“A férfiak szexualizálása kevésbé nyúlik vissza történelmi távlatokig, ezért máshogy is érzékeljük.”

Milyen méreteket ölt a férfiak szexualizálása? Érezhető ez a probléma?

Füredi Krisztián: Először is érdemes tisztázni, hogy mit jelent a szexualizálás. Azt nevezzük szexualizálásnak, amikor valakinek az értékét a kinézete, a szexuális vonzereje alapján határozzuk meg. Ha tárgyiasítjuk, azaz azt emeljük ki, hogy szexuális használatra való, vagy ok nélkül, indokolatlanul szexuális tartalmat tulajdonítunk neki.

A hagyományos és a közösségi média is egyre inkább hangsúlyoz testi elvárásokat nem csak a nők, hanem a férfiak esetében is. A férfiaknál gyakran leginkább az izmos, atletikus testalkat az ideál, amely szorongást és önértékelési problémákat okozhat azoknál a személyeknél, akik úgy érzik, hogy nem felelnek meg ennek az elvárásnak. Pláne, ha az az üzenet emögött, hogy az az értékes ember, aki szexuálisan vonzó, így az említett testi jegyek nélkül a férfi értéktelen vagy kevésbé értékes.

Fontos, hogy amikor a nemek közötti egyenjogúságról beszélünk, akkor ne csak a nők felé irányuló szexizmusra gondoljunk. Azzal együtt, hogy természetesen a nőket érő szexizmus és tárgyiasítás nem elfogadható, és sokkal jelentősebb, mint ami a férfiakat éri, mégsem szabad figyelmen kívül hagyni a férfiakat érintő hasonló problémákat sem.

Mi az alapvető gond a szexualizálással, tárgyiasítással? Milyen hatása van ennek a jelenségnek?

Füredi Krisztián: A szexualizálás során a szexuális vonzerőre úgy tekintünk, amely leginkább meghatározza egy ember értékét. Ezért a szexizmus és tárgyiasítás lényegi problémája, hogy az embereket személyiségük, képességeik és egyediségük helyett csupán szexuális tárgyként kezelik.

A tárgyiasítás és az ezzel összefüggő elvárások a tökéletes testképről nagymértékben hozzájárulnak a negatív énkép, a testképzavarok kialakulásához, illetve a szorongáshoz és a depresszióhoz.

Mindez olyan társadalmi légkört teremt, amely elősegíti a szexuális zaklatást és erőszakot. Fenntartja és erősíti a nemi és a hatalmi egyenlőtlenségeket, mivel a nők felé gyakoribb és kiélezettebb a tárgyiasítás, ez azt sugallja, hogy a nők értéke a férfiak szexuális igényei alapján kerül meghatározásra. A tárgyiasítás torzíthatja az emberek közötti kapcsolatokat is, mert az elvárások elfedik a személyes értékeket és csökkentik az érzelmi kapcsolódás és intimitás lehetőségét.

Jelentős hatással van az emberek szexuális életére és elvárásaira is, gyakran irreális és személytelen szexuális törekvésekhez vezet. 

A szexizmus befolyásolhatja a tágabb emberi kapcsolatokat is, például munkahelyeken vagy iskolában, ahol a tárgyiasítás miatt szexuális vonzerő alapján mérlegelve adott személyeket alacsonyabbra értékelhetik, vagy nem veszik komolyan őket.

Miben különbözik a nők és a férfiak szexualizálása?

Füredi Krisztián: A nők tárgyiasításának nagyon régi történelmi és kulturális gyökerei vannak. Ezzel szemben a férfiak tárgyiasításáról való gondolkodás újszerűbb és kevésbé hangsúlyos, így könnyebben marad észrevétlen, amely nehezíti ennek a felismerését és csökkentését. 

A nemi hatalmi viszonyok az elmúlt évszázadokban, sőt évezredekben nagyon jelentősen a férfiak igényeinek kedveztek.  A nőket gyakran ábrázolták és kezelték szexuális tárgyként, amely számos társadalmi és kulturális struktúrában tükröződik. Ezzel szemben a férfiak szexualizálása kevésbé nyúlik vissza történelmi távlatokig, ezért máshogy is érzékeljük. 

Fotó: Trieber Júlia

A nők tárgyiasítása leggyakrabban a testi jegyek és azok vonzerejének hangsúlyozásából áll, míg a férfiak esetében ez gyakran inkább az erő, hatalom és dominancia által jelenik meg. Természetesen férfiaknál is megjelenik a testi jegyek alapján történő tárgyiasítás, de őket gyakran erőteljes, domináns szereplőként ábrázolják, akiknek szexuális vonzereje a hatalomhoz és az erőhöz kötődik.

A nők és férfiak szexualizálása hasonló folyamat, mégis nagyon eltérő történelmi, kulturális és társadalmi helyzetben volt és van a két nem. Ahogy a média egyre kiélezettebb elvárásokat közvetít a női testtel kapcsolatosan, úgy a férfi test is egyre nagyobb mértékben esik áldozatul ennek a folyamatnak.

Ha az értékünket a megjelenésünk és a szexuális vonzerőnk által jelentősen meghatározottnak látjuk, akkor fogunk a legtöbbet költeni a külsőnkre, így ebben a kulturális hatásokon felül nagyon jelentős üzleti érdek is van, amely ügyesen tudja tovább erősíteni az elvárásokat és az azok miatti szorongást. 

A férfiak szexualizálása sok esetben nem csak a testi megjelenéshez, hanem a teljesítményhez kötődik, így könnyebben vezet a teljesítményszorongáshoz.

A nők szexualizálása a testi jegyeken felül gyakran összefügg a szexuális alárendeltség sztereotípiáival, valamint a passzivitással: azzal, hogy a nőnek törekednie kell arra, hogy a vágy tárgyává váljon. Ezzel szemben a férfiak esetén a tárgyiasítás gyakran a szexuális dominanciával, az aktív szereplőként való ábrázolással és az erőteljes szexuális teljesítménnyel kapcsolódik.

Mindkét nem ugyanúgy beszél erről?

Füredi Krisztián: A nők és a férfiak más válaszokat adnak a tárgyiasításra és eltérő módon kezelik azt. A nők esetében a tárgyiasítás elleni küzdelem gyakran összefonódik a feminizmussal és a nemi egyenlőséggel kapcsolatos mozgalmakkal.

A nők sokkal nagyobb mértékben ki vannak téve a szexizmusmak, ugyanakkor már létrejöttek az ezzel kapcsolatos mozgalmak és társadalmi ellentörekvések. A férfiak esetében ezek a reakciók gyakran kevésbé szervezettek, és kevésbé kapcsolódnak közvetlenül társadalmi vagy politikai mozgalmakhoz. A férfiak jobban egyedül vannak ebben társadalmi és egyéni szinten is. Némi iróniával azt mondhatjuk, hogy a férfiasság hangsúlyozása elleni fellépés nem férfias.

Milyen pszichés hatása van annak, ha az állandó elvárás az, hogy jól kell kinéznünk?

Füredi Krisztián: Ha valaki úgy érzi, hogy nem felel meg a társadalmi szépségideáloknak, az alááshatja az önértékelését és önbizalmát. A folyamatos összehasonlítás másokkal vagy az általános ideállal jelentős szorongáshoz, akár társas elszigetelődéshez vezethet.

Az az elvárás, hogy jól kell kinézni, hogy szexuálisan vonzónak kell lenni, hozzájárulhat a testképzavarok kialakulásához, mint az anorexia, bulimia vagy testdiszmorfia. Mindez jelentős testi és lelki problémákat okoz a mindennapi életben, akadályozva a valódi intimitást, és az önfeledt párkapcsolati élményt.

A testünkkel kapcsolatos szorongás által túlkompenzáló viselkedés is kialakulhat: eltúlzott mértékű edzés, a végletekig tartó fogyókúra vagy testformálás, a szépségápolási tevékenységek irreális szintje, a külső folyamatos ellenőrzése és kontrollálása, a testmódosításoktól való függőség.

Az állandóan fenntartott nyomás arra, hogy a külsőt kontrollálni kell, jelentősen rombolhatja a személy életminőségét és azt a lehetőséget is, hogy kísérletezzen és rátaláljon a valódi személyes stílusára.

Aki nagyon szeretne az elvárásoknak megfelelni, az könnyen válik függővé mások véleményétől és a kapott visszajelzésektől. Ez rombolja az önértékelést és jelentősen nehezíti az önazonosság kialakulását. 

Fotó: Pexels

Mit tehetünk, hogy a tárgyiasítást visszaszorítsuk, megakadályozzuk? 

Füredi Krisztián: Nagyon fontos az emberek tájékoztatása a tárgyiasítás fogalmáról, hatásairól és következményeiről. Ennek lényegi része a szexuális etika, a nemek közötti egyenlőség és a médiával szembeni kritikus gondolkodás. Kihagyhatatlan annak az ösztönzése, hogy az emberek fogadják el és szeressék a saját testüket. A pozitív testkép elérésére való törekvés segíthet, hogy az emberek ellen tudjanak állni a társadalmi nyomásnak és el tudják kerülni a tárgyiasítást és annak fájdalmas következményeit.

Elkerülhetetlen kiemelni a média felelősségvállalását a tárgyiasítás kérdésében. Ennek része lehet a sokszínűbb és valósághűbb testképek bemutatása, valamint a sztereotípiák és a nemek közötti szerepek kritikai ábrázolása.

A szülőknek és pedagógusoknak is nélkülözhetetlen szerepe van a gyerekek és fiatalok nevelésében azzal kapcsolatban, hogy hogyan tekintenek magukra és másokra. Jelentős segítséget nyújt, ha a nevelés törekszik az empátiára, az önbecsülés erősítésére és a társadalmi normák kritikus elemzésére. 

Fontos a személyes tudatosság a saját viselkedésünkben és hozzáállásunkban. Kerüljük tudatosan mások tárgyiasítását és törekedjünk arra, hogy másokat emberi mivoltukban tiszteljünk és értékeljünk és ezt tükrözze a kommunikációnk és a viselkedésünk is. Lehetünk jó példák a környezetünkben, különösen a fiatalabb generációk számára.

Segíthetünk másoknak abban, hogy hogyan fogyasszanak kritikusan médiatartalmakat. Ez magában foglalhatja a reklámok, filmek és televíziós műsorok kritikus szemléletét, valamint azoknak a módszereknek a megértését, amelyekkel a média befolyásolhatja a testképet és elősegítheti a tárgyiasítást.

Támogathatjuk a pozitív szerepmodelleket és példákat, akik eltérnek a hagyományos szépségideáloktól és bemutatják az emberi sokféleséget és komplexitást. Ösztönözhetjük az embereket a személyes fejlődésre és az önismeretre, hogy megértsék saját értékeiket és ne csak a külsőségeken alapuló megítélés alapján definiálják magukat. 

Megfigyelhető a jelenség, amikor valaki azt képzeli, hogy egy sztár és közötte lehet valódi kapcsolat. Milyen mentális problémát mutat, amikor valaki összekeveri a valóságot az álomképpel? Hol van a határ, ahol ez a jelenség már káros?

Füredi Krisztián: Amikor valaki úgy gondolja, hogy valódi kapcsolata lehet egy hírességgel vagy celebbel, és ezt a kapcsolatot a valósággal összekeveri, a jelenség az ún. „paraszociális interakció” vagy „paraszociális kapcsolat” kategóriájába tartozik. Ez a kifejezés olyan egyoldalú kapcsolatokra utal, ahol egy személy érzelmi, szociális vagy más kötődést érez egy olyan személy iránt, aki nem ismeri őt (pl. híresség, televíziós karakter).

Amikor valaki túlzottan elmerül ezekben a paraszociális kapcsolatokban, fennáll a veszélye annak, hogy elveszíti a realitásérzékét. Ez akkor válik károssá, ha a személy nem képes megkülönböztetni a valóságot a fantáziától, és úgy cselekszik, mintha a paraszociális kapcsolat valódi lenne. 

Amennyiben ez az érzelmi kötődés rögeszmés jellegűvé válik, és a személy az életének nagy részét ennek a kapcsolatnak szenteli, az valóban probléma. Ez magában foglalhatja a hírességgel való kapcsolat keresésére irányuló folyamatos törekvéseket, a híresség zaklatását, illetve az élete más területeinek elhanyagolását. Azok számára, akik intenzív paraszociális kapcsolatokat alakítanak ki, gyakran nehézséget jelenthet a valódi személyes kapcsolatok kialakítása. Ez további elszigetelődéshez és magányossághoz vezethet. 

Ha valaki érzelmileg túlzottan függ egy hírességtől vagy celebtől, az jelentősen károsíthatja az önértékelését és önállóságát. Ez az érzelmi függőség káros lehet az egyéni fejlődés és az önálló identitás szempontjából és gátja lehet a valódi emberi kapcsolatok kialakításának. Az ilyen mértékű rajongás mélyebb pszichológiai okainak megértése és kezelése sok esetben pszichoterápiás segítséget igényel. A paraszociális kapcsolatok sokszor normálisak és gyakran ártalmatlanok, de amikor ezek a kapcsolatok károsak vagy túlzóak lesznek, elengedhetetlen, hogy szakértői segítséget keressenek az érintettek.

Fotó: Pexels

Mit tehetünk, ha egy szerettünknél, vagy akár saját magunkon érezzük azt, hogy elszakadunk a valóságtól? Hogyan segíthetünk?

Füredi Krisztián: Amikor valakivel kapcsolatban úgy érezzük, hogy túlzottan bevonódik a rajongásba, akkor lényeges, hogy lássuk ennek a problémáját. Hallgassuk meg nyitottan és megértéssel az illető gondolatait és érzéseit. A figyelmes és ítélkezésmentes hozzáállás segíthet abban, hogy az illető könnyebben beszéljen a helyzetről.

Megpróbálhatjuk megérteni, hogy mi áll a probléma mögött, de ha a helyzet komoly vagy nem javul, forduljunk kompetens pszichológushoz vagy pszichiáterhez.

Biztosítsunk támogató és biztonságos környezetet, hogy az illető tudja, nem áll egyedül a problémáival, és van, aki támogatja. Segíthetünk a realitás tesztelésében, ami magában foglalja a valóság és a téveszmék megkülönböztetését. Ez akár jelentheti azt, hogy közösen átbeszéljük a helyzeteket és tisztázzuk a tényeket.

Legyünk türelmesek és megértőek. A valóságtól való elszakadás nem mindig oldódik meg gyorsan, és az illetőnek szüksége lehet időre a helyzet feldolgozásához. 

Ha az elszakadás a valóságtól valóban megtörtént, akkor a személy nem lesz befogadó a realitásra, ilyenkor elengedhetetlen pszichológus vagy pszichiáter szakember felkeresése. 

Ismerjük fel a saját határainkat. Aki nem képzett szakember, az nem kompetens és felkészült arra, hogy segítsen a mentális problémák kezelésében, amelyek nem oldódnak meg maguktól. Ilyenkor fontos, hogy szakemberhez forduljunk.

Füredi Krisztián honlapját itt éred el.  

Kiemelt kép: Pexels