Miért irigyek egymásra a nők? Miért gondoljuk, ha valaki féltékeny ránk, mi csináltunk valamit rosszul? Hogyan kapcsolódjunk az ijedt kislány helyett a felnőtt női minőségünkhöz és törjünk ki ebből a kollektív traumából? A nővérseb izgalmas témájába és gyógyítási lehetőségeibe Diriczi Tekla, a Nőként szabadon oldal létrehozója vezet be minket.
Fotó: Varga Ádám
Mi a nővérseb?
Kollektívebb kifejezésként szoktam a nővérsebet használni, mert a társadalomban van egy nővéri közösség.
A nővérseb fogalma minden olyan bizalmatlanság, rivalizálás vagy fájdalom, amit nők egymás iránt éreznek. Ennek háttere elég bonyolult, oka lehet a patriarchális társadalmi berendezkedés, a diétakultúra, a szépségipar, amik versenyeztetik egymással a nőket.
Nő és nő nem tud bízni egymásban, hanem egymást méregetjük, hogy melyikünk a jobb vagy a rosszabb. Mint a mesében, van a szép kistestvér és a csúnya nővérek, és vajon a királyfi kit fog választani? Évszázadok óta arra vagyunk kondicionálva, hogy így versenyezzünk egymással, mert régen az jelentette a nőnek a biztonságát anyagilag, testileg, ha volt egy férje. Attól, hogy 2023 van, mély szinteken még be van kódolva, hogy nekem egy másik nő a riválisom.
Hogyan gyógyíthatjuk meg a nővérsebünket?
Lehet akkora egy nővérseb, hogy valaki, magányosnak érzi magát nőként, nem bízik a nőkben, nem érzi nőiesnek magát. Ilyen esetben szoktam ajánlani a női köröket.
Itt mi nők összegyűlünk és pont ezt a bizalmatlanságot oldjuk. Fontos, ha valaki úgy érzi, hogy neki nagyon nehéz lenne elmenni és beülni egy csapat nő közé – merthogy ilyen mértékben tudunk nőként sérülni nők által, például anyáink által – akkor azt szoktam javasolni, hogy kezdjen el olvasni róla. Nőiségről szóló könyveket, anyasebről szólókat, vagy menjen el egyéni segítőhöz. Utána már be tud menni egy csoportba.
Úgy is gyógyul a nővérseb a női körben, hogy tapasztalatot kapok arra, hogy egy ilyen biztonságos női térben támogatást, megtartást kapok a többi nőtől. Elkezdhetem levenni lassan az álarcaimat, és megmutatni, milyen nő is vagyok – és szeretnék lenni – valójában. És még egy női körben is természetes, hogy kialakul a rivalizálás, a féltékenység. Hiszen emberek vagyunk, és ezt egy jó női kör vezető segítségével ki lehet mondani, meg lehet keresni az okát az érzéseinknek és fel lehet oldani. Nem az a lényeg, hogy ne legyenek ilyen érzéseink, hanem hogy felelősséget vállaljunk értük és megnézzük, hogy szól ez rólunk.
Fotó: Hegyes Nyíri Imola
Fontos, ha csak olvasok róla, bár nagyon jók ezek a könyvek, lényegi információk vannak bennük, de az nem teljes önismeret. Az olvasás csak információszerzés, egy nagyon fontos első lépés. A könyvek ezért is csodálatosak, mert lehet, hogy fényt gyújtanak a fejünkben, hogy nekem ez van, ezzel kell még dolgoznom! De ez még nem jelenti azt, hogy készen vagyok.
Ha ezt nem sírom ki, nem fájom át, nem mondom el valakinek, aki támogat, akkor ezen nem jutunk túl. Rá kell nézni ezekre a dolgokra, hogy érezzük annak a nehezét, a gyászát, azt a fájdalmat , ami a nővérsebhez kapcsolódik.
Egyedül ezt nagyon nehéz, mert olyan védelmi mechanizmusaink vannak, amik nem engednek feltétlenül az érzéseinkhez odaférni. Kell a biztonság, amit egy segítő vagy egy csoport tud nekem megadni.
Ha konfliktusunk van egy barátnőnkkel, fel tudjuk közösen feltárni a nővérsebeinket, amelyben az adott konfliktus gyökerezik?
Ezt tanuljuk a női körben. Hogy minden, amit a másik nő kivált belőlem, az mindig rólam szól. Mindig nekem tükröz vissza valamit.
Teljesen természetes, hogy megjelenik a féltékenység, a riválizálás két nő között, ez egy általános nővérseb. Ha a kapcsolatban van bizalom, mélység, ahol meg lehet ezt osztani, és van érettség, hogy erre a megosztásunkra, sebezhetőségünkre nem elutasítást vagy bántást kapunk, akkor mindenképpen érdemes ezt kikommunikálni. Ilyen nőkkel érdemes magunkat körülvenni, ahol ennyire egyenesnek lehet lenni.
A féltékenységnek, irigységnek lehet az a gyökere bennem, hogy az, amire irigy vagyok, azt hiszem, nekem nincs meg, számomra elérhetetlen. Azt gondolom, hogy én nem vagyok elég jó. De amit a másikban irigylek, az bennem is ott van, számomra is elérhető. Az ilyesmi az önértékelésemmel kapcsolatos sérülést fogja triggerelni bennem. Az első lépés az, hogy ezt magamnak beismerem, mert ez nagyon gyógyító. Ilyenkor nagyon hálásnak is lehet lenni érte, mert visszahozza magamra a fókuszt, és megkérdezhetem magamtól:
Mi az a női minőség, amit ő él, de számomra olyan, mintha tilos lenne? Melyek azok a pontok, ahol lefojtom a nőiségemet, az érzékiségemet? Hol nem merek kiállni magamért?
A féltékenység és az irigység általános a nők között.
Nőként rá vagyunk nevelve a jókislány-szindrómára, hogy legyél mindenkivel kedves, picit húzd meg magad. Nőként van egy kollektív tiltás, hogy ne okozz másoknak nehézségeket, és ez nagyon káros. Ebben benne van az is, ha én féltékenységet váltok ki egy nőből, akkor biztos valamit rosszul csinálok, és kicsit visszább kell vennem. Mert mit fognak gondolni rólam?
A nőiségben szintén fontos pont, hogy minden nő értékes és minden nő értékes és gyönyörű, csodálatos, szerethető a saját maga módján. De azért, mert valaki mellettem triggerelve érzi magát, nekem nem kell visszavennem magamból.
Fotó: Salfay András
Ha valaki triggereli a nővérsebünket, mivel védhetjük meg magunkat?
Ehhez kell az, hogy járjunk önismeretbe, hogy az élet éles helyzeteiben tudjuk használni az ott tanultakat. Sokszor nem tanuljuk meg nőként, hogy mi senki más érzéseiért nem felelünk, csak a sajátunkért. Nekem senkit nem kell boldoggá tennem, húzhatok határt, mondhatok nemet, lehetek önmagam. Mert az, hogy a másik hogyan érzi magát ettől, az az ő dolga és nem az enyém.
Ez nem egyenlő azzal, hogy én bárkit megbánthatok és ráönthetem a dühömet, mert nem felelek az érzéseiért. Hanem ha én létezem, mint nő, és ez a másikban elindít egy bizonyos érzelemcunamit, az már az ő története, nem az enyém. Ezt a gondolatot kell mélyen beleültetni a szívünkbe, elménkbe, testünkbe.
A felnőtt nő ezt érti, de van bennünk egy kislány rész, aki viszont megijed, hogy rosszat csinált, amiért valaki kiabál velünk. Sokszor a kislányból reagálunk, de meg kell tanulnunk megnyugtatni a kicsi részeinket, és gyakorolni a felnőtt nőt, aki kiáll magáért.
Egy kapcsolat működhet úgy, hogy csak az egyik fél végez önismeretet és fejlődik, a másik fél pedig futja ugyanazokat a köröket, de ez nem kifizetődő. Előbb vagy utóbb az együttfejlődés lesz az egyetlen út.
Diriczi Tekla folyamatosan tart online workshopokat a témában, kövesd Facebookon vagy Instagramon, ha többet szeretnél tudni!
Főkép: Shutterstock
