A mindfulness fogalma vélhetően nem ismeretlen a számodra. Vajon lehet még újat mondani a témában? Lehet! Kovács Eszterrel, a Mat on the Moon alapítójának frissen megjelent Köszi, jól című könyvének kapcsán beszélgettünk a határaink tiszteletben tartásáról, a multitasking csapdájáról, önegyüttérzésről és egy bármikor bevethető tudatos jelenlét gyakorlatról.
Eszter ismeretlenül is óriási öleléssel fogadott, ahogy beléptem a Bonbonier ajtaján. A hangulat nagyon nyitott és befogadó volt, kellemes duruzsolás hallatszódott minden asztalnál, ahol a könyv lapjaiból készült különleges terítők húzódtak végig, a falon pedig a kötet illusztrációi díszelegtek plakát formában.
A borítóhoz és a tartalomhoz híven borral és sültkrumplival vártak minket, érdeklődőket. A könyvet megjelentető Libertine Könyvkiadó vezetője, Szabados Ági beszélgetett Eszterrel a megjelenés alkalmából, majd a rengeteg érdeklődő miatt egy laza másfél órás dedikálás várt a szerzőre. Mindezek után Eszter mégis töretlen lelkesedéssel mesélt saját útjáról, a könyvről és a mindfulnessről.

Mesélj magadról, az utad kezdetéről, ami ide vezetett!
Tíz évet töltöttem üzleti területen, marketingvezető voltam. Nagyon szerettem, mégis sikerült közben kiégni. Nagy élettanulságnak tartom, hogy az emberek mindig azt hiszik, hogy a kiégés az az, hogy te gyűlölöd, amit csinálsz, de nem.
Ha szereted, amit csinálsz, de nem tudsz benne egészséges határokat szabni, az ugyanúgy vezethet kiégéshez.
Én azért kezdtem el jógázni, meditálni, mindfulness technikákkal foglalkozni, hogy magamon segítsek. Hogy egy kicsit nyugodtabban aludjak éjszaka, kevésbé fájjon a hátam egy szétzilált nap után, jóban legyek magammal és a környezetemmel, meg a körülöttem történő változásokkal. Aztán ez fordult át abba, hogy most már több mint másfél éve csak ezzel foglalkozom. A képzésekből, amiket elvégeztem magamért, az lett, hogy elkezdtem előbb cégeknek, később mindenféle jófej embereknek oktatni ezeket a technikákat, hogy ők is jobban érezzék magukat. Így született meg a Mat on the Moon.
Milyen érzés, hogy már nem csak magadon, de másokon is segítesz a Mat on the Moonnal?
Az elején nagyon ijesztő volt. Volt egy pont, amikor feltettem magamnak a kérdést, hogy vajon meg tudok-e tartani ennyi embert? Lehet, hogy ide én kevés vagyok? Mi van, hogyha nekem már nem lesz elég energiám, gondolatom, memóriám arra, hogy kinek mi az elakadása, ki hol van?
De nagyon hamar rájöttem, hogy én a teret, az eszközöket adom, az összekötő erőt, de ők szuperül megtartják egymást. Én egy kapocs vagyok köztük, de nem én vagyok az egész rendszer.
Akárhányszor látom, hogy ők együtt csinálnak valamit, akkor arra gondolok, hogy ez milyen jó.
Fotó: Frank Fruzsi
Ezzel kapcsolatban vannak még további terveid?
Abszolút. A következő nagy lépés a nemzetközi terjeszkedés. Az angol nyelvű weboldalunk már készen van a céges tréningek miatt, de most készülnek az angol nyelvű online tréningek, amelyek bárkinek elérhetőek lesznek világszerte. Ami a helyi közönségnek a következő nagy dolog, hogy jövőre el szeretnénk kezdeni külföldön is elvonulásokat tartani. Ezek ebből adódóan kicsit hosszabbak, még elmélyülősebbek lesznek, így még jobban meg tudjuk ragadni az esszenciáját ennek az egésznek.
Mi motivált arra, hogy könyvbe foglald eddigi tapasztalataidat?
Ági. (Szabados Ágnes, a Libertine Könyvkiadó és Könyvesbolt tulajdonosa- a szerk.) Ott volt az egyik nagyon különleges téli elvonulásunkon. Vasárnap reggel, mielőtt elbúcsúztunk odajött hozzám, és mondta, hogy szerinte nekem írnom kellene egy könyvet. Én úgy voltam vele, hogy ilyenkor mindenfélét mondanak az emberek, amikor boldogok, felszabadultak, és egy nagyon jó közegben vannak. De pár hét múlva írt, hogy gondolkoztam-e a könyvön? Ez nagyon furcsa volt. Ő volt az, aki először elhitte, hogy bennem van egy könyv. Én nagyon szeretem ezt a témát, rengeteg képzést csináltam, sokat írok róla közösségi médián, blogon, céges tréningek kapcsán, de bennem fel sem merült, hogy kéne írnom egy könyvet.
Fotó: Frank Fruzsi
Szerintem ez is annyira szép, hogy sokszor más látja meg benned azt, ami ott van, de te magad nem. Ezért én végtelenül hálás vagyok.
A honlapodon elérhetőek különböző jóga, illetve mindfulness gyakorlatokat tartalmazó videók. Ez azt jelenti, hogy nem kell feltétlenül Budapesten élni ahhoz, hogy része lehess ennek a közösségnek. Ezzel mi volt a célod?
Pontosan ezért van ez az online oázis, amit Insidernek hívunk. Akinek megvan a Köszi, jól, az be tudja olvasni a QR-kódot, és egy hónapig csatlakozhat ingyen. Aki nem olvassa a könyvet, csatlakozhat a weboldalunkon a folyamatosan frissülő tudástárhoz. Pont azért hoztuk létre, hogy akkor is találj az aktuális igényeidhez és képességeidhez is anyagot, ha egy kedd este csak tíz percben úgy tennél valamit magadért, pl. egy rövid meditáció vagy jóga formájában.
Fotó: Frank Fruzsi
Nagyon fontos bármilyen trénerként, hogy hogy a szakmai egót leadjuk, és ne legyen bennünk, hogy ezt csak így, egyféleképpen lehet. Nem, ezeket a dolgokat úgy lehet, ahogy azt az adott ember képes befogadni. Fontos tudnunk, az emberek nem körénk építik az életüket, hanem a mindfulness módszereknek kell úgy idomulniuk, hogy beépülhessenek az ő életükbe.
Én azt gondolom, hogy egy napüdvözlet is jobb a nulla napüdvözletnél, és három perc légzésfigyelés is jobb, mint hogy kiabáljanak a gondolataid egész este, és ne tudj aludni.
Keressük meg ezeket a pici tereket, és onnan már lehet növekedni egy workshopba, egy elvonulásba, egy hosszabb gyakorlásba. De tartsuk azt tiszteletben, hogy tényleg vannak olyan napok, amikor tíz perc fér bele, és tanárként mondjuk azt, hogy jó, hogy van ennyi időd, és ezzel is tudunk csinálni valamit.
Az egyik kedvenc mondatom a könyvből, úgy hangzik, hogy „Nem tudod magad tartósan beleutálni egy jobb életbe.” Ez elég jellemző mentalitás a társadalmunkban.
Igen. Majd addig szidlak, amíg jobb leszel, addig kritizállak, amíg megcsinálod… Nagyon fontos ennek a tudományos hátterét leírni, mert sok olyan történet kering, amikor valaki hosszas megpróbáltatások után lett sikeres és a társadalmi párbeszéd sokszor azt sugallja, hogy a nehézségeik tették őket erőssé, kitartóvá, ez volt a sikerük kulcsa.
Pedig rengeteg kísérlet bizonyítja, hogy az empátia, a támogató közeg, a kiegyensúlyozott kapcsolatok a legbiztosabb út a sikerhez, igen a materiális sikerhez is. Csak ugye ezek nem olyan jó sztorik.
Többnyire nem lesz abból semmi jó, ha te a fejedben állandóan darálod a legrosszabb ellenség monológodat, hogy milyen hülye vagy, milyen béna vagy, és csak te lehetsz ilyen szerencsétlen, mert ezek nem építenek. Az önmagaddal szembeni kedvesség, a tudatos jelenlét a hibáidban, az önegyüttérzés az, ami a legtöbb embernél aztán jó eredményekhez vezet, nem ez a kegyetlen önbántás. Nagyon sok ilyen fal van, amit felhúztunk.
Például a pihenéssel kapcsolatban is az az alapbeállítás, hogy a pihenés az rossz, és aki nem csak a legszükségesebb időt tölti pihenéssel, az lusta. Itt a hustle culture, hogy bele kell halni az életbe, ha valamit el akarsz érni, de nem. A testedben semmi nincs feleslegesen. A pihenésnek feladata van.
Akkor mélyül el a tudás, amit megszereztél, akkor találod meg az összefüggéseket a nyitva maradt kérdésekre. A háttérben az agyad tevékeny, csak máshogy, mint a fókuszált munkavégzésben.
Nem hiába záporoznak a jó gondolatok a zuhany alatt, azért, mert az agyad egy más módban van, amikor a háttérben összefüggéseket talál, és ezek nagyon hasznosak. Fontos ezeket tudni, hogy egy szemléletváltás elinduljon.

Mi a legnehezebb a tudatos jelenlét gyakorlásának elkezdésében?
A legnehezebb a legtöbb embernek a multitasking elengedése. Kulturálisan is azt mondják nekünk és a természetünk is gyakran arra ösztönöz minket, hogy ha sok dolgunk van, akkor kezdjünk el egyszerre több mindenen pörögni és cselekedni. Közben idegrendszeri szempontból ez a legrosszabb dolog, amit csinálhatsz.
Először is azért, mert nem tudsz egyszerre több kognitív feladatot ellátni. Amikor te azt hiszed, hogy egyszerre telefonálsz és közben az Excel-táblázatot nézed, igazából gyorsan váltogatsz a két feladat között és sokkal kevésbé vagy hatékonyabb és az agyadat is jobban lefárasztja, mintha letudnád a telefont, és utána esnél neki a táblázatnak.
A mindfulness, vagyis tudatos jelenlét nagyon sokat segít abban, hogy ne kerülj bele ezekbe a rohamokba. A mindfulness azt jelenti, hogy tudatosan és ítélkezésmentesen a jelen pillanatban vagy, és arra az egy dologra fókuszálsz, ami ott történik. Arra az egy érzésre, arra az egy feladatra, és nem engedsz be ezer másik dolgot és nem aprózod szét a figyelmedet.
Hogyan lendülhetünk át ezen az akadályon?
Nagy segítség, ha megérted ennek a hátterét. Ha van benned egy tudatos belátás, hogy a multitasking tényleg nincs, tényleg nem működik. Másrészt fontos, hogy kezdd el gyakorolni, hogy egyszerre egy dologgal foglalkozol. Például a telefonod le van fordítva, míg dolgozol, és ha felveszed a telefont, akkor nem olvasod tovább az e-mailt. Hogy tényleg ott vagy abban, amit csinálsz.
A mindfulness által nem lesz hirtelen minden szivárvány és póniló, nem arról szól, hogy elkerüljük a nehéz érzelmeket. A lényeg, hogy ami nehéz, azt akkor éld meg, ahelyett, hogy besöpörnéd a szőnyed alá. Ami pedig jó, az sokkal hangosabban és színesebben lesz jó ezáltal.
Mi a kedvenc mindfulness gyakorlatod, amit esetleg munka közben is tudunk alkalmazni?
Tök szuper gyakorlat a 4-7-8 légzés. Nem kell hozzá semmi eszköz, ezt egy meeting közben szinte észrevétlenül meg tudod csinálni, hogyha éppen valaki ott gyalogol át az idegrendszereden.
Annyi a feladat, hogy négy számolásra orron át belélegzünk, hét számolásra bent tartjuk a levegőt, és nyolc számolásra szájon át kifújjuk lélegzetet.
Amennyire egyszerűnek tűnik ez az egész, két dolgot is csinál. Egyrészt kirángat a negatív gondolati spirálból, vissza a jelenbe, mert ugye számolnod kell, ez pedig figyelmet igényel. Másrészt ez egy paraszimpatikus idegrendszeri választ indít be, ez a nyugi idegrendszered. Amikor stresszes állapotban, vagy aktivizálva vagy, akkor a szimpatikus idegrendszer aktív, amivel nincs semmi baj, mert ha támadás ér, vagy veszély közeleg, akkor ez nagyon jól jön. De egy meetingen közepesen hasznos, mert nem mindig enged tisztán gondolkozni, fókuszálni. Ezzel a légzéssel viszont vissza tudsz váltani a paraszimpatikus idegrendszerre.
Ilyenkor kicsit önazonosabb döntéseket tudsz hozni, kevésbé ingerülten reagálni, egyszóval kevesebb az esélye, hogy aztán bocsánatot kell kérned, mert olyat mondtál. Ez egy jó gyakorlat arra, hogy visszatérhess a nyugodt, fókuszált önmagadhoz.
Mit tanácsolsz a hezitálóknak, akik nem tudják, hogy nekik való-e a mindfulness?
Ez a könyv egy nagyon jó belépő. Csak a nyitottságodat hozd az egészbe. Ha le tudod vetkőzni az ellenállást, hogy nem, nem lehet, engem a külső tényezők határoznak meg, és el tudod hinni, hogy a jó napok többnyire benned készülnek – a te attitűdödből, szokásaidból és abból, hogy mire irányítod a figyelmet – akkor ez a könyv újra és újra a kezedbe kerül majd.
Főkép: Libertine Könyvkiadó és Könyvesbolt