Valószínűleg olykor-olykor már mindannyiunkkal előfordult, hogy azt éreztük, nem vagyunk a helyünkön, de nem tudtuk megmagyarázni ennek az érzésnek az okát. A családállítás módszerének lényege éppen az, hogy az ilyen megmagyarázhatatlannak tűnő problémákat feloldja, többek közt azzal, hogy megismerjük őseink történetét, ezzel pedig feloldjuk az elakadásainkat. Hogyan zajlik egy családállítás, és miért olyan fontos Bert Hellinger módszere? Többek közt erről is beszélgettünk Géczy Anikó családállítóval.
Hogy lehetne összefoglalni a családállítás módszerének a lényegét?
Géczy Anikó: Bert Hellinger német pszichoterapeuta dolgozta ki a családállítás rendszerét, ő alakította ki ezt a módszert. Iskolaigazgató volt Dél–Afrikában, ahol nagyon mély benyomást tett rá a zuluk kultúrája, világnézete, az úgynevezett ubuntu, amit sokszor a következőképp fordítanak: vagyok, mert vagyunk. Azt figyelte meg, hogy nagy a békesség a nagycsaládokban. Hellinger fokozatosan elkezdte megismerni a korának összes terápiás lehetőségét, hogy mit tud ötvözni egy nagyon hatékony módszerben. Én azt nevezem családállításnak, amit végül ő alakított ki. A részleteket tehát nem ő fedezte fel, hanem megtalálta az összefüggéseket a részletek között.
Tudna ezekre a részletekre konkrét példát mondani?
G.A.: Hellinger az 1960-as évek végén Bécsbe ment, ahol a klasszikus pszichoanalízist tanulmányozta és gyakorolta. Egy olyan országban, ahol nehéz volt megbékélni a múlttal, a saját polgárok ellen elkövetett népirtással, ahol etnikai-vallási identitásuk alapján elkülönítették és megfosztották emberségüktől embertársaikat.
A holokauszt-túlélők háború után fogant gyerekei tömegesen produkáltak pszichiátriai képleteket, miközben ők nyilván nem voltak ott, és a kisgyerekeknek jellemzően nem meséltek erről a szülők. Egyébként is az a jellemző, hogy a brutális traumáikról az emberek nem beszélnek, hanem hallgatnak. Ekkor derült ki az, hogy létezik az ún. transzgenerációs trauma jelensége. Ez azt jelenti, hogy tudattalan szeretetből a különösen nehéz sorsokat magukra veszik a később születettek. Ilyenkor nem indokoltak számukra azok a bizonyos tünetek, nem vezethetők le a saját élményeikből.
Mi áll ennek a hátterében?
G.A.: A hátterében az áll, hogy az embernek nagyon fontos, hogy a családjához tartozhasson, és egyfajta gyermeki naivitással segíteni akarnak az emberek a nehezebb sorsú felmenőiken. Nyilván nem az eszükkel döntenek így, hiszen az eszével senki nem hozna meg egy ilyen döntést – ez a tudattalan szeretet lényege. Ez alól senki sem kivétel. Ha valaki felvesz egy ilyen nehéz sorsot valamelyik elődjétől, akkor úgy érzi magát, és a családrendszerben is ott érzi magát – nem találja a helyét, mert lelkileg tényleg nincs a helyén. Például valaki mindentől fél, holott az ő életében ennek nincs oka, senki sem bántotta vagy fenyegette meg komolyan.
A családállítás legnagyobb eszköze tehát az, hogy ha van, akkor képes megtalálni egy tünet mögött ezt a transzgenerációs sorsátvételt, és ezt le lehet ott tenni. Ez hatalmas megkönnyebbülés, az ember szó szerint fellélegezhet, és onnantól képes a saját sorsát élni.
Hogy néz ki a családállítás eljárása a gyakorlatban?
G.A.: Az eljárás nagyon röviden leírható, és mindössze néhány szabály érvényes erre a családi tudattalanra, ami mára már úgy gondolom, hogy eléggé közismertté vált. Ennek a rendezése folyik az eljárás során, azok a mondatok hangzanak el, amelyeket még Bert Hellinger fogalmazott meg. Nekem még volt szerencsém tanulni tőle, és úgy gondolom, hogy tökéletes az a módszer, amit ő létrehozott arra, amire szolgál.
El tudná mondani a családállítás menetét?
G.A.: A családállítás úgy kezdődik, hogy a kliens két-három mondatban elmondja, miben akadt el az élete, de nem mesél történetet, mert az konstrukció. A csoportból a családtagok helyett képviselőket választ a kliens (vagy a családállító). Ha egy képviselő belép a számára ismeretlen kliens egy családtagjának képviseletébe, akkor a családi tudattalanból, a rejtett információs mezőből képes felvenni a szükséges információkat testérzetek formájában. Ezen információk alapján találjuk meg, hol van a sorsátvétel, kinek a nehéz sorsát vette át a kliens, és vissza tudjuk neki (az ő képviselőjének) adni.
Így a tudattalan szeretetből fakadó terhes kötődés feloldódik, és tudatos szeretetté alakul. Az egyén megkönnyebbülhet, és erősebbé válik, minden kapacitását a saját életére fordíthatja ezután.
Nagyon fontos kiemelni, hogy ennek ez eljárásnak semmilyen drámai háttere nincs, nem pszichodrámáról, vagy színjátszásról van szó. Egyszerűen belépnek ebbe az információs mezőbe, ami a kliens családrendszerének a közös tudattalanja. A családállítás nem terápia, nem is szabad annak hívni! Hellinger zseniálisan megtalálta azokat a mondatokat, amik ott vannak a lélek legmélyén, és ha ezeket kimondjuk, szépen fog megtörténni ez a folyamat, a lehető legnagyobb szeretetben.
Németországban volt egyébként egy több ezer főt érintő felmérés: egy évvel az állítások után kérdezték meg az érintetteket arról, hogy milyen hatással volt ez a családállítás az életükre.
A válaszadók 78 százaléka azt mondta, hogy megoldódott a problémája azzal, hogy egyszer részt vett családállításon, 8 százalékuk mondta azt, hogy nem oldódott meg, a maradék 12 százalék pedig úgy látta, hogy részben oldódott meg a problémája, vagy valamelyest jobb lett az élete.
A nemzetközi eredmények a Német Rendszerállítók Társaságának (Deutsche Gesellschaft für Systemaufstellungen) weboldalán olvashatók.
Fotó: Tárczy Eszter
Melyek azok a problémák, amelyek felismerésekor érdemes családállításra menni? Kiknek ajánlaná a módszert?
G.A.: Majdnem mindennel érdemes eljönni, nagyon kevés kivétel van. Sokan jönnek párkapcsolati problémákkal, vagy éppen azzal, hogy valakinek évek óta egyáltalán nincs párkapcsolata. Van olyan, akinek kétévente lenullázódik a bankszámlája, olyan is van, aki egészen jól keres, még sincs soha pénze. Van, aki azzal keres meg, hogy egyik betegségből esik a másikba – nem komoly betegségekre kell gondolni, de mindig gyengének érzi magát. Arra is van példa, hogy komoly betegségekkel keresnek meg bennünket kliensek, itt viszont hangsúlyozom, hogy a családállítás sosem akar semmilyen gyógyászatnak a helyébe lépni, hiszen nem is az. Tehát az orvosi kezelés mellett ezzel is lehet segíteni.
Olyanra is volt példa, hogy egy anyuka azzal keresett meg, hogy érthetetlen módon nem engedte meg számára a kisbabája, hogy megfürdesse, nem nyugodott meg anyánál, ha sírt, ami hatalmas fájdalom egy újdonsült anyuka számára. Rengeteg ilyen érthetetlennek tűnő helyzetre tud megoldást nyújtani a családállítás.
Mire nem használható a családállítás módszere?
G.A.: Pszichiátriai problémák esetén nem jöhet ide olyan személy, akit aktuálisan pszichiáter kezel, mert bár felszabadító ez az eljárás, megrendítő is, pszichiátriai beteget pedig nem szabad kitenni egy ilyen folyamatnak.
Olyan személy sem vehet részt családállításon, aki a közelmúltban még pszichiátriai gyógyszert szedett. Közvetve neki is tudunk egyébként segíteni, mégpedig úgy, hogy eljön hozzánk egy közeli hozzátartozója, és akár meg is tud oldódni így a problémája.
Készülve az interjúra azt olvastam, hogy három törvény adja a családállítás alapját. Mesélne ezekről?
G.A.: Az egyik az odatartozás törvénye, ami azt jelenti, hogy bárki, aki valaha a családi rendszer része volt, az mindig is oda fog tartozni. Ahogy korábban is említettem, nagyon gyakran előfordul, hogy a családi traumákról mélyen hallgatunk. Nem beszélünk a meg nem született gyerekekről, arról a rokonról, aki öngyilkos lett, vagy akit bármilyen okból kitagadott a család, pedig ők is a család teljes jogú tagjai.
A következő a hely törvénye, amely az érkezési sorrendre utal. Ez nem azt jelenti, hogy az idősebb családtag feljebbvaló, egyszerűen csak tudatosítani kell, hogy hozzám képest ő a nagyobb, és ez mindig is így marad. Mindenkinek megvan a saját helye a családban, és ha ez felborul, az hatással van az egész rendszerre. Ha például egy nő felveszi az anyai nagymamája nehéz sorsát, ott érzi magát, nem képes nagynak látni a saját anyját, hanem fel akarja nevelni. És ilyenkor nincs a saját helyén, így lehet, hogy az ő lánya fellép egy generációt az üres helyre az apja párjaként, és nem talál családalapító partnerre emiatt. Egy ember csak a saját helyén élhet minden szempontból rendezett életet, ha lelkileg is ott érzi magát, ahol a fiziológiai helye van. A legtöbben egyébként éppen ezzel keresnek meg: azt érzik, hogy nem találják a helyüket az életben. Mintha nem a saját életét élnék.
A harmadik törvény a kiegyenlítődés elve. Működik egy igazságtalannak tűnő rendszer-lelkiismeret. Ha sérül az odatartozás vagy a hely törvénye (kitagadnak valakit, letagadják a sorsát, borzasztó trauma éri), akkor egy később született tudattalan szeretetből képviseli őt.
A tudattalan fogadalom ilyesféle: megyek utánad a szegénységbe, a magányba, én is áldozattá vagy tettessé válok, stb. És ez mindaddig tart, amíg nem rendezik a „törvénysértést” – ehhez be kell fogadni, el kell ismerni, tiszteletet kell adni a nehéz sorsú családtagnak. Akár több generációban ismétlődhet a nehéz sors, amíg ezt fel nem oldjuk. A családállítás erre alkalmas.
Például 1916-ban egy női őst megerőszakolt húsz katona, és ő megfogant az erőszakból. Erről nem szoktak beszélni. Lehet, hogy azóta is problémás az anya-lánya viszony minden generációban – nem értik, miért. Nem biztos, hogy egyformán tünetelik le. Mondjuk azóta minden generációban valaki felveszi ezt a nehéz női sorsot – ezt tudattalanul beosztják a testvérek, unokatestvérek. Az egyik felkeresi, hogy váljon áldozattá, kimegy egy fesztiválra, és többen megerőszakolják, utána retteg bármilyen interakciótól ismeretlenekkel. Lehet, hogy egy másik generációban valaki nem bízik egy férfiban sem, még a munkában sem, vagy a fiában sem.
Fotó: Shutterstock
A családállítás során mi az ön feladatköre, szerepköre? Egy pszichológushoz hasonló szerepet képzeljünk el?
G.A.: Nem, egyáltalán nem úgy vagyunk jelen, mint egy pszichológus. A családállítás során mi, állítók nagyon keveset beszélünk, van, hogy egyáltalán nem. Ha lezajlik egy állítási folyamat, arról legalább egy hónapig hallgatni kell. Ez azt a célt szolgálja, hogy a történtek lesüllyedjenek a tudattalanba, és ne hozzuk fel a tudatosba azzal, hogy beszélgetünk róla. Ha csoportról van szó, akkor általában tartok egy bevezető előadást azok számára, akik még nem vettek részt állításon. Ahogy korábban is említettem az, akinek éppen állítunk, néhány mondatban összefoglalja, hogy miért is van itt, de nem mesélhet történetet. Ennek az ügyében lép be aztán a képviselő, aki képviseli az adott klienst, és kezdődik el az a folyamat, amit korábban már részleteztem.
Én ebbe a folyamatba minél kevésbé avatkozom bele, nem lábatlankodom sokat a mezőben, mindössze kimondok oldó mondatokat.
Mit ad a családállítás?
G.A.: A családállítás lényege a rendezés és rendeződés, és arra szolgál, hogy mindenki a saját helyére kerüljön.