A képzelet nagyon személyes dolog, és bár szavakkal leírhatóak az általunk elképzelt képek, illatok, hangok, közvetlenül megosztani őket egymással – a mai kor tudománya szerint – még nem tudjuk. Erre használjuk a művészetet, a produktum viszont nagyon ritkán, szinte soha nem lesz pontosan olyan, amit elképzeltünk. De vajon felmerült-e bennünk valaha, hogy a képzeletünk metodikája is különbözhet egymástól? Saját magunk számára természetes a fantáziánk, ám ebben is nagyon mások vagyunk. Az afantázia egy olyan kondíció, amikor valaki nem tudja képekben elképzelni a dolgokat: amit mi magunk akár filmszerűen látunk, az ő fejében inkább koncepcióként jelenik meg. De milyen hatással van mindez az érintett életére? Adrián megosztja velünk!
“Mielőtt megtudtam, hogy afantáziás vagyok, bele se gondoltam, hogy mások máshogy gondolkoznak. Ez az egészben a legemberibb: valószínűleg eszedbe sem jut, hogy másoknak más a tapasztalásuk a világról. Pedig apró jelei vannak ennek, például a színeket is máshogy fogjuk fel valamilyen mértékben. Amíg nem tudtam az afantáziáról, addig megmagyaráztam magamnak, hogy amikor jógaórán, meditáció közben azt mondja az oktató, hogy képzeljük el ezt vagy azt, akkor azt jelképesen kell érteni.”
Adrián egy internetes ismeretterjesztő videóban találkozott először az afantázia kifejezéssel, és annak leírásával. Minél többet olvasott róla, annál egyértelműbbé vált számára, hogy ez a kondíció ráillik a saját gondolkodására is, majd egy interneten kitölthető teszt ezt meg is erősítette.
„Te tényleg nem látsz magad előtt dolgokat?” – Avagy mi is az az afantázia?
Becslések szerint jelenleg a világ népességének körülbelül 2-5 százalékát érinti az afantázia, de ez a szám vélhetően magasabb. Mivel az ezt vizsgáló kérdőívek önkéntes kitöltésen alapulnak, és – ahogy Adrián korábban említette – az emberekben fel sem merül, hogy eltérő lehet a gondolkodásuk, ezért az afantáziát nehéz észrevenni. Bár először 140 éve tettek említést az afantázia jelenségéről, az afantázia nevet csak alig egy évtizede viseli, és azóta került előtérbe a kutatási témák között.
A fantázia egy spektrum, egyik végén az afantázia, másik végén a hiperfantázia áll. Az afantáziások nem tudnak szándékosan elképzelni egy képet, helyette fogalmak, vagy akár szövegek jelennek meg a képzeletükben, míg a hiperfantáziások olyan részletességgel képesek elképzelni valamit, mintha az valóságos lenne. Az emberek többsége a kettő között helyezkedik el.
Ám az afantázián belül is vannak különbségek. Egy átlagos afantáziás nem tud képekben emlékezni, viszont az álmai ugyanúgy képszerűek. A teljes afantáziások viszont semmilyen érzékszervük alapján nem tudnak emlékeket előhívni, és álmaikban sem jelennek meg képek.
Baj van velem, ha afantáziás vagyok?
Az afantázia nem egy betegség, amit gyógyítani kellene, sokkal inkább egy tulajdonság, vagy képességhiány.
Az afantáziások agya a kutatások szerint nem csak működésében, de felépítésében és méretében is különbözik egy átlagos fantáziával bíró ember agyától. Az afantáziás agya nem tudja előhívni a memóriájából a korábban látott képet, de nem is alkot képet magában.
Mi okozza az afantáziát?
Ezen kondíció kialakulására három okot találtak.
Az egyik az örökölt afantázia, a másik, amikor egy, az agyat ért fizikai sérülés váltja ki, a harmadik esetben pedig egy pszichés trauma során, akár mint egy védelmi reakció, eltűnik a képalkotás lehetősége.
Afantáziával az élet
Az afantázia jelenségét nehéz lehet megértenünk, ha mi magunk nem vagyunk érintettek, ezért Adriánt arról kérdeztük, hogy milyen is az afantázia, milyen hatásai vannak az életére, illetve milyen különbségeket fedezett fel az átlagos fantáziával rendelkező ismerősei és saját maga között.
Látsz különbségeket az átlagos fantáziával élők és saját magad között, mióta tudsz erről a tulajdonságodról?
Adrián: Nagyon könnyen kötök össze fogalmakat, a fejemben konstellációk vannak. Minden kapcsolatban áll mindennel, a viszonyítási pontom pedig nem egyetlen kép a lelki szemeim előtt, hanem egy csomó nem vizuális információ. Például illatok, koncepciók, érzetek, szavak. Mióta tudok az afantáziáról, már sokkal elfogadóbb vagyok, ha valamit nem értenek az emberek. Nem várok el olyan gyors reakciót, amilyennel én magam reagálnék. Türelmesebb vagyok. Ha például tanácsot adok egy barátnak, érzelemmel vagy bármivel kapcsolatban, akkor úgy próbálok közelíteni, hogy ők el tudják képzelni azt.
Az elkalandozás kapcsán tapasztaltam még sokszor különbséget. Ismét jó példa a meditáció. Sokszor nem értettem, hogy miért olyan nehéz egyeseknek meditálni. Vannak olyan ismerőseim, barátaim, akik kifejezetten idegesek lesznek a meditációtól, mert számukra a koncentrálás nehezebb, könnyen elkalandoznak képzeletben. Nekem könnyebb a jelenben lenni.
Ha én kalandozom, akkor ott helyben teszem. Imádom a vizuális dolgokat, mindent megnézek. Nekem vizuális dolog az is, ami a kis növények aljában történik, minden kis részlet rettentő izgalmas tud lenni számomra, mert magamtól nem tudom elképzelni. Az egyetlen lehetőségem arra, hogy lássam azt, ami a világban van, az az, hogy ha kinyitom a szemem és nézem.
Ez azt jelenti, hogy logikusabb, racionálisabb személy vagy?
Adrián: Szerintem mindenki nagyon racionális embernek tartja magát, mégis sokszor viselkedünk irracionálisan: mindannyian, engem is beleértve. De tény, hogy számomra könnyebb kapcsolatot építeni látszólag összefüggés nélküli dolgok között, és ezért szabadabban tudok gondolkozni témákról.
Nagy előnye az afantáziának, hogy nincsenek a fejemben fix képek egy-egy fogalomról, vagy tárgyról, ezért egy fogalmon belül nagyon nagy a mozgástér, és emiatt kívülről racionálisabbnak tűnök. Nagyon gyorsan megértek, felfedezek rendszereket, mert nekem minden mindennel összefügghet.
Mivel nem látok a lelki szemeim előtt egy kizárólagos képet a dolgokról, mindenről kontextusban kell gondolkoznom. A gondolatok közti kapcsolat ad valamilyen stabilitást, legalábbis egy afantáziás fejében. Ez egy játék, hogy mit hova lehet még kitágítani, kapcsolni.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Okoz bármiben nehézséget számodra ez a kondíció?
Adrián: Nehezebb kapcsolódnom emberekhez. Ha egy társaságban valaki elmesél például egy emléket, vagy leír egy képet, ha neked és neki is megjelenik, ugyanabban a moziban ültök. Én viszont nem fogok minden egyes részletre, érzetre rákérdezni, ami nekem sokat jelentene.
A nyelven keresztül kapcsolódunk egymáshoz, általa idézzük meg a másikban a bennünk lévő érzést. A művészetnek ez az egyik lényege. Viszont amikor nem tudod, hogyan elevenítsd fel a másikban az érzést, mert nem úgy látod az emléket, ahogy ő, akkor egyszerűen nem tudsz kapcsolódni az emberek 95 százalékához. Ilyenkor az elszigetelődés nagyon könnyű.
Ezt én is tapasztaltam. Más módokat kellett találnom ahhoz, hogy kapcsolódjak az emberekhez és még mindig nehezemre esik. A hiperfantáziásoknak ez a nehézsége nincsen, nekik úgy tudom, hogy a koncentrációval van nagyobb problémájuk.
Milyen hatással van az afantázia az emlékeidre?
Adrián: Az emlékezés működik, csak más formában. Nem tudom részleteiben leírni az emlékképeket. Amikor emlékezek valakire, akkor a jelenkori verzióját egy fogalomként teszem a múltba. Ez furának hangozhat, mert esetleg sokkal fiatalabb volt az illető, például a gyerekkori emlékekben, de amikor visszaemlékezek rá, nem is látok egy kisgyereket, csak tudom, hogy rá gondolok. Ezért lehet ugyanaz, aki most is, valahogy az egész embert, a felnőtt verzióját helyezem az emlékbe. Furcsa, de erre mégsem figyelek fel, mert az adott emlék ugyanúgy működik.
Milyen a kapcsolatod a múlttal?
Adrián: A múlttal kapcsolatban nagyon erős kiváltó okok kellenek az emlékezéshez.
Nem bugyog vissza a múlt, hacsak nem nézek egy fényképet, vagy nem jön egy olyan illat, ami emlékeztet. Olyan nincs, hogy becsukom a szemem, és beugrik egy emlékkép. Az biztos, hogy sokkal egyszerűbb a gyászfolyamat, könnyebb elfelejteni dolgokat, ha nincsenek előttem. Amikor tovább kell lépni valamin, akkor az szinte pillanatok alatt megtörténik, főleg, ha elterelem a figyelmemet.
Éppen mostanában volt többször nosztalgia rohamom, amikor egy hétig folyamatosan jöttek az emlékek, és ettől nagyon-nagyon érzelmes lettem. Sokat sírtam is, mert hiányoztak az adott emberek. Nem tudom, hogy ez pontosan hogyan működik, de sokkal összetettebb, mint csak egy kép a múltból.
Mi a helyzet a jövővel, jövőképpel?
Adrián: A jövővel kapcsolatban pont az egyik barátommal beszéltem erről. Ő nagyon sokáig azért nem tudott hatékonyan dolgozni azon, hogy elérje a céljait, mert a képzeletében inkább a jövőben élt, minthogy a jelenben dolgozzon rajta.
Nekem éppen az a nehéz, hogy elképzeljem a pozitív kimeneteleket is. Sokkal logikusabb a jövőképem, és emiatt a hibalehetőségek felderítésében nagyon jó vagyok. Mindemellett nagyon optimista embernek tartom magam. Nem tudom megjeleníteni magam előtt a távoli jövőt, amire vágyom, úgyhogy ha bármikor látni akarom, az egyetlen út hozzá az, hogy teszek érte.
Fotó: Shutterstock
Mi a helyzet az arcokkal? Hogyan jegyzel meg bárkit?
Adrián: Az a durva, hogy nagyon-nagyon jó az arcmemóriám! Ha Facebookon valakinek a profilképét elégszer látom, akkor az utcán is ráköszönök, mert ő egy ismerős, úgyhogy rá kell köszönnöm. Viszont ha arra kérsz, hogy írjam le az arcának a részleteit, azt nem tudom megtenni. Ez egy kicsit intuíció, valahogyan az agy segít a túlélésben, hiszen nem lennék itt, ha nem tudnék felismerni arcokat, mert ez az egyik legfontosabb evolúciós lépés az embernél.
Mégis, a saját anyukám arcát még ha nagyjából le is tudom részletekben írni, nem látom magam előtt.
Milyen kapcsolat van az afantázia és a kreativitás között?
Adrián: Ez egy komplex kérdés abból a szempontból, hogy sokan összekeverik a fantáziát és a kreativitást. A kettő külön dolog, és az egyik nem befolyásolja a másikat.
Az, hogy mennyire képzelsz el valamit képileg, nem befolyásolja, hogy mennyire vagy kreatív. A kreativitással kapcsolatos dolgokhoz legtöbbször a művészetet szoktuk társítani, de valójában a kreativitás inkább egy folyamat, mint egy tehetség. Az ötletek ugyanúgy működnek nálam is, mint bárkinél: hogy az ötletet aztán hogyan valósítom meg, az megint más kérdés.
Én nem tartom magam elég kreatív embernek, de sokan mondják, hogy kreatív vagyok. Az biztos, ha valamit nagyon látni akarok, akkor azt le kell rajzolnom.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Végérvényesen amúgy ugyanazok az emberek, és ugyanazok az emberi viselkedések vannak mind a két oldalon. A Pixar egyik alapítótagja is afantáziás. Rengeteg művész van, aki afantáziás, vizuális művészek, akik a 3D rendereléssel foglalkoznak, rajzolással, festéssel.
Nem ezen múlik. Mindenkinek más az alkotási folyamata, még azoknak is, akik ugyanolyan képzelőerővel rendelkeznek. Elvi megnyugvást is okozott, hogy sokfélék vagyunk, sokféle megoldás van, sokféle út vezet ugyanahhoz az eredményhez.
Többfélék az emberek, és az együttműködés miatt jutottunk előrébb.
Ha tudjuk, hogy valakinek afantáziája van, akkor lehet az erősségeire koncentrálni. Ha nem tudjuk, vagy nem foglalkozunk vele, akkor esélyünk sincs rá, hogy meglássuk: ő bizonyos dolgokban sokkal ügyesebb lenne, ha több szabadságot kapna ahelyett, hogy afelé erőltetnénk, ami neki nehezebben megy.
Ennek gazdasági vonzata is van. Rengeteget segíthetne már csak a pénzügyi oldalról is, ha mindenkinek figyelembe vennénk és kiaknáznánk az erősségét.
Ha érdekel, hogy a vizuális skála mely pontján helyezkedsz el, itt kitöltheted a tesztet!
Illetve, ha te viszont vizuális típus vagy, itt egy videó, ami segít jobban megérteni az afantáziát:
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Források: https://www.afantazia.hu/
https://dr-ilona-kovacs.webflow.io/blog-posts/aphantasia
