„A féltékenység olyan, mint az erős paprika. Egy pici belőle fűszerezi a kapcsolatot. Túl sok azonban már éget.” – fogalmazza meg Ayala Malach Pines pszichológus, féltékenység szakértő a jelenség mibenlétét. A féltékenység az alapérzéseink egyike, ám egyáltalán nem mindegy, hogy milyen módon és mértékben jelenik meg emberi kapcsolatainkban.
Mi a különbség a féltés és a féltékenység között? Mi váltja ki a féltékenységet? Mikor válik toxikussá ez az érzelem és vajon hogyan győzhetjük le a zöldszermű szörnyet?
Olvass tovább a válaszokért!
Mit tudunk a féltékenységről?
A pszichológia már hosszú évek óta kutatja a féltékenység jelenségét. A szakemberek szerint ez az egyik leggyötrőbb és legmérgezőbb lelki szenvedély.
Fotó: Pexels
Bár a féltékenység az alapérzéseink egyike, ám ha a párkapcsolatunk működése szinte csak és kizárólag a féltékenység köré szerveződik, általa olyan negatív spirálba kerülhetünk, amelyben végül egészen biztosan mindenki boldogtalan lesz. A féltékenység nem csak és kizárólag a párkapcsolatainkban jelenhet meg, hiszen hatalmas nehézségeket tud okozni például a nők közötti rivalizálás is.
Féltés vagy féltékenység?
A féltéssel valóban a másikat féltjük azért, mert szeretjük őt, mert bízunk benne.
Ezzel szemben a féltékenységgel kizárólag önmagunkat féltjük, mert úgy gondoljuk, hogy nem vagyunk eléggé szerethetőek, egyenértékűek a párunkkal szemben.
A féltékeny ember szeme előtt folyamatosan ott lebeg a hűtlenségtől és az elhagyástól való őrületes félelem.
Fotó: Pexels
A féltékenység kiváltó okai
A féltékenység egyik leggyakoribb kiváltó oka a bizonytalanság. Az alacsony önértékelés, a „kisebbségi komplexus” miatt a féltékeny fél sosem biztos kellőképpen a párkapcsolatában: azt érzi, hogy nem elég jó és értékes ahhoz, hogy hosszútávon és mindenben megfeleljen a partnerének.
Egy féltékeny ember gyakran rendkívül sérülékenynek éli meg a saját kapcsolatát. Mindenkiben riválist lát, állandóan készen áll a legyőzetésre. Szerinte a partnere bármikor felrúghatja a kapcsolatot egy olyan személyért, aki szebb, okosabb vagy éppen gazdagabb nála.
A féltékenységgel kapcsolatos, talán kevesebbet emlegetett tény, miszerint a bizonytalanság a féltékeny fél életének más területein nem feltétlenül jelenik meg. Könnyen elképzelhető tehát, hogy a féltékenységgel küszködő partnerünk kimondottan sikeres és magabiztos szakember a hivatásában, emellett pedig retteghet attól naponta (ráadásul ok nélkül), hogy a partnere megcsalja vagy épp elhagyja.
A féltékenység és a gyenge önbizalom
Szakértők szerint, ha gyermekként a szüleink túlféltenek, birtokolni akarnak minket – például nehezen viselik el, ha önálló döntéseket szeretnénk hozni, vagy éppen állandó ellenőrzés alatt akarnak tartani akkor is, amikor elmegyünk otthonról – akkor az ő szeretetük mintázata a bizalomhiányra épül.
Ezzel a mintával azt tanuljuk meg, hogy a szeretetben nem a szabadság, hanem a kontroll tölt be meghatározó szerepet. Ha ilyen mintázatokat láttunk magunk körül gyerekként, akkor nagy eséllyel felnőttként is a szüleinkhez hasonlóan fogjuk kinyilvánítani a szeretetünket: a partnerüknek nem leszünk képesek megadni a függetlenség lehetőségét.
A feltáró, dinamikus szemléletű pszichoterápiás módszerek ezen minták tudatosítására, korrekciójára törekszenek.
Intő jelek, jellegzetes viselkedési minták
Túlzott féltékenységre gyanakodhatunk abban az esetben, ha párunk folyamatosan vallatt bennünket, vádaskodik, esetleg nyomozásba kezd, ok nélkül büntet, duzzog vagy éppen visszavonul.
A toxikus féltékenység jele lehet akár az előrevetített kényszeres aggódás, a jelek, „bizonyítékok” keresése, a partner és a vélt/valós vetélytárs leértékelése, valamint a fenyegetőzés, zsarolás is – legyen szó anyagi javakról, gyermekláthatásról vagy éppen bántalmazásról.
Az ehhez hasonló viselkedési minták sajnos képesek teljesen felőrölni a párkapcsolatainkat, hiszen a mindennapok olyanok, mintha az ember állandóan egy érzelmi hullámvasúton ülne. Gyanúsítgatás, szemrehányás, dühkitörés, védekezés, magyarázkodás, szakítások, majd ismét kibékülés követi egymást.
Hogyan élik meg a féltékenységet a nők és a férfiak?
A nők elsősorban az érzelmi eltávolodástól félnek, általában sokkal nyomasztóbb számukra annak a lehetősége, ha a párjuk mást fogad a bizalmába, mással érzi jól magát. A nők hajlamosak magukba fordulni, saját kudarcként, sőt akár alkalmatlanságként élik meg az eltávolodás lehetőségét.
A férfiak esetében a félelem tárgya nagyon gyakran inkább a szexuális megcsalás. Sokan igyekeznek emiatt a párjukat inkább magukhoz láncolni, korlátozzák őt a szabad mozgásában. Előfordul, hogy a féltékeny férfi partnere nem vállalhat munkát, akár még a lakást sem hagyhatja el egyedül.
Mikortól számít mérgezőnek a féltékenység?
Nehéz meghúzni a még normálisnak, egészségesnek mondható féltékenység és a mérgező féltékenység közti határvonalat.
Szakértők abnormális féltékenységnek tekintik a jelenséget akkor, ha a féltékenység úgy jelenik meg egy-egy kapcsolatban, hogy valós veszély nem is fenyegeti a párt, illetve, ha ez a reagálás túlzott mértékű vagy akár erőszakos.
Vagyis ha a féltékenység fenyegetéseken, az alkalmatlanság, a kisebbrendűség és bizonytalanság érzésein keresztül nyilvánul meg, már minden bizonnyal túllépi az tolerálható szintet.
Mi jelenthet megoldást?
A zöld szemű szörnyként is emlegetett népbetegségnek egyelőre egyetlen orvos sem tudja receptre felírni a gyógyító ellenszerét. A megoldás első lépésben önmagunk elfogadásában és az önismeretben rejlik.
A féltékenység magától nem múlik el, komoly tudatossággal és erőfeszítéssel azonban legyőzhetővé válnak ezek az érzések.
A megoldás nem abban rejlik, hogy kikényszerítjük másokból az elfogadást és a szeretet. Sokkal inkább abban, hogy megpróbáljuk kevésbé, vagy leginkább egyáltalán nem gyűlölni saját magunkat. Akár egy- egy előző kapcsolatból, akár családi viselkedésmintákból származik a féltékenységünk, megküzdeni vele csak akkor tudunk, ha hajlandóak vagyunk feltárni és meg is érteni a valódi okokat.
Források:
Pszichoforyou, Gyógyzóna, Soulwell Pszichológiai Rendelő, Dívány
Főkép: Shutterstock
