Vannak, akik mindig is erre vágytak, mások régóta tudják, hogy a gyerekvállalás nem nekik való. De mi van azokkal, akikben gyakran felmerül a kérdés: hogyan döntsem el, akarok-e gyereket? A tisztánlátást nehezíti, hogy az elvárt válasz még mindig egy határozott igen. Ezért ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, segíthet az alapos önvizsgálat, a külső tényezők kizárása és a magunkkal szembeni türelem.
Téged is megtaláltak már a szülők/nagyszülők/barátok stb. a „mikor jön már a baba” kérdéssel, de neked fogalmad sem volt, hogyan is válaszolj őszintén? Nem vagy egyedül: az ismeretlentől, saját és a bolygó jövőjétől, vagy akár a tested változásától való félelem mind-mind megbéníthatják a döntési képességed. A családi és társadalmi elvárások, a közösségi médiából ránk zúduló hatások és akár a partnerünkkel a kérdésről való megfelelő kommunikáció hiánya is nehezíti a dolgunkat. Dr. Győrffy Judit pszichológus szerint épp ezért érdemes magunkkal kezdeni, és olyan fórumot, közösséget keresni, ahol előítélet nélkül beszélhetünk a témáról.
Judit szerint ugyanis ha valaki nem tudja a választ az „akarok-e gyereket” kérdésre, a válasz hiánya abban gyökeredzik, hogy lehetetlen a témáról semlegesen beszélni. A szakember szerint már maga a diskurzus is rossz alapokról indul, hiszen általában a gyerekvállalás igenlésén alapszik. A gyerekvállalás normává válása pedig magával vonzza, hogy rögtön mindenki – a család, a barátok, a szomszéd – magyarázatot keres arra, miért nem szeretne valaki gyereket.
Fotó: Unsplash
Hogyan döntsem el, hogy akarok-e gyereket?
A 38 éves Lia (nevét kérésére megváltoztattuk) sem találta könnyen a választ az „akarok-e gyereket” kérdésre. A 20-as éveiben még nem is foglalkozott a dologgal, de miután megtalálta a férfit, akivel összekötötte az életét, a téma előtérbe került. Mivel párja is nyitott volt erre, belevágtak a „baba projektbe” és Lia egy év után teherbe is esett.
Ezek isérdekelhetnek
Liát az öröm mellett ugyanakkor a félelem és a pánik érzései is hatalmába kerítették. Kavarogtak benne a gondolatok a mindennapjairól, a munkájáról és arról, mi minden fog megváltozni az életében. A cikázó gondolatoknak végül a terhesség második hónapjában egy vetélés vetett véget.
“A vetélés után kizártam a világot. Nem mondanám, hogy gyászoltam, inkább úgy éreztem, mintha lefagytam volna egy időre. Egy hétig nem találkoztam senkivel és képtelen voltam bármit is csinálni. Az agyam viszont folyamatosan járt és nem tudtam nem azon gondolkodni, hogy végül is kinek az álma, hogy nekem gyerekem legyen?”
Érdekel a többi is? Olvasd tovább cikkünket!
Főkép: Shutterstock
