Hallottad már az öngyönyör kifejezését? Rögtön a maszturbációra gondoltál? Ennél sokkal több van benne: olyan kapcsolódást rejt magában ez a kifejezés, ami magasabb szintre emelheti nem csak a szexuális, de a mindennapi életedet is. Oláh Barbara mesél nekünk arról, hogy miért jó megtanulnunk kapcsolódni a gyönyör állapotához, és hogy ezt hogyan oszthatjuk meg akár a partnerünkkel is.
Mi az öngyönyör, mit takar ez a kifejezés? Miben más, mint a maszturbáció?
Oláh Barbara: Az öngyönyör és a maszturbáció közötti különbség az, hogy a maszturbáció magában hordozza a célt, azaz az orgazmust. Szeretném leszögezni, hogy az orgazmus nem ördögtől való. De azzal, hogy van célja az önkapcsolódásnak, a jelenlét csodájáról vesszük el a fókuszt, mert ki van helyezve a figyelmünk arra, hogy valahova el akarunk jutni. Nyilván, ha nem az orgazmusról van szó, hanem egyéb célokról az életünkben, akkor fontos látnunk, hova tartunk. Ezért szeretem jobban az önkapcsolódó rituálé vagy az öngyönyör szavakat, mert ezeknek nem kell orgazmussal végződniük. Amikor a figyelmünk folyamatosan arra irányul, hogy orgazmust akarunk, akkor átsiklunk azon, ami előtte történik. Hogy milyen állapotban van a testünk, milyen érzeteket, érzéseket élünk át, és ezzel valójában az élmény minőségén is rontunk, vagy teljesen megfosztjuk magunkat tőle.
Az öngyönyörnek vagy a gyönyörben levés művészetének az orgazmus csak egy apró szelete. Egy magasabb szintű megközelítése az orgazmusnak, egy olyan tudatos állapot, olyan testismeretet igénylő folyamat, ahol mi döntjük el, hogy mikor és milyen intenzitással szeretnénk a csúcsra jutni. Sokaknak ez nagy újdonság, mert a csapból is az folyik, hogy az orgazmus a legfontosabb, a legjobb dolog a világon.
Az én életszemléletem szerint, ha megtanulunk a jelenben lenni és valójában ráhangolódni a testérzeteinkre, az érzékszerveinkre, akkor sokkal élvezetesebb lesz az orgazmus és az odavezető út is. Ez az egész egy nézőpontváltás, ráébredni arra, hogy valójában ott van bennünk a gyönyör, és ehhez bármikor tudunk kapcsolódni. És ez kizárólag rajtunk múlik.
Ezek isérdekelhetnek
Fotó: Oláh Barbara
Hogyan kezdhetünk neki a saját magunkhoz való kapcsolódáshoz?
Oláh Barbara: Az első lépés, hogy felismerjük és ki merjük mondani magunknak, szeretnénk tudatossá válni, szeretnénk megismerni a testünket, szeretnénk gyönyörtudatosak lenni. Magasabb szinten megélni a szexualitásunkat, és nem csak túllenni rajta, gyereknemzésre vagy stresszlevezetésre használni.
Fel kell ismernünk, hogy a testünkkel való kapcsolódás létszükséglet és a kulcs a gyönyörhöz. Amíg ezt nem lépjük meg önmagunk felé, addig egy tudatlan állapotban vagyunk, nincs kontrollunk, nincs éberségünk arra, hogy mi is zajlik bennünk, ezáltal nem is tudjuk olyan intenzitással felfogni a történéseket.
Én azt szoktam mondani, engedjük el, mit hallottunk a barátnőktől, mit olvastunk, mit láttunk és tiszta lappal kezdjünk el közelíteni a testünkhöz. Elengedjük azt, eddig mi esett jól, hogy esett jól, kivel esett jól, és te magad elkezded feltérképezni, a jelenben milyen érintés esik jól, hol esik jól, milyen intenzitással esik jól. A legfontosabb nem megszokásból közelíteni a testünkhöz. Ez legyen egy szent folyamat, ahol folyton ott van bennünk a kíváncsiság, az éberség, hogy most mire vágyik a testünk.
Ez azt jelenti, hogy a gyönyör nem csak a hálószobába való?
Oláh Barbara: Nagy szabadság rejlik abban, amikor ráébredünk, hogy ezt nem kell oda korlátozni. Sőt, valójában ez a legnagyobb hiba, amit elkövethetünk. Csak gondoljunk bele nőként abba, hogy van egy gyönyörszervünk, amivel bármikor képesek vagyunk megélni az élvezet érzését. Vagy nézzük meg, milyen, amikor érintünk. Csodálatos milyen sok érintésfajta létezik, és az, hogy ehhez csak önmagunkra van szükség. Tehát nem mástól kell várnunk, hogy érintsen minket. Vannak olyan területek, amiket nem tudunk elérni, de sokkal több olyan testtájék van, amit viszont igen. Vagy ott az evés gyönyöre. Sokszor csak arról szól, kiszámoljuk, mennyi kalóriát vihetünk be, ha már éhesek vagyunk. Gyorsan bekapunk valamit, amitől tele lesz a gyomrunk, és kész. Lehet azonban élvezetből is enni. Valójában ez lenne a lényeg, hogy ne együnk másképp. Miért lenne ennyi ízlelőbimbó a nyelvünkön, ha nem arról szólna ez az egész, hogy örömünket leljük az ízekben? Vagy a színekben, amik elénk tárulnak, illetve a hangokban, amik körülvesznek minket?
Fotó: Fejér Bernadette
Hogyan tudunk ebbe a felfedezésbe behozni egy partnert?
Oláh Barbara: Mivel nagyon egyéniek vagyunk, ezért partnert mindebbe behozni közvetve és közvetlenül is lehet. Teljesen rendben van az, ha most épp arra van szükség, hogy egyedül, partnertől függetlenül kapcsolódhassunk a gyönyörtestünkkel. Főleg, ha eddig csak partnertől vártuk, hogy felélessze bennünk a vágyat és hogy felizgasson.
Hiszen ezzel tulajdonképpen kihelyeztük/átadtuk a saját szabadságunkat, és mástól tettük függővé a saját szexualitásunkat. Azzal, hogy elkezdünk önkapcsolódni, mindentől és mindenkitől függetlenül, felhatalmazzuk magunkat az ebből eredő szabadságra. Ettől magabiztossá válunk, gyakoroljuk az önszeretetet, öngondoskodást, amit aztán “vissza tudunk forgatni” a partnerrel való kapcsolódásainkba.
De teljesen rendben van az is, ha valakinek nagyobb biztonságot ad az, hogy ott van a partnere és kíséri ebben a folyamatban. Bevonja őt, és együtt fedezik fel ezt az új utat. Erre nincs egy igazság, a lényeg, hogy rugalmasak legyünk, és türelmesek önmagunkkal szemben is. Ha szükségünk van valamilyen szakemberre ezen az úton, mert fontosnak érezzük, hogy kapjunk valamiféle iránymutatást vagy támogatást, akkor bátran keressünk fel egyet. A lényeg, hogy legyünk önazonosak és priorizáljuk saját szükségleteinket.
Az öngyönyör és az előjáték tud-e kapcsolódni, és ha igen, hogyan?
Oláh Barbara: Az előjáték is érdekes dolog, mert tradicionálisan a szexuális aktus előtti csókolózás, orális szex és társai tartoznak ide. Én azt vallom, az előjáték valójában az utolsó szexuális kapcsolódásunk utántól a következő szexuális kapcsolódásunkig tartó időszak, akár a partnerünkkel, akár önmagunkkal folytatjuk a tevékenységet. Magát a szexuális energiát – ami ott kering mindannyiunkban – folyamatosan éltetni kell magunkban ahhoz, hogy az életenergiánkkal és a kreatív energiánkkal tudjunk kapcsolódni, hogy mindezt ténylegesen meg tudjuk élni. Tehát a válaszom igen, tudnak, sőt ez lenne a lényeg.
Az első, amire érdemes ránéznünk: amikor kapcsolódunk a partnerrel, akkor az mennyire szól a saját gyönyörünk kereséséről. Azt gondolom nagyon sokan abba a hibába esnek, hogy a másikat akarják kielégíteni, és magukra nem figyelnek. Ezzel valójában többet ártanak, mint használnak. Amikor azt akarják, hogy a másiknak jó legyen, az valójában mennyire szól a partnerről? És mennyire szól arról, hogy visszacsatolást, megerősítést kapjanak, mert ettől teszik függővé saját megítélésüket.
Ezeket a dinamikákat érdemes megfigyelni, hogy mi mikor közelítünk így a partnerünkhöz. Mi mikor kényeztetjük őt orálisan azért, mert igazából arra vágynánk, hogy ő csinálja ugyanezt, vagy azt akarjuk, hogy abból szex legyen, de nem merünk kezdeményezni és előtte inkább “adunk egy picit”. Mindenkinek azt tudom tanácsolni, hogy a saját gyönyörét keresse. Ez felhatalmazás lesz a másiknak is, és így ő is jobban élvezi, ha azt látja, hogy a másik gyönyörben van attól, amit az ő testével épp csinál.
Ha az előjátékra két aktus közötti időként tekintünk, akkor sokkal finomabb dolgok is beletartozhatnak, igaz?
Oláh Barbara: Igen, előjátéknak számítanak a két szexuális kapcsolódás közötti üzenetváltások, az, ahogyan beszélünk a másikkal, ahogyan közben érintjük a másikat.
Nagyon fontos, hogy ne keverjük össze a szexualitást és az intimitást, mert ez két teljesen különböző dolog. Folyamatosan őrizzük meg az intimitást kettőnk között, ne legyen az, hogy nem csókolózunk, mert a csókolózásból szex következik, és én most nem tudok szexelni, mert öt perc múlva ott kell lennem egy üzleti tárgyaláson. Igenis tudjuk ezt a kettőt különválasztani.
Azt tudjuk átadni a másiknak, ami bennünk is ott van, semmit nem ér a szép szerelmes üzenet, ha önmagunkban ezt az érzést nem tápláljuk. Mindemellett nagyon fontos az, hogy magunkkal is megőrizzük ezt az előjátékot, párkapcsolatban is. Legyenek olyan percek a hétköznapokban, amikor kapcsolódunk a testünkkel, amikor megdicsérjük magunkat, elismerjük a sikereinket, amikor szabadon mozdulunk, szabadon táncolunk. Lényeges, hogy megtaláljuk azt a tevékenységet, ami örömet okoz, amiben megélhetjük a kreativitásunkat, ezzel is táplálva szexuális energiáánkat. Az öngondoskodás, önmagunk szeretgetése alappillérei az önkapcsolódásnak, gyönyörben levésnek.
Főkép: Fejér Bernadette
