A nyaralásból hazafelé tartva, akár kocsiban vagy repülőgépen ülve, mindannyian szembesültünk már az elmúlás nehézségével. Habár még a bőrünkön érezhetjük a tenger sós vizét és a parti homok érdességét, a valóság, azaz a mindennapi életünk azonban minden egyes megtett kilométerrel közelebb van. Ez szomorúságot és melankóliát eredményezhet, amely van, hogy több napig is eltart. A szakirodalom nyaralás utáni depresszióként (angolul post vacation blues-ként) hivatkozik a jelenségre, ami mögött sokkal komolyabb indokok is húzódhatnak. Ennek jártunk utána, hiszen a post vacation blues kialakulásának nem csak saját pszichés állapotunkhoz, hanem agyunk működéséhez, sőt még a társadalomhoz is köze van. Szakértőnkkel Kirschner Petrával, beszélgettünk, hogy jobban megértsük, miért lehet lehangoló a hazafelé út és a rákövetkező időszak.
A nyaralás utáni depresszió az 1950-es évek óta létező fogalom, klinikailag azonban még nem ismerték el ezt a jelenséget. Egyes kutatások a szezonális affektív zavarhoz kapcsolják az állapotot. Eszerint a mentálisan egészséges emberek ugyanabban az időszakban kerülnek egyfajta lehangolt, depresszív állapotba. A vakációról hazatérve sokak számolnak be általános lehangoltságról, rosszkedvről, alvászavarról vagy fáradékonyságról. Előfordulhat az is, hogy még az otthon egét sem látjuk olyan kéknek, tudatosan vagy tudattalanul összehasonlítva azt a nyaralásunk helyszínén látottal. Untathatnak bennünket a mindennapi elintézendők, és a főnökünk is azt feltételezi, hogy kipihenten és motiváltan térünk vissza a munka világába, de az érzés, ami eluralkodik rajtunk az a fáradtság és kedvtelenség. Általában ezek a panaszok a nyaralást követően körülbelül két-három napig tartanak, normális esetben, amíg az egyén újra felveszi a ritmust és visszailleszkedik az otthoni környezetbe és visszatér a megszokott napirendhez. Mi a helyzet azonban akkor, hogyha nem tudunk megszabadulni a gondtalan napok emlékétől, és szüntelen visszavágyunk a tökéletes idill és pihenés helyszínére? Kirschner Petra, pszichológussal vizsgáltuk meg mi állhat a hátterében, illetve milyen megoldások léteznek arra, hogy az ember könnyebben viselje a nyaralás utáni depresszió tüneteit.
A te értelmezésedben mit jelent a nyaralás utáni depresszió? Miért érzékeljük a valóságot szürkébbnek a vakáció után?
Kirschner Petra: Egy nyaralás rengeteg kellemes élményt rejthet magában. Kiszakadunk a mindennapokból, pihenünk, töltődünk, az új környezet és más ingerek elvonják a figyelmünket a hétköznapokban megbújó aggodalmaktól. Egy felfokozott állapot után hazatérni és újra szembesülni azokkal a nehézségekkel, amit itthon hagytunk, különösen erőt próbáló lehet. A „nagyon jó”, „nagyon más” „felemelő” ingerkörnyezet után erőteljes lehet a kontraszt, amikor visszatérünk a mindennapokba. A nagy magasságok, élmények megélését követően a megszokások, rutinok szürkébbnek tűnhetnek, a problémák pedig súlyosabbnak, nehezebbnek. Ezen okokból kifolyólag a vakációból visszatérve lehangoló, lehúzó lehet a visszarázódás.
Ehhez kapcsolódik, hogyan élhetjük meg teljesen a nyaralás pillanatait, anélkül, hogy bekopogtatna ez a szorongató érzés és talán félelem?
KP.:
Ezek isérdekelhetnek
Én úgy gondolom, hogy érdemes arra törekedni, hogy a nyaralást teljesen meg tudjuk élni. Ha valaki munkából esik bele a vakációba, épphogy leteszi a feladatokat, kapkodva pakol össze és pár óra múlva már úton van, nem biztos, hogy van ideje kijönni abból a lelkiállapotból, ami a dolgos mindennapokat jellemzi. A nyaralásra is rá kell hangolódni, a lelassulásra (egy aktív pihenésen a felpörgésre) is szánni kell időt, hogy át tudjunk állni. Azt látom, hogy hajlamosak vagyunk kihagyni az emberi tényezőt ezekből a helyzetekből. A pihenés nem gombnyomásra történik!
Érdemes lehet 1-2 napot „kivenni” az utazás, nyaralás előtt (ha az embernek a munkája, szabadnapjai engedik), hogy legyen egy kis tér levegőhöz jutni, lezárni a feladatokat, és felkészülni lélekben is a pihenésre. Hasonlóan a nyaralás után, sokat segíthet, ha 1-2 napot rászánunk még a szabadságunkból arra, hogy meg tudjunk érkezni a mindennapokba. Ez segíthet abban is, hogy a nyaralást teljesen ki tudjuk élvezni, hiszen nem azon kell gondolkodnunk még a pihenésünk alatt, hogy amint földet ér a repülő, milyen teendők várnak ránk. Ha nyaralás után hagyunk magunknak egy kis időt, le tudjuk kerekíteni az élményt, és kicsit még töltődhetünk a fotók nézegetésével, szuvenírek szétosztásával, esetleg a jetlag kialvásával. Nem utolsó sorban, sokkal kevésbé lesz erős a kontraszt, mintha a hazatérés másnapján már a dugóban ülve sietnénk munkába.
Összefügghet a nyaralás utáni depresszió és a munkahelyi stresszel?
KP.: Amennyiben valakinek különösen stresszes, megterhelő a munkája, akkor igen, összefügghet a nyaralás utáni depresszió és a stressz kettőse, de nem általánosítanék. Egy nyaralás egy kiemelkedő élményt jelenthet (jó esetben), és ehhez hasonlítva a határidők, meetingek és elvárások világa mindig nehezebb lesz.
A kulcs abban lenne szerintem, hogy a mindennapokban is a lehető legjobb eszközöket fejlesszük ki a stressz kezelésére, és feltárjuk az egyéni okait annak, hogy milyen tényező miért gyakorol ránk nyomást. A nyaralás kiszakíthat minket a mindennapokból, de a problémáinkat nem fogja gyökerestől megoldani, bizony, ezekre pont a hétköznapokban fogunk tudni megoldást találni, ha merünk szembenézni velük.
Fotó: Shutterstock
A mai társadalom hajlamos hajszolni az új élményeket. Mutat összefüggést a post vacation blues a folyamatos ingerkereséssel és a FOMO jelenséggel?
KP.: Az igaz, hogy egy „felgyorsult világban élünk” és nagyon divatos arra hagyatkozni, hogy a mai társadalom ilyen meg olyan. Persze, az információáramlás és a technológia fejlődése elképesztő mértékeket ölt, de én inkább annak vagyok a híve, hogy az egyéni okokat vizsgáljuk meg magunkban. A nyaraláshoz képest a mindennapok „mókuskereke” nehezebb lehet, ez normális.
Amennyiben szélsőséges negatív érzelmek tartósan fennálnak a hazaérkezést követően, akkor érdemes lehet azzal foglalkozni, hogy valóban ilyen életet szeretnénk-e élni amibe ennyire nem szeretnénk visszajönni. Van-e valami, amin változtatnunk kellene? Van-e valami, amit már nem szeretnénk a mindennapjaink részének tudni?
Segíthet a nosztalgiázás, például fényképek, videók nézegetése a túllépésben vagy inkább csak ront a helyzeten?
KP.: Hagyhatunk időt magunknak arra, hogy kicsit még „ott legyünk lélekben”. Hiszen ezért mentünk, az élményekért, a töltődésért. Ha úgy érezzük, hogy túlzottan fáj a szívünk, és a nosztalgiázás megnehezíti azt, hogy a munkánkra, vagy feladatainkra koncentráljunk, akkor jelöljünk ki az este vagy a reggel folyamán egy kis időt arra, hogy képeket nézegetünk, élményeket idézünk fel.
Tehetünk e valamit nyaralás előtt, hogy könnyebb legyen a visszarázódás?
KP.:
A nyaralás előtt-után 1-2 napi plusz szabadság véleményem szerint segíthet az átállásban, illetve néhány apróságra odafigyelhetünk, ami nekünk fontos. Például, ha nem romokban hagyjuk a lakást indulás előtt, kellemesebb lehet az érkezés. Elrakhatunk a fagyasztóba egy adag főtt ételt, hogy ne az legyen az első hazatéréskor, hogy be kell vásárolni. Úgy gondolom, azt érdemes megvizsgálni, mi az, ami számunkra fontos, ami a kényelmünket, komfortérzetünket biztosítja, és nyaralás előtt ezeket elő lehet készíteni. Azért ne legyen több teendő vele, mint a nyaralásra való készüléssel.
Érdemes rögtön a következő utazást tervezni, élményt élményre halmozni?
KP.: Más típusok vagyunk, valakinek egy hét tengerpart egész évre elég élmény, valaki legszívesebben minden hónapban vagy minden hétvégén utazna, és ezzel sincsen semmi baj. Hagyjuk magunkban leérni az élményt, hagyjuk, hogy átjárjanak minket a történtek, és töltekezzünk belőle, de ezt követően, aki szeretné nyugodtan elkezdhet pörögni a következő nyaraláson.
Hajlamosak lehetünk túlidealizálni azt a helyet, ahol a nyaralásunkat töltöttük. Így könnyen lehet, hogy amikor valaki, akinek ajánlottuk visszatér ugyanonnan nem osztozik a véleményünkben. Mi állhat a jelenség hátterében, miért csomagoljuk rózsaszín ködbe ezeket a helyeket?
KP.: Valószínűleg a szép emlékek miatt, egyéni ízlés vagy korábbi tapasztalatok is állhatnak a háttérben. Csalódást okozhat, ha egy ismerősünk lehúzóan beszél a kedvenc helyszínünkről, ahol egy fontos emberrel voltunk, vagy szép emlékek fűznek hozzá. Fontos lenne ezeket leválasztani magunkról. Az az ő megélése, ez pedig az enyém, és ez így van jól. Attól, hogy neki nem tetszett annyira, számomra lehet fantasztikus.
Milyen lépései vannak a nyaralás utáni depresszió leküzdésének, hogyan lehet ezt egy egészséges mederbe terelni, kezelni?
KP.: Erre a legjobb módszer az elfogadás. Ez egy természetes jelenség, és része az egésznek. Tehetünk lépéseket, felkészülhetünk annak érdekében, hogy ezt a folyamatot megkönnyítsük és enyhítsük a nyaralás utáni depresszió tüneteit. A lényeg, hogy legyünk megengedőek magunkkal. Teljesen rendben van, hogy ezek az érzések megjelennek bennünk és rendben van, ha még egy kis időt szeretnénk ott tölteni lélekben, ahol jártunk. Írhatunk naplót, készíthetünk montázst, vagy összehívhatjuk a barátokat egy fényképeket nézegetős délutánra, ez mind segíthet, hogy újra éljük, lezárjuk, lekerekítsük magunkban a nyaralást, és még töltekezzünk az átélt emlékekben.
Kiemelt kép: Shutterstock
