Érzelmi mintáink többsége gyermekkorunkban gyökerezik. Köztudott tény, hogy ezek a korai sémák működnek közre párkapcsolataink kialakulásában. Ha szerencsénk van találunk magunk mellé egy olyan embert, akivel élvezet együtt felnőni, átélhetjük a korrektív szülői élményt, és kielégülnek a belső gyermek érzelmi igényei. De vajon honnan tudhatod, hogy a benned élő kisgyermek vagy csecsemő boldog a párod mellett? Miért érdemes odafigyelni a gyermeki énrészek összehangolására? És milyen eszközeink vannak erre? Cikkünkből kiderül!
- Megfelelő közelség és távolság
Ismerős az érzés, amikor az együtt töltött idő végén görcsbe rándul gyomrod? Esetleg megmagyarázhatatlan bizonytalanság érzés fog el?
Ha a válaszod igen, akkor érdemes megvizsgálnod a problémát.
Ha egy kapcsolat stabil alapokon nyugszik, akkor bennünk élő belső gyermek úgy érzi, hogy megfelelő számára a közelség, és a távolság. Ha az együtt töltött időben képes vagy ellazulni, intim közelségbe engedni a párodat, a találkozó végén pedig úgy érzed, hogy feltöltődtél és bízol a kettőtök közti kötelékben, akkor valószínűleg a benned élő csecsemő nyugodt, biztonsági szükségletei többé-kevésbé kielégülnek. Ha azonban fojtogatónak találod az intim testi kapcsolódást, vagy túlságosan szorongóvá válsz búcsúzáskor, az annak a jele, hogy ideje dolgoznod a biztonságos kötődésen. Ilyenkor érdemes segítségül hívni önnyugtató gondolatokat és átbeszélni kételyeidet a pároddal.
- Közös a humorotok
A közös poénok azt jelzik, hogy belső gyermeki énrészed oldott, könnyedén elő tud jönni játékos oldala. A viccelődés oldja a feszültséget, és óriási erőforrást jelent konfliktusok esetén is.
Ezek isérdekelhetnek
Azoknál a pároknál, akik értik egymás humorát, kialakul egy közös érzés, mely erősíti a biztonságos kötődést.
Ha azonban úgy érzed a párod viccei otrombák, esetleg sértőek vagy leértékelőek, könnyen lehet, hogy a benned élő belső gyermek sebet kap, önbizalomhiány alakul ki. Ilyenkor érdemes elgondolkodnod, hogyan tudnád hatékonyan kommunikálni saját értékeidet, meghúzni az egészséges határokat a kapcsolaton belül.
- Van közös hobbitok
Míg a felnőttek társaságban időnk nagy részét beszélgetéssel, rosszabb esetben problémáikról való ventillálással töltjük, a gyerekek általában szaladgálnak, kapcsolódnak, érdekesebbnél érdekesebb játékokkal szórakoztatják egymást. Egy párkapcsolatban is fontos, hogy legyenek közös érdeklődési körök, olyan tevékenységek, melyeket mindketten élveztek. Amikor közös hobbitoknak hódoltok, a belső gyermeki énrészeitek összehangolódnak, nem csupán kognitív formában kapcsolódtok, hanem az élmények, megélések szintjén is.
Ha azt tapasztalod, hogy a közösen töltött idő nagyrészt intellektualizációból áll, vagy csupán a hétköznapi kötelező köröket futtatjátok, lehetséges, hogy belső gyermeki énrészetek magányos vagy elszigetelődik.
Ilyenkor üthetik fel a fejüket különböző érzelmi hiányok. Ilyenkor érdemes közös programokat szervezni, vagy olyan területet találni, amely mindkettőtöket érdekel. Fontos, hogy ne tegyétek egymás számára kötelezővé az együtt töltött időt, jobb, ha megosztjátok érdeklődéseteket egymással, vagy közösen kalandoztok, mígnem felfedeztek egy megfelelő tevékenységet.
- Működik köztetek a szexualitás
Ahhoz, hogy élvezetes szexuális életet éljetek elengedhetetlen a belső gyermek kíváncsisága, szívből jövő szeretete és öröme. A szeretkezésben felfedezhető az intimitás, közelség és a biztonság. Ahhoz, hogy a vágy megérkezzen és folyamatosan megújuló, új kreatív megoldásokat találjatok ellazultságra és oldottságra van szükség. Ehhez elengedhetetlen a flörtölés, romantikus évődés, amely a kapcsolatok ismerkedési fázisában folyamatosan jelen van. Ha azt tapasztalod, hogy nem kielégítő a szexuális kapcsolatotok,
lehetséges, hogy a benned élő gyermek nem tud megfelelően ellazulni és kapcsolódni szívbéli örömeihez,
vágyaihoz és nem tudja kiélni kapcsolódási vágyát. Érdemes a témáról őszintén beszélgetni vagy szakembert felkeresni.
- Látjátok és elfogadjátok egymás belső gyermeki részét
Hétköznapi életünkben az érzelmi állapotok sokféleségét éljük át. Időről időre szembesülünk olyan belső konfliktusokkal, melyeknek a gyökere gyermekkorunkra nyúlik vissza. Ilyenkor a párunkhoz sem tudunk felnőttként viszonyulni, előbújik belőlünk a sérült gyermek, aki éppen sértődött, dühös, vagy szomorú. Ha ezekben a pillanatokban képesek vagytok felismerni a másikban élő belső gyermeket és gyengéden megtartani változó állapotait, azzal fejleszthetjük az elfogadást és intimitást a kapcsolatainkban.
Segíti a személyiségünk fejlődését, hogyha ilyenkor korrektív szülői élményben van részünk, a másik személy kedvesen és gyengéden bánik velünk, türelmes, de meghúzza saját határait.
Ne feledjük, hogy a hosszú párkapcsolat bizony kőkemény önismereti munka is egyben, mely személyiségünk autentikus megélésére tanít. Fontos, hogy legyünk saját magunkkal is megértőek, hogy felfedezhessük a kapcsolódásban rejlő potenciált.
Főkép: Shutterstock
