Bőrtépkedés, arc piszkálás, karmolás, vagdosás. Az önsértés formái az enyhébbtől a súlyosig terjednek, a skála elején a kéz, arc, vagy bármely bőrfelület általános piszkálása, rágása, tépkedése, míg a skála túloldalán a vagdosás foglal helyet. Tinédzserként én is belekerültem az önsértés ördögi körébe, és néha még ma is előfordul, hogy belecsúszom ebbe a működésbe. De mi áll a hátterében és mit tegyünk, ha magunkon vagy gyermekünkön tapasztaljuk a jeleit? Kirschner Petra pszichológus válaszol.
Mi az önsértés és hogyan alakul ki?
Az önsértés általában serdülőkorban kezdődik, amikor rengeteg változáson megy át egy fiatal. Ez velem sem történt másként. Ezek a változások gyakran ijesztőek, elsőre megmagyarázhatatlanok. Átalakul a tinik teste, gyakorta ezáltal a szociális hálójak is, hiszen az iskolában gyakori a klikkek kialakulása. De a családon belüli változások is generálhatnak ismeretlen feszültséget, ahogy az én esetemben is történt. A legtöbb serdülő nehezen beszél ezekről a változásokról, ezért nem feltétlenül tud róla, hogy társai is ugyanilyen, vagy az övéhez hasonló tüneteket, történéseket tapasztalnak.
Gyakori az elzárkózás, a befelé fordulás, és mivel sok fiatal nem tud kommunikálni a benne lévő feszültségről, más utakat kereshet a levezetésre. A megküzdési stratégiák hiánya engem is nehezen érintett, és mivel az önsértés is egy ilyen levezetési technika, alkalmazni kezdtem.
Kirschner Petra pszichológus elmondta, az önsértés olyan magatartásformák összességét jelenti, melyek során az egyén szándékosan károsítja saját testét, ám nem az öngyilkosság a fő szándéka.
Ezek isérdekelhetnek
„Ezen jelenség általában a serdülőkorban kezdődik, de nem ritka, hogy előbbi életszakaszokban, sőt akár a felnőttkorban is megjelenhet. Ennek a viselkedésnek gyakran van érzelemszabályozási, társadalmi funkciója vagy állhat önbüntető szándék a háttérben.”
„Az önsértés különböző megnyilvánulásokat ölthet, mint például az ütlegelés, sebek gyógyulásának késleltetése, hajhúzogatás vagy akár mérgező anyagok lenyelése. A serdülőkorban alkalmazott módszerek változatosak, ám a kutatások szerint az ütögetés és a csipkedés egyre elterjedtebbé válik a korábbi vagdosással szemben.”
Mi megy végbe bennünk, amikor önsértéshez folyamodunk?
Az önsértés több formáját én is alkalmaztam saját életemben. Például egy kifejezetten stresszes helyzetben véresre karmoltam az alkaromat, napokig látszottak a körmeim nyomai, pedig általában kifejezetten rövidre vágom őket. A stressz pillanatában, bár nagyon szerettem volna, nem volt lehetőségem kilépni a helyzetből, és azonnali feloldásra volt szükségem a belső feszültség alól.
Utólag könnyen meg tudom magyarázni, hogy miért tettem magammal, amit tettem, de a történéskor pillanatoknak kellett eltelnie, mire észrevettem, hogy már gyakorlatilag véres az alkarom. Feltételezem, hogy az inger csak pár pillanattal később ért el a tudatomig, és rántott vissza a valóságba. A szorongásos rohamok általában annyira bezárnak egy belső világba, hogy a külvilág érzékelése teljesen megfakul.
Pánikroham esetére több technikát is ajánlanak, az egyik például megadott számú tárgyak tapintása, hangok, ízek, illatok megnevezése, amivel fókuszálni lehet a figyelmet, ezzel megszakítva a negatív pánikspirált. Számomra az önsértés egy hasonló élmény. Az agyam félig tudatosan utasítja a testem, mintegy mentőövként, hogy gyakoroljon rám külső hatást, így térjek vissza a valóságba. Ilyenkor automatikusan belecsípek vagy karmolok a karomba, vagy erősen megszorítom azt. Mindez azonban Petra szerint nem veszélytelen.
“Abban az esetben, amikor rendszeresen folyamodunk valamilyen önbántalmazó cselekvéshez feszült állapotban vagy valamilyen intenzív érzelem levezetésére – mi megélhetjük „unalomnak” is – az mindig komoly figyelmet kíván, akár az első ilyen esetnél is.”
Fotó: Németh Diána
„Ennek gyakorlása nemcsak tartós testi sérüléseket és hegeket eredményezhet, de ha nem kezeljük megfelelően, hosszú távon akár az egészségünket is veszélyeztetheti. Úgy gondolom az önsértés első előfordulása is olyan probléma, amiért érdemes szakemberhez fordulni.”
Az önsértés függőséggé is válhat
Az önsértés az egyén állapotáról is képet ad. Ezt saját magamon is tapasztalom: amikor jobb, kontrolláltabb időszakban vagyok, az önsértéses esetek szinte teljesen eltűnnek. Igyekszem nagyon tudatosnak lenni, így amikor újra észreveszem magamon ezeket az önkéntelen reakciókat, akkor alaposan megvizsgálom a kiváltó okokat. Petra szerint nem is érzem rosszul, hogy ilyen esetben érdemes mélyebben, akár szakember segítségével foglalkozni a problémával.
„Amennyiben az önsértő magatartás ismétlődővé válik, és súlyosabb formákat ölt, akár öngyilkossági kísérletig is vezethet. Az önsértés függőséggé is átalakulhat. Az egyén egyre intenzívebb élményekre vágyik, és hozzászokik a fájdalomhoz és a félelemhez. Ez érzelmi szempontból egy emelkedő görbét eredményez, ahol a feszültség ideiglenesen enyhül, majd a szégyen, fogadkozás után a ciklus újrakezdődik, és megjelenik a sóvárgás is.
Bár a negatív érzések csökkenése fontos szerepet játszik, vannak olyan kutatások, amelyek az önsértés megkönnyebbülő hatásáról számolnak be. Az endogén ópiátok bekapcsolódása is szerepet játszik ebben a folyamatban.”
Az önsértés lehetséges kiváltó okai
Az önsértés nekem segít visszakerülni a valóságba, azt érezni, hogy visszaszereztem a kontrollt az adott helyzet, a testem, az érzéseim, a gondolataim felett. Petra gondolatai a kiváltó okokról egybevágnak a tapasztalataimmal.
“Kutatások nagy számban igazolnak olyan okokat, mint a kontroll érzése, tehát az önsértés közben az egyén megélheti azt, hogy cselekvőképes, hogy hatással van a történtekre, és erőteljesen átélheti, tapasztalhatja a testhatárait, a saját teste feletti kontrollt. Ide kapcsolódhat a realitásérzet is, a valóság, úgynevezett leföldeltség megtapasztalásának igénye.” – ad magyarázatot a pszichológus. “Egy másik ok lehet a negatív érzésektől való pillanatnyi megszabadulás, amikor a lelki fájdalmak testileg nyilvánulnak meg, így a belső feszültség átmenetileg levezetésre kerül. Ez enyhülést hozhat a lelki fájdalomban, viszont ezt követően gyakran jár együtt bűntudattal és fokozott önkritikával.
Az önsértés gyakori a perfekcionista serdülőknél, akiknél gyermekkori érzelmi vagy fizikai abúzus ismétlődik meg önbüntetésként. Az önsértés mögött állhatnak antiszuicid gondolatok is, amikor az egyén próbálja megakadályozni vagy kizökkenteni magát az öngyilkossági gondolatokból. Eszerint úgy akadályozza meg az öngyilkosságot, hogy „csak” megsérti magát. Ez hosszú távon automatikus reakcióvá válhat kisebb stresszhelyzetekben is.
Ha az önsértő magatartás erős impulzivitással társul, nagyon veszélyes lehet, mert az egyén az adott pillanatban nem képes felmérni, mekkora kárt okozhat magának. Ez növeli az öngyilkosság kockázatát is.”
Árulkodó jelek
Ez mind nagyon ijesztőnek tűnhet, ráadásul akár értelmetlennek is, de az önsértést végző személynek ez belülről mind logikus, vagy valamiért érthető magatartás. Számomra is természetes mindez, még akkor is, ha már évek óta tanulok és alkalmazok más, jóval egészségesebb technikákat. Mivel az önsértő egyén vélhetően nem szándékozik, vagy nem tud verbálisan segítséget kérni, így inkább a saját nyelvén, csendben teszi azt. Szülőként éppen ezért érdemes megtanulnunk a jelek olvasását.
Petra szerint a “gyanús hegek, nehezen gyógyuló sebek mind arra utalnak, hogy a személynek segítségre van szüksége. Gyakran előfordul, hogy az illető az önsértésről beszél, vagy társairól, akik hasonló helyzetben vannak. Éles tárgyakat gyűjthet, elrejtheti azokat vagy titkolózhat. Az egyén hosszú ruházatot választhat még meleg időben is, és kerülheti a társas eseményeket. A kötszerek viselése vagy az olyan tevékenységek elkerülése, ahol ruhát kell cserélni, mind jelezhetik, hogy a személynek támogatásra van szüksége.”
Ha észleltük a jeleket, kérjünk segítséget, mert a probléma nem megoldhatatlan. Fontos viszont, hogy óvatosan közelítsük meg ezt a kérdést. Rengeteg technika létezik, amivel kiváltható az önsértés, ezeket szakember segítségével elsajátíthatja az érintett. Hagyni kell azonban, hogy kitapasztalja, mi ad számára elégséges megkönnyebbülést, mivel egy rögzült módszert, szokást igyekszik lecserélni valami kevésbé ártalmasra, ami elsőre nem feltétlenül tűnhet olyan hatékonynak.
“Ha szeretnénk egy önsértésben érintettnek segíteni, az első lépés a helyzet megértése: miért teszi, mi lehet a mögöttes ok. Az elsődleges lépés mindig a szakember segítségének kérése.A családterapeuta bevonása jelentősen hozzájárulhat a helyzet kezeléséhez.”
„A terápia során kiemelten fontos, hogy a személy olyan új érzelemszabályozási és problémamegoldó készségeket sajátítson el, amelyek segítenek a helyzet kezelésében. Gyakran az önsértés mögött a pillanatnyi megkönnyebbülés vágya húzódik meg. Ezért fontos, hogy olyan módszereket tanuljon, amelyek alternatív megküzdési lehetőséget kínálnak.”
Ha úgy érzed neked is segítségre lenne szükséged, keresd Petrát a honlapján megadott elérhetőségek egyikén!
