reagálnak anyjuk távozására, sem visszatérésükre.
Nem nagyon mutatnak érzelmeket, nem foglalkoznak nagyon mással magukon kívül, hiszen az a tapasztalatuk, hogy mindig magukra vannak utalva. Korábban még persze próbálkoztak sírással, nevetéssel, de mivel anyjuktól nem kaptak reakciót, feladták érzelmeik kimutatását.
Az elutasító kötődésű gyerekek pedig teljesen bizalmatlanok a szüleikkel, általában a félelem is megjelenik velük szemben.
A bántalmazott gyermekek nagy része elutasítóan kötődik. Ezt a mintát az elhanyagoló szülői magatartás hozza létre. A gyerek leblokkol szülei láttára, menekül előlük.
Hozzá kell tennünk, hogy a környezet nem kizárólagos ok a kötődési minták kialakulására, ahhoz hozzájárulnak a gének is. Egyes kötődési mintáknál ugyanakkor könnyebben jelennek meg kötődési zavarok.
Kötődési zavarok – Szélsőségek a viselkedésben
A kötődési mintáink sokban számítanak felnőttként is, hiszen ezen mintákat vesszük alapul a társas kapcsolatainkban való eligazodásban. Ennek megfelelően kötődési zavarok is kialakulhatnak az évek során, melyeket főleg gyermekkorban vehetünk észre.
A biztonságosan kötődő gyermek nagy eséllyel felnőttként is biztonságosan kötődik majd. Magabiztosan mozog a világban, ahogy a kapcsolataiban is. Ezzel szemben egy ambivalensen kötődő gyerek nagy eséllyel lesz bizalmatlan felnőttként is. Gyakran abban az állandó félelemben él, hogy elveszíti a barátait, családját. Ez erős kapaszkodást vált ki, gyakorta eredményezi, hogy feladja saját igényeit, csak azért, hogy ne maradjon egyedül.
Fotó: Shutterstock
Rájuk jellemző a korlátlan kötődési zavar, melynek jellemzője az, hogy gyermekként mindenkivel túlzottan, válogatás nélkül barátságosan viselkednek. Így nagyon sok ismerőst gyűjtenek maguk köré, de valójában mély kapcsolataik, barátaik nincsenek.
Ha pedig figyelemre van szükségük, valamilyen viselkedéssel elérik, hogy rájuk figyeljenek. Ez a zavar a gyermek első öt évében megjelenik.
Az elutasítóan kötődő gyermekből nagyrészt független felnőtt válik, aki ritkán mutatja ki az érzelmeit. Kapcsolatai többnyire rövidek, hiszen nem mer mélyebben kapcsolódni senkihez, attól félve, hogy megsérül.
A reaktív kötődési zavar gyakran jelenik meg az elhanyagolt gyermekeknél, mint például alkoholista vagy mentális betegséggel küzdő szülők gyerekeinél. Ezek a gyerekek testileg lassabban gyarapodnak, nem nagyon mutatnak érzelmeket, mimikájuk fejletlen, sokat alszanak. A társas játékokra negatív érzelmekkel reagálnak, ahogy közeledésre, törődésre is: vagy agresszívvá vagy közönyössé válnak.
Fotó: Shutterstock
Ilyen kötődési zavar esetén csak az jelenthet megoldást, ha a gyermek kikerül a bántalmazó környezetből, és biztonságos otthonba kerül. Ha ez nem történik meg, az érzelmi károsodás maradandóvá válik.
A kötődési zavarok kezelhetőek, ha minél korábban észrevesszük ezeket, és szakemberhez fordulunk. Általában a biztonságos, otthonos környezet, és egy stabil felnőtt jelenléte szükséges ezen zavarok enyhítéséhez, gyógyításához.
Főkép: Ronny Sison, Unsplash
