Vajon miért leljük mi nők örömünket a pletykában és az intrikában? Mi az oka, hogy ezekkel a jelzőkkel csak minket illetnek, és a férfiak kimaradnak ebből a körből? Vajon az intrika a férfiakat teljesen elkerüli? Szvetelszky Zsuzsanna szociálpszichológus segített megválaszolni a kérdéseinket.
Mit nevezünk intrikának?
Szvetelszky Zsuzsanna:
Az intrika mindig egy negatív kommunikációs folyamatra utal. Fontos hangsúlyozni a folyamatot, mert a pletyka lehet egy történet, ám ha például a középkori spanyol királyi udvarra gondolunk, az intrika, a kisebb-nagyobb szurkálódások, fúrások, piszkálódások formájában ott is megjelent már. A zaklatásnak egyébként számos fajtáját ismerjük. Bullyingról beszélünk, ha iskolai keretek közt történik, mobbingnak nevezzük a munkahelyi pszichoterrort, cyberbullyingnak pedig az internetes bántást.
Fotó: Szvetelszky Zsuzsanna
Mi a közös bennük?
Szvetelszky Zsuzsanna:
Ezek isérdekelhetnek
A közös az, hogy ezek mind- mind valakinek, valakiknek a megtámadását jelentik, illetve hogy mindegyik mögött szándék, stratégia áll. Ebben hasonlít az intrika a rágalomhoz.
A rágalom egyébként egy jobban tetten érhető, megfogható dolog. Mert rágalom az, ha valakiről azt állítjuk, hogy nem végzi el tisztességesen a munkáját, sikkaszt, nem hűséges és hasonlók. Intrika az, amikor valakiről először csak azt állítják, hogy tisztességtelenül jár el munka közben, aztán azt, hogy egyébként angolul sem tud, és igazából a munkájához sem ért – vagyis folyamatos aláásás történik. Ha ez eléri azt a szintet, ami a másik becsületsértését érintheti, akkor ez akár büntethető is, szemben a pletykával. A gátlások, a normák, a szabályok nem véletlenül vannak bennünk, és ezért nagyon nehéz ez a helyzet. Mert az intrikus személy általában gátlástalan is, amit nagyon-nagyon nehéz kezelni.
Az ármánykodás, irigykedés, csipkelődés abszolút női műfaj. Teljesen természetes, hogy az intrika minden nagyobb női közösségben előbb vagy utóbb megjelenik? Miért?
Szvetelszky Zsuzsanna:
Valójában ezt a műfajt a férfiak is űzik. Azért tűnhet inkább női viselkedési formának, mert a nők sokkal jobbak az informális kommunikációban, az intrika pedig – a pletykához hasonlóan – éppen ezen a területen működik. Nemcsak egy szóval, e-maillel tudunk ártani, hanem akár egy gúnyos mosollyal vagy vállvonogatással is lehet intrikusan gyengíteni a másik pozícióját. Ez az, amiben a nők sokkal jobbak.
Másrészt az elmúlt évtizedekben világszerte megnövekedett a női vezetők száma, ami azt jelenti, hogy nagyobb lett az intrika tétje is. Régen ez arról szólt, hogy a beszerzési igazgató asszisztense többet flörtöl-e, mint a pénzügyi osztály vezetőjének az asszisztense.
Fotó: Pexels
Azonban, ha a vezető nő, akkor őt már a pozíciója miatt is lehet támadni – akár azért, hogy a pozíciót meggyengítsék, akár egyszerűen irigységből. A leggyakrabban egyébként az irigység motiválja az intrikát.
Az előző példák inkább a munkahely területére vonatkoztak, viszont a legtöbben bizonyára megtapasztaltuk már, hogy ez az élet számos más területén is megjelenhet…
Szvetelszky Zsuzsanna:
Abszolút. Sőt, a legújabb kutatások azt mutatják, hogy már életkorban is egyre fiatalabb közösségekben bukkan fel. Ennek az egyik oka az, hogy a fiatalok egyre korábban érik a digitális eszközök segítségével a közösségi médiát, vagyis korábban sajátítják el az online intrika, a szekálás, bántalmazás különböző eszköztárát is. Ezzel az a probléma, hogy nem lehet meg nem történtté tenni. A legjobb persze az, ha törli az ember, azonban van, aki még sokadszorra is megnézi, így pedig sokkal nagyobb fájdalmakat fog átélni. Nincsenek szankciók, retorziók, nehezebben megfogható az egész.
Fotó: Pexels
Egy női közösségben elkerülhetetlen, hogy az intrika előbb vagy utóbb felüsse a fejét?
Szvetelszky Zsuzsanna:
Szerintem elkerülhetetlen. Az olvasók közül is biztosan sokan olvasták, látták Szabó Magda: Abigél c. történetét, amelyben nagyon szépen megmutatkozik, hogyan esik neki egy teljes osztály Vitay Georginának, különböző okok miatt. Elég, ha a közösség egyetlen tagja valamiért megharagszik a közösség egy másik tagjára. Akár azért, mert a másik csinosabb, okosabb, vagy valamilyen más adottsága, képessége jobb, mint annak, aki rivalizálásba kezd.
A női közösség azért is egy pontos meglátás, mert itt más az intenzitása az érzelmeknek és a nők sokkal rutinosabbak az érzelmek kimutatásában. Professzionálisabban is használják az arcjátékot, a mimikát, a gesztikulációt, a testbeszédet, a metakommunikációt.
Mikor és hogy, illetve kinek kellene figyelmeztetnie egy intrikálót egy adott közösségen belül, hogy az illető túllőtt a célon?
Szvetelszky Zsuzsanna:
Azt hiszem, hogy az elsődleges szintje a helyzet kezelésének a kommunikáció. Sokszor úgy tűnhet, mintha az intrikus személyek kurzusokon sajátítanák el, miként tudnak a legnagyobbat szúrni. Emiatt is meggyőződésem az, hogy ha az intrika áldozata elsajátít bizonyos mondatokat, akkor a taktika szintjén már elkezdheti ezt kezelni.
Nézzünk egy példát! Tegyük fel, hogy az egyik kolléganő szól a másiknak arról, hogy elfelejtett előkészíteni bizonyos dokumentumokat, amikre két óra múlva szükség lenne. Előfordulhat, hogy a másik így reagál majd: „Ne mondd már, hogy ezen rugózol!“
De vajon mi az értelme ennek a mondatnak? Valójában semmi. Ez a mondat azt sugallja, mintha a kérdezőnek nem lenne igaza. Pedig valójában nagyon is igaza van. Ilyenkor oda nem illő mondattal érdemes kezelni a helyzetet, például: „Jól vagy?“
Nem szabad belemenni a játszmákba. Legyen a tarsolyunkban néhány ilyen mondat, amivel kezelni tudjuk ezeket a helyzeteket. Jó szívvel ajánlom a témában Barbara Berckhan: Verbális önvédelem c. könyvét, amelyben 12 lépést ír le például azzal kapcsolatban, hogy miként érdemes reagálni, ha valaki bántó megjegyzést tesz ránk, mit válaszoljunk a szemtelen kijelentésekre.
Azt viszont gondoljuk át, hogy érdemes-e nyíltan konfrontálódni, mert abból lesz aztán a cicaharc.
Fotó: Unsplash
Ha ez mondjuk két beosztott között zajlik, akkor mikor kell ebbe belevonni a főnököt?
Szvetelszky Zsuzsanna:
Ezt azért is nehéz meghatározni, mert ha ez a bevonás árulkodás vagy pletyka látszatát kelti, akkor az illető maga alatt vágja a fát, és még sokkal rosszabb helyzetbe kerülhet. A fontos, hogy igyekezzünk transzparensen, átlátható módon megtörni a játszmát.
Mi lenne a legfontosabb ahhoz, hogy képesek legyünk ilyen módon kommunikálni és megtörni a játszmákat? Például az érzelmi intelligencia?
Szvetelszky Zsuzsanna:
Igen, fontos az érzelmi intelligencia, illetve a távolságtartás: ne a másikra gondoljunk, hanem a helyzetre.
Lépjünk egyet hátra, ne akarjuk felvenni a kesztyűt, mert könnyen lehet, hogy az intrikáló személy ezzel minket is lehúz majd.
Fontos, hogy magunkat is fejlesszük azon a szinten, hogy ne ugorjon össze a gyomrunk, ne feszüljön meg a hátunk, ne keletkezzen gombóc a torkunkban, amikor egy ilyen helyzet felmerül. Ugyanis ha frusztráltak vagyunk, akkor nem tudunk megfelelően cselekedni.
Egy édesanya mennyire tudja befolyásolni, hogy később fog-e a lánya rivalizálni másokkal vagy sem?
Szvetelszky Zsuzsanna:
Nagyon nehezen kutatható ez a terület, mivel nehezen vizsgálható szülő és gyermek ilyen helyzetekben. Ha valaki ilyen anya mellett nő fel, előfordulhat, hogy később majd még többet fog ártani másoknak, hiszen már kiscica korában kiengedte a karmocskáit. Viszont szerencsére arra is sok példa van, hogy másik önismereti utat választ ez a lány, mert visszatetsző számára az édesanyja viselkedése, és szándékosan, határozottan más eszközöket választ majd élete során.
Fotó: Unsplash
Előfordul, hogy egy nő felismeri saját magán azokat a jeleket, amik arra utalnak, hogy ő egy intrikáló személy?
Szvetelszky Zsuzsanna:
Nem, ez sajnos egyáltalán nem jellemző, sőt, a legtöbb esetben ez a korral sem változik, hanem inkább romlik. Ez abból fakad, hogy az ilyen személyek alapvetően képmutatóak.
Míg másnak arra megy el az energiája, hogy működjön, dolgozzon, alkosson, addig az intrikáló személyeknek arra, hogy a kettős viselkedést fenntartsák: az álarcot és a valódi működést. Sajnos rá sem látnak arra, hogy így működnek, esetleg változásra lenne szükségük. Ha valaki nagyon erőteljesen így működik, amögött már személyiségzavar is állhat.
Ezzel leginkább a közösség tud valamit kezdeni úgy, hogy kiveti magából az ilyen személyt. Ez sem könnyű egyébként, mert általában az intrikusok pont azért gyűjtenek maguknak zsoldost, csatlóst, lojális embereket, hogy megerősítsék saját magukat. Szerencsére ma már sokkal gyakrabban jelennek meg írások és interjúk a médiában a toxikus magatartással kapcsolatban, emiatt aztán valamennyivel felfegyverzettebbek az emberek az intrikával szemben. Fontos viszont még egyszer hangsúlyozni, hogy ezzel egyidőben az intrikusok is szorgalmasan tanulnak, és egyre jobbak az újabb és újabb nehézfegyverzet elsajátításában.
Ha azt látjuk, hogy egy barátunk az intrikáló személy, és szeretnénk megszakítani vele a kapcsolatot, mennyire lehetünk nehéz helyzetben? Előfordulhat akár az, hogy később majd emiatt rossz hírünket kelti?
Szvetelszky Zsuzsanna:
A kérdés rólunk is szól, hiszen felmerül, hogy miért alakítottunk ki kapcsolatot, barátságot egy ilyen személlyel. Ha ő az idők során vált intrikussá, mert megöregedett, megkeseredett, magánéleti vagy szakmai kudarc érte, akkor adhatunk egy esélyt annak, hogy ezt megbeszéljük vele. Más esetben a csendes, fokozatos eltávolodás a megfelelő mód arra, hogy megszakítsuk a barátságot az ilyen emberekkel. Az intrikát csak szoros kapcsolatban lehetséges aktívan művelni. Ha félévente rácsörgünk a másikra és megkérdezzük, hogy van, abba az azért abba kevésbé fér bele az intrika. Egy ilyen kapcsolat egyébként minket is mérgez, ezért nem érdemes fenntartani.
Főkép: Shutterstock
