Június 21. a zene európai ünnepe. Maurice Fleuret francia zenetudós 1982-ben javasolta, hogy a nyár első napját a világon mindenütt zenével köszöntsék. A zene, mint nonverbális kifejezőeszköz új csatornát nyithat számunkra a kapcsolatteremtéshez, az érzelmek átéléséhez, motiváló hatása pedig kiváló eszköz a beszéd, a koncentráció és a mozgás fejlesztésére is. Hogy ezen kívül mi mindenben tud segítségünkre lenni a zene, egészen pontosan a zeneterápia, arról dr. Varga Ágnes zeneterapeuta képzésvezetővel beszélgettünk.
Mi a zeneterápia lényege?
dr. Varga Ágnes: A zeneterápia egy sokat kutatott diszciplína, ami olyan tudományterületekkel áll szoros kölcsönhatásban, mint az orvostudomány, a pszichológia, a zenetudomány, a pedagógia és a társadalomtudományok. Gyakorlati oldalát tekintve ernyőfogalma alá olyan zenés tevékenységek tartoznak, amelyek eszközként használják a zenét egy előre kitűzött cél érdekében, egy megtervezett folyamatban. Hangsúlyos tehát a zene szerepe: se nem cél és se nem önálló gyógyító erő. Ily módon a zeneterápia elkülönítendő a zenével történő szórakozástól és a kikapcsolódástól, a zenei neveléstől és az alkotástól. A kliens részéről semmilyen zenei előéletre, vagy hangszeres tudásra nincs szükség. Fontos kiemelni, hogy a folyamatot mindig egy megfelelő képződésen átesett, tapasztalt, és az adott szűk témában valóban kompetens zeneterapeuta vezeti. A zeneterapeuta diploma tehát elengedhetetlen szűrő. Magyarországon jelenleg nincs törvényi szabályozás arra, ki állíthatja magáról, hogy zeneterapeuta. Azonban sok országban már jóval előrehaladottabb a helyzet: a szomszédos Ausztriában például a zeneterápia a logopédiához hasonlóan társadalombiztosítás által támogatott foglalkozás, jelen van a pszichiátriákon, a nevelési tanácsadókban. A zeneterápia itthon is elérhető néhány intézményben, de legtöbbször magánúton kell elindulni.
A zeneterápia során nem zenélni tanítunk gyerekeket és felnőtteket, hanem a zenét használjuk eszközként különböző prevenciós, fejlesztő, terápiás vagy rehabilitációs, habilitációs célok eléréséhez. A terapeuta mindig a céloknak megfelelően terveszi meg a folyamatot: az alkalmazott módszert, a munkamódot, a kereteket. Ezek a célok lehetnek gyógypedagógiai és pszichológiai jellegűek is. Az előbbire példa a különböző fejlődésneurológiai rendellenességek megsegítése, beszédfejlődés, vagy a tanulási képességek megtámogatása. A pszichés vonatkozásokat nézve pedig a zeneterápia olyan megoldási stratégiákhoz segít hozzá, amelyek számos élethelyzetben és kibillent lelkiállapotban visszavezethetik az embert önmagához.
dr. Varga Ágnes. Fotó: Rácz Gabi
Milyen konkrét problémák, célok esetén alkalmazható a zeneterápia?
dr. V.Á.: A terápiás célok a mindenkori kliens igényeihez illeszkednek, egyénre szabottak. Ezeket a terapeuta és a kliens együtt határozzák meg a folyamat kezdetén. Zeneterápiával a legkülönfélébb problémakörök megcélozhatók, kliens pedig koraszülött kortól szépkorig bárki lehet.
Egy autizmus spektrum zavarral élő kisgyereknél többek között a kapcsolatteremtésre, az érzelmek megélésére és kifejezésére koncentrálunk. Egy nyelvfejlődési zavarral élő gyerekekből álló csoportban ugyanakkor lehet a kognitív kontroll fejlesztése a cél, bár ez az előbbi csoportnál is gyakran előtérbe kerül. Ha egy hallássérült kisgyerekről van szó, akkor ott a hallási figyelmén, a hallási differenciáló képességén és a beszédén is szépen lehet dolgozni zenével. Időseknél az időskor harmonikus megélése, vagy akár a demencia, Arzheimer kór tüneteinek enyhítése lehet a cél. Egy kamaszcsoportban a problémamegosztás, az önbizalom-erősítés kerülhet például fókuszba, kis ovisoknál az anyáról való leválás megsegítése, koraszülötteknál a baba képességfejlesztése és a család traumafeldolgozása… de pszichiátriákon, hematológiai osztályon, trauma feldolgozásában, stroke utáni rehabilitációban és még számos területen dolgoznak kollégák a legkülönfélébb célok mentén.
Sokszor más szakemberekkel karöltve, csapatban állhatunk fel a kliens körül. A csapat összetételét a kliens igényei határozzák meg. Kórházi körülmények között orvosokkal, osztályos pszichológussal, szupervízorral és más művésetterapeutákkal szoktunk együtt dolgozni. A gyógypedagógiai ellátórendszerben számos példa van az együttműködésre pszichológussal, gyógypedagógussal, gyógytornásszal, vagy az iskolákban, óvodákban a pedagógus kollégákkal.
A célok, problémák sokszínűségéből adódóan nincs recept, meghatározott forgatókönyv a foglalkozás menetére. Van úgy, hogy teljesen szabad, improvizatív együttzenélésen alapszik, és van olyan is, hogy strukturált zenei játékokra, vagy akár zenehallgatásra épül.
Milyen formái léteznek a zeneterápiának?
dr. V.Á.: A zeneterápia 3 fő formáját különböztetjük meg. Az aktív formában ténylegesen zenél a terapeuta és a kliens. A receptív zeneterápia a zenehallgatáson alapul, ami lehet akár a terapeuta improvizációja is. A komplex zeneterápia pedig vagy az előző kettőt ötvözi, vagy egyéb művészeti ágakkal kapcsolódik össze – például tánccal, mozgással, vizualitással.
Mennyire elterjedt ma Magyarországon, hogy bizonyos problémák esetén zeneterapeutához forduljanak az emberek?
dr. V.Á.: A terápia szó sokakból még mindig ellenérzést vált ki, de az elmúlt 5-10 évben elég komoly változás ment végbe a hazai hozzáállás tekintetében. A hétköznapi ember egyre többet tud a zeneterápiáról, és a társszakmák is egyre jobban hisznek bennünk és támaszkodnak ránk. Egyre többször fordul elő, hogy egy anyuka azzal hív fel, hogy egy mozgásfejlesztéssel foglalkozó kolléga ajánlott engem, vagy éppen az óvó néni, esetleg a pszichológus.
Egy veled készült interjúban azt olvastam, hogy zeneterapeutaként sokféle hozzáállással találkoztál már, és ezek nem feltétlenül csak pozitívak voltak.
dr. V.Á.: Igen, ez régebben jellemzőbb volt, jelenleg már egyre kevesebb ilyen helyzettel találkozom. De ahogy említettem, a terápia kifejezésnek van egy kissé negatív színezete Magyarországon, illetve maga a terápiában való részvétel is egy kicsit még mindig tabu, valami, ami titkolandó. Emellett, a tudatlanságból fakadóan régebben sokan azt gondolták, hogy a zeneterápia valamiféle ezoterikus, gongokkal és füstölőkkel kísért tevékenység – holott egy széleskörben kutatott, Európában 6 egyetemen doktori szinten oktatott területről beszélünk. Régebben a kórházi közegben is szórakoztató segítőnek tartottak, és azokhoz a gyerekekhez küldtek be, akikről úgy gondolták, hogy bohócdokorra van szükségük.
Viszonylag hosszú folyamat volt eljutni odáig, hogy a kórházi kollégák megértsék a munkánk lényegét, megkülönböztessék az egyéb zenés kórházi tevékenységektől, és kialakuljon közöttünk egy bizalmi viszony, szövetség. Korábban dolgoztam például egy gyermekhematológiai osztályon. Ott a legtöbbször hosszú hónapokig fekszenek a gyerekek, a gyógyulás érdekében steril és félsteril körülmények közé bezárva. Ezen az osztályon is csapatban, szupervízióval alkalmaztam a zeneterápiát a családok biztonságérzetének, traumafeldolgozásának megtámogatására, a gyerekekben felgyülemlett érzések nonverbális kifejezésére és feldolgozására.
Zeneterapeutaként mi a hitvallásod?
dr. V.Á.: Én a másik emberért vagyok jelen egy folyamatban. Nemcsak a zeneiségemet, szakmai tudásomat, hanem az egész személyiségemet ennek a folyamatnak a megtámogatására mozgósítom. A zeneterápia a másik emberről szól: belőle táplálkozik, érte van. Talán ebben különbözik leginkább a zeneterápia az előadóművészettől, ahol maga az előadás és az önkifejezés jóval hangsúlyosabb.
Egy zeneterapeutának fel kell készítenie magát, hogy ott, abban az adott helyzetben a lehető legjobb minőségében legyen jelen. Ezért a terápiás folyamatokat szupervízióba is viszi, és nagy hangsúlyt fektet a saját mentális egészségének karbantartására. Így lehetünk igazán alkalmasak arra, hogy segítséget nyújtsunk. Azt gondolom, hogy bizonyos értelemben ez egy életmódot jelent.
A hitvallásomhoz szervesen kapcsolódik, hogy nem szeretem a „fejlesztés“ kifejezést. A zeneterapeuta ugyanis nem fejleszt, hanem „a fejlődést támogatja“. Ez nagy különbség! Véleményem szerint a fejlődést és változást maga a kliens éri el, én csak támogatom, kísérem őt ezen az úton. Fejlődni olyan tevékenységeken keresztül lehet, amiket szívesen csinálunk. Ezért jó, ilyen lehet a zene! Emellett meg kell jegyezni, hogy a fejlődés mindig egy dinamikus folyamat, amihez sok-sok türelem, gyakorlás és idő szükséges. Ezt sosem szabad elfelejteni.
dr. Varga Ágnes. Fotó: Rácz Gabi
Miért lenne fontos, hogy a szülők minél korábban elkezdjék a gyermekeik zenei nevelését, a zene szeretetére való nevelést? Miért nem érdemes kivárni ezzel mondjuk az óvodáskort, iskoláskort?
dr. V.Á.: Tudományos kutatások is bizonyítják azt, hogy minél hamarabb elkezd hangokkal, ritmussal, zenével foglalkozni egy gyerek, annál többet profitál belőle hosszú távon.
A zene velünk születik, bennünk van, ösztönösen működik a gyerekekben is. Ezt a lángot érdemes táplálni és nem hagyni elhalványulni. A mai világban nem mindegy azonban, hogy milyen szemléletben, milyen szakemberrel és milyen közegben történik ez.
A megfelelő szemléletű, nyitottságú és módszertani eszköztárral rendelkező zenepedagógus, zeneterapeuta tovább tudja táplálni a még éppen csak bimbózó zeneiséget egy kisgyerekben. Így az a későbbiekben egészen biztosan virágozni fog. A zene, a zenés foglalkozások oldják a szorongást, erősíthetik az önbizalmat, sőt, még a szomorúság vagy a feszültségek megélésének is teret adnak. A zene egy életre szóló támaszunk lehet.
Főkép: Rácz Gabi
