Az anyaseb és apaseb minden olyan sérülés, amit a szüleinktől hozunk. Mindenki szerez ilyeneket élete során, a kérdés csak az, hogy szembe mer-e nézni velük. Milyen hatással lehet az életünkre, ha nem dolgozzuk fel a traumáinkat? Hogyan álljunk neki a sebeink gyógyításának? Hogy jön mindehhez az önismeret? Diriczi Teklával, a Nőként szabadon oldal szerzőjével beszélgettünk.
Fotó: Diriczki Tekla
Mi az anyaseb és az apaseb, mit értünk ezalatt?
Anyasebnek hívunk minden olyan sérülést, amit az anyától hozunk.
Ez lehet a szükségletek kielégítésének a hiánya, amikor nem reagált a szükségleteinkre, nem volt érzelmileg vagy fizikailag elérhető, mert a saját traumái miatt nem tudott hozzánk kapcsolódni, ahogy gyerekként arra szükségünk lett volna.
Én pedig nem lehettem gyerek, nekem kellett átmennem felnőttbe és anyára vigyázni.
Az anyaseb esetében különösen izgalmas, ha nincs megdolgozva, anyáról lányára adódik át. Mik azok a sérülések, amik a nőiséggel kapcsolatban felmerülnek bennünk, például mit szabad, mit nem szabad nőként, mi a dolga, hol a helye egy nőnek? Ezeket tudattalanul adjuk át generációról generációra.
Az apaseb ugyanez, vagyis azok a sérülések, amiket apától elszenvedtünk. Nem csak a nagy traumákról van szó, például, ha apa nem volt jelen, apa elment, apa bántalmazó volt.
Apasebet akkor is szerezhetünk, ha apa érzelmileg elérhetetlen volt, nem tudtunk hozzá érzelmileg sohasem kapcsolódni, vagy nem engedte, hogy megéljük az érzéseinket.
Fontos hozzátenni, hogy nincs olyan ember, akinek ne lennne valamilyen mértékben anyasebe vagy apasebe, merthogy mindnyájan emberek vagyunk, és főleg a szüleink, nagyszüleink generációjának nem nagyon volt lehetősége arra, hogy önismeretbe menjenek, és megtanulják azt, hogy hogyan gyógyíthatják a saját sebeiket. Erről nem azért beszélünk, hogy hibáztassuk a szüleinket, hogy anya vagy apa mit csinált rosszul, hanem hogy magunkban felfedezzük, hogy ez milyen hatással van ránk. Hogy mindez hol irányítja esetleg az életünket, hol akadályoz minket abban, hogy teljesebb életet éljünk, és felelősséget tudjunk vállalni, elkezdhessük gyógyítani magunkban ezeket a sebeket.
Jól értem, hogy idilli gyerekkorban is lehet anyasebet vagy apasebet szerezni?
Van a társadalomban egy félreértelmezés arról, hogy létezik olyan, hogy idilli gyerekkor. Máté Gábor többször megfogalmazza, hogy a trauma annyira elfogadott a társadalmunkban, hogy sokszor már csak a nagyon nagy bajokra kapjuk fel a fejünket. Mint például a válás, vagy ha apa elhagyja anyát, az egyik szülő halála, vagy a durva bántalmazás.
De egy ilyen kicsi léleknek, mint a gyereké a kisebb traumák, amelyek hosszútávon történnek meg újra és újra, ugyanúgy okozhatnak nehézséget. Például ha a vágyai, érzései nem voltak validálva, vagy látva.
Mivel emberek a szüleink és a nagyszüleink is, ezért az idillinek tűnő gyerekkor alatt is ott van valamilyen hiány, csak nem olyan erős. De ez nem egy traumaverseny, mindenkinek a saját sérülése a legfontosabb.
Fotó: Diriczki Tekla
Anyáinknak például anyahiánya van, ez is egy továbbadott anyaseb. Hiszen a nagyanyáink nem tudtak jelen lenni, mert ezerféle dolguk volt, és ez adódik tovább. Ez leképeződhet abban is, hogy nem úgy vagy nem annyit figyelnek ránk, amennyit szeretnénk, amiből kialakulhat önértékelési probléma, vagy hogy nem hiszünk magunkban, a döntéseinkben, a szükségleteinkben. Az anyától és apától hozott sérüléseken túl transzgenerációs sérülésről is lehet szó, például hogy nagyanyának, dédanyának volt olyan nehéz sorsa, ami tudattalanul adódik át a generációk között, akkor is, ha anya viszonylag jól volt. Ezzel a kérdéssel mindenképpen érdemes mindenkinek foglalkoznia.
Ez azért fontos, hogy ne adjuk tovább a gyermekeinknek?
Igen is, meg nem is. Rengeteg dolog motiválhatja, hogy valaki az anya- és apasebével dolgozzon azon felül is, hogy ne adja tovább a gyerekének. Azoknak is érdemes elmenniük önismeretbe, akik nem szeretnének gyereket.
Ezek az anyasebek, apasebek olyanok, mint egy fátyol, ami elválaszt minket önmagunktól. Falat épít fel önmagam és a világ közé és önmagam és a legmélyebb önmagam közé.
Sokszor azt hiszik, hogy ez csak egy döntés, hogy majd én máshogy csinálom, de ez nem igaz. Ezek nagyon mélyen a tudattalinkba vagy akár a testünkbe vannak beíródva, amit hosszú idő átírni.
Az én életminőségemet javítja, amikor tudatosan elkezdem gyógyítani magamban azt a kislányt, aki valaha voltam és van anyasebe, apasebe. Aki nem érzi elég jónak, szépnek, értékes nőnek saját magát. Ez óriási hatással lehet arra, hogy a hivatásomban, a karrieremben hogy működöm, és arra, hogy nőként milyen típusú férfira vágyom vagy milyen minőségű párkapcsolatba tudok belemenni, vagy benne lenni.
Önismeret nélkül, anélkül, hogy ezeket a dolgokat megdolgoznánk nem tudjuk megugrani a párkapcsolatunkban a szüleink boldogságküszöbét. Önmunkával viszont akár egy jobbat, igazabbat, bensőségesebbet alakíthatunk ki, mint amit láttunk otthon.
Hogyan tudjuk feltérképezni, hogy mik a saját anyasebeink vagy apasebeink?
Fontos az elindulás, hogy mikor és hogyan indulunk el ezen az úton. Rávenni senkit sem lehet arra, hogy belevágjon az önismeretbe, az önfejlesztésbe. Kell egyfajta motiváció, például hogy azt vesszük észre, hogy újra és újra azokat a diszfunkcionális mintákat követjük a párkapcsolatainkban. Vagy van valamilyen vágy a karrierünkben, vagy az anyaságban, amit nem tudunk megvalósítani. Ilyenkor érdemes megnézni, miért van ott egy blokk és bízni a belső megérzéseinkben.
Fotó: Diriczki Tekla
Az egyéni beszélgetések, az egyéni terápia egy pszichológussal, egy jó coach-csal segíthet feltárni, hogy ez a fal pontosan köztem és a világ, vagy köztem és saját magam között honnan eredhet. Van egy tabu vagy szégyen a mentális egészségen, hogy biztosan nagy baj van azzal, aki terápiába jár. Ez egy nagyon káros képzet, mert mindenkinek járna az a fajta támogatás, az az egy-egy figyelem, amit egy objektív személy adni tud. Aki nem a barátom, nem a barátnőm, hanem szakember, aki támogat és nem fordul el tőlem.
Van értelme erről először egy baráttal, testvérrel beszélni, ha nincs lehetőségünk vagy bátorságunk szakemberhez fordulni?
Ezeknek a sérüléseknek az is egy fontos lenyomata, hogy lehet, hogy nem merünk egy idegentől segítséget kérni. Ez természetes. Lépésről lépésre kell haladni. Először olvasok róla, majd megosztom egy baráttal, akiben bízok, aki közel áll hozzám.
Ezzel már bontjuk le a falakat, amiket a trauma vagy sérülés körénk épített. Viszont ezzel is el lehet jutni egy küszöbig, aminél nem tudunk továbbmenni. Mindenki addig tudja, meghallgatni a nehezemet, amíg a saját nehezét megmunkálta. Amíg a saját traumáit nem dolgozza fel, addig nagyon nehéz a másik nehezét meghallania, validálnia. Fontos, hogy egy idő után semlegesen ott tudjon velünk lenni valaki.
Anyaseb és apaseb esetén mit tehetünk, ha folyamatosan bántva érezzük magunkat?
Ha a másik fél nem hajlandó a fejlődésre, például ha annak ellenére folytatja a számomra bántó viselkedését, hogy azt mondom neki, te velem ne beszélj így, mert már felnőtt nő vagyok, lehet a válasz a határhúzás, hogy eltávolodom. Ez a bennünk élő kislánynak nagyon nehéz, de a felnőtt nőből megtanulom magamat választani, járjon ez bármiféle veszteséggel is. A szülőknél sok szempontból nagyon nehéz határt húzni, mert tagadás lehet a válaszuk, ezáltal nagy erőt igényel a határhúzás, amit külön terápiás folyamat megtanulni. Lehet, hogy a kapcsolat megszakításához nincs bennünk elég erő, de határokat már lehet húzni, még ha ez bűntudattal, fájdalommal fog is járni.
Erre sokan azt mondanák, hogy ez önző dolog.
Olyan társadalomban élünk, ahol az önfeláldozás nagyon értékes, főleg nőként. Adj magadból addig, amíg már teljesen ki vagy szipolyozva. Ez megint egy téves fogalom.
Mindenkinek az a jó, ha például egy családban anya jól van. Ha anya önmagát választja, mert abból tud adni a gyerekeknek. Persze figyeli a gyerek igényeit, de figyeli a sajátjait is. Nem önzőség az, ha figyelek saját magamra.
Milyen módszerek vannak még, amelyek hasznosak lehetnek?
Az egyéni terápia, a női kör és a férfi kör mellett még a családállítás lehet hasznos, ha transzgenerációs családi örökséggel dolgozunk. Vannak jó testorientált módszerek, mint a bodywork, ahol a testtel is dolgozunk mozgásos gyakorlatokkal, nem csak beszélgetünk. Szerencsére már rengeteg módszer van. Mindenki nézze meg, hogy őt mi hívja meg elsőre.
Diriczi Tekla oldalán további hasznos tanácsokat és gondolatokat olvashattok a témában, nézzétek meg Facebook, vagy Instagram oldalát!
Főkép: Diriczki Tekla
