Életünk elkerülhetetlen velejárója a gyász élménye. Egy ilyen súlyos viszontagság megbéníthat minket, vagy szerettünket akár hosszú időre. Mit érdemes tudnunk, ha veszteség ér minket? Miért fontos a gyászfeldolgozás? Cikkünkben ennek jártunk utána!
Gyász, a rettegett
A gyásznak a legközismertebb modell szerint öt szakasza van. Ezek a tagadás, a düh, az alkudozás, a depresszió és az elfogadás. Ezek azonban nem kőbe vésett dolgok.
Nagyon sokféle modell létezik a gyász szakaszainak felállítására, ez pedig azért van így, mert ahogy minden gyászeset más és más, úgy a gyászaink is különbözőek, változhat, ki hogyan éli meg a veszteséget. Ha ezt az ötpontos modellt vesszük alapul, akkor sem biztos, hogy esetünkben a gyász ugyanígy szakaszolódik majd. Egyes szakaszok felcserélődhetnek, akár újra elő is bukkanhatnak a gyászfeldolgozás során. Kirschner Petra pszichológus szerint ráadásul nem is feltétlenül egészséges az ilyen, és ehhez hasonló modellek nézegetése. Ez ugyanis visszavethet bennünket a saját gyászmunkánkban, hiszen méregethetni kezdhetjük magunkat, hol is tartunk.
Fotó: Mike Labrum, Unsplash
Pedig egy alapvetően is nehéz érzelmi helyzetben felesleges még több terhet róni magunkra, hiszen ez nem verseny.
Gyászfeldolgozás, az elkerülhetetlen
A gyász olyasvalami, amit szeretnénk elkerülni. Nem csak magát az élményt, de a vele való munkát is. Pedig a gyászmunka nem hagyható ki. Gyakori eset, hogy az egyik házaspár a másik után hal. Ennek lehet oka, hogy annyira megváltozik a mindennapi életük a másik hiányának nyomán, hogy nem tudnak, vagy nem is akarnak adaptálódni az új helyzethez. A veszteséggel járó folyamatos stressz legyengíti az immunrendszert, kitéve ezzel azt fertőzéseknek, gyulladásoknak.
Előfordul az is, hogy valaki annyira elnyomja az érzelmeit, hogy azok hasonló módon, fizikai betegségek formájában manifesztálódnak. A legjobb, amit tehetünk, ha megéljük a felszínre törő érzelmeinket. Ezeknek az érzelmeknek mind jelentőségük van, amelyek segítik a veszteség feldolgozását. A gyászfeldolgozás nem spórolható meg, ezeknek az elfojtott érzelmeknek ugyanis nincsen szavatossági idejük, és bármikor felbukkanhatnak.
Ezek isérdekelhetnek
Fotó: Pexels Liza Summer
Ahogy Petra édesapja egy személyes veszteség kapcsán mondta, a gyász és a fájdalom nem ér véget, szimplán elfogadni tudjuk a helyzetet, szerettünk hiányát. Petra szerint ez pontos meglátás.
A gyásznak nincsen vége, viszont elkerülhetetlen, hogy dolgozzunk rajta.
Gyászmunka – Hogyan kezdjünk neki?
Sajnos bármennyire is szeretnék, nem tudok instant recepttel szolgálni, ahogy Petra sem. Ez pedig a korábban említett különbözőségek miatt van.
Van, akinek a takaró alatt töltött három nap segít, van, akinek a helyzettel járó feladatok elvégzése, van, akinek pedig egy kiadós sírás.
Petra szerint a gyászra nem igazán lehet felkészülni, ugyanis nem csak a személyiségbeli különbségek miatt határozható meg nehezen, hogy ki hogyan reagál. Nagyban függ az elvesztett személlyel való kapcsolat minőségétől, a helyzettől, hogy volt-e idő, lehetőség elköszönni, akár egy hosszabb lefolyású betegség alatt felkészülni a veszteségre, vagy hirtelen a semmiből történt a haláleset. Ezek mind-mind befolyásolják azt, hogy az adott illető hogyan kezeli a saját gyászát, és ezek a körülmények akár egy embernél különböző gyászesetekben is okozhatnak eltérő megéléseket.
Ha veszteség ér minket, akkor nagyon lényeges, hogy türelmesek legyünk magunkkal, és gyakoroljunk önszeretetet saját magunk iránt. Fontos tudni, hogy mindenki gyásza valid, igazi, akkor is, nem feltétlenül egy szeretett emberről van szó, hanem akár egy kisállatról.
Fotó: Waldemar Brandt, Unsplash
Ugyanúgy gyászolhatjuk a véget ért barátságunkat, párkapcsolatunkat, munkánkat, hiszen minden esetben tárgyvesztésről van szó. Azaz valami, amihez kötődünk, eltűnt, megszűnt létezni.
Egy változás mindig megterhelő, viszont a halál a változás legvéglegesebb formája. A gyászfeldolgozás tehát azzal kezdődik, hogy megértőek vagyunk saját magunkkal szemben.
Petra úgy látja, hogy „egy olyan világban élünk, ahol mindenki fél a hibától, a nehéz dolgoktól, a nehéz érzésektől, az elmúlástól, a tökéletlenségtől. Az egész fogyasztói társadalom, a szépségipar arra épül, hogy ezeket ne lássuk. Mindennek tökéletesnek kell lennie, sosem múlunk el, sosem öregszünk meg, nem vagyunk szomorúak, nem lehet hiba az életünkben. Ha megbetegszünk, azt is sokszor úgy fogjuk fel, mint egy kudarcélményt, mintha elbuktunk volna valamiben. Ebből kifolyólag érezhetjük úgy, hogy nincs helye annak, hogy mi rosszul érezzük magunkat, amikor történik velünk valami nehéz esemény. Van egy nyomás a társadalom felől a gyászoló irányába, hogy mintha nem engedhetné meg magának a gyászoló, hogy ezt megélje. Hiszen az élet megy tovább, telnek a percek, az idő pénz, ezen gyorsan túl kell lenni és menni kell tovább.”
„Ez az egyetlen dolog, amivel igazán tudjuk korlátolni a saját megélésünket és a saját gyógyulásunkat, hogyha nem adunk teret ezeknek a fájdalmaknak. Ezzel akadályozzuk, hogy az a seb begyógyulhasson, és az űrt, ami bennünk tátong, később betölthesse valami más, valami olyan, ami tényleg hozhat számunkra szeretetet vagy örömöt.”
Mit tegyünk, ha egy szerettünk gyászol?
Szintén nincs vízzel felönthető azonnal működő recept. A legfontosabb, hogy kommunikáljuk a jelenlétünket. Mondjuk el, hogy ott vagyunk, elérhetőek vagyunk, és szívesen segítünk, ha szükség van ránk. Nem feltétlenül tenni, beszélgetni, lehet, hogy a másik igényének megfelelően csak egy ölelésre vagy csendben együtt ücsörgésre kellünk majd. A lényeg, hogy tudassuk a szerettünkkel, hogy nincs egyedül.
Fotó: Rosie Sun, Unsplash
A közösség megtartó ereje kulcsfontosságú a gyászmunkában. Így, bár a gyászoló azt érezheti, hogy egyedül van a világban és minden értelmét vesztette, mégis bizonyosságot nyerhet afelől, hogy van megtartó védőháló körülötte.
Mikor van szükség szakemberre?
A gyászfeldolgozás nem feltétlenül igényel szakembert. Mindenkinek más esik jól.
„Általában egy évig tart a gyászfolyamat. Egy éven belül körübeér a személy minden olyan fontos, ismétlődő eseményen, ami az életet általában szervezi, tehát egy szülinap, egy névnap, egy családi esemény. A következő évben már van hova nyúlni, mert van rá egy alternatív megoldás, hogy a szerette nélkül egy ilyen alkalom hogyan zajlik. Vannak olyan esetek, ahol ez évekig elhúzódik. Abban az esetben lehet szükség szakember segítségére, ha az egyén nem tudja mozgósítani a belső erőforrásait, és ezért nagyon sokáig, tehát éveken át elhúzódik ez a gyász.”
„Ha az egyén életetét hosszú időn keresztül a gyász és a veszteség szervezi, a mindennapjait, tevékenységeit eköré építi, a gondolatai továbbra is a szerette elvesztése körül forognak és nem a felépülés, fejlődés, az előremutató célok állnak a középpontban, akkor beszélhetünk patológiás gyászról. Ebben az esetben szükség lehet szakemberre.” – mondja Petra.
Ezen segítségnek nem kell feltétlenül pszichológusnak, vagy pszichiáternek lennie. Lehet egy gyászkísérő is, aki olyan szakember, aki végigvezet bennünket ezen az úton. Hasznos továbbá a gyászfeldolgozásra specializált csoportterápia, ahol az élményeiket megoszthatják egymással a gyászolók, hiszen ez erősíti a közösséghez tartozás és a megértettség élményét.
Kirschner Petra pszichológus oldalát, számos további hasznos cikkel itt éred el.
Főkép:
