A hársfák árnyékában őrködő nők szürkefehér köpenyük alját meg-megemelve itatták fel arcukról az újra és újra megjelenő verejtékcseppeket. Húsos combjaikról az izzadság patakként ömlött a frissen lakkozott fapadra. Sovány, fiatal lány közeledett gyámoltalanul, mire a középső helyet elfoglaló festett szőke hatvanas odakínálta neki a helyét. Épp ideje volt egy kávénak, az ő korában már ugye, és főleg ennyi év után, amit ő lehúzott, ilyen idegekkel. Üljön csak le közéjük, nem harapnak, bátorította a két testes nő Mariskát. Mariska elnézte a pad lécén hagyott taszító comblenyomatokat. Éva és Ildikó nem tűrtek ellentmondást, ha közéjük akar tartozni, nem finnyáskodhat. Nem írhatja le magát már az első napján. Behunyta a szemét és megpróbált nem tudomást venni az undorító nedvességről, ami átszivárgott a szoknyáján.
A novella Hudráné Hangya Petra írása.
– Melegük van, igen? És ez még csak a kezdet! – cövekelt le előttük az ötvenes férfi. – Minden csak magukon múlik, minden az emberiségen! Ötven év vagy annyi se, és meg is fognak sülni! Bődületes, hónapokig tartó kánikula. Cserepes szájjal panaszkodnak majd az aszályra. A víz megfizethetetlen kinccsé válik, a földeken elpusztul minden termés. Nem lesz mit enniük! És ahogy jött a szárazság, úgy jönnek majd az elhúzódó esőzések is. Leszakad az ég, sötétség uralkodik kilencven napig, megemelkedik a folyók szintje, és elárasztja az otthonaikat. Meg fognak fulladni a csecsemők és az öregek. Az is meg fog fulladni, aki tud úszni. Ránk dőlnek a házaink.
Mariska összerezzent. Oda se neki, csak a Próféta, minden nap megtartja az előadást – legyintett Éva és Ildikó. A Próféta még közelebb merészkedett, kiszemelte magának Mariskát.
Ezek isérdekelhetnek
– Magát nem ismerem. Fiatal, és talán még nem vonta az elméjét a nemtörődömség köde alá a társadalom. Most nyissa ki a szemét, amíg nem késő. Egyedül sem kevés hozzá, cselekedjen! Gondoljon a gyerekeire és az unokáira! A két öregasszonynak már mindegy, azok teljesen siketek a szavamra, túl sok ideje hiszik azt, hogy minden a legnagyobb rendben.
Éva és Ildikó hiúságukban megsértve hápogtak. Méghogy ők, öregek, mikor épphogy az ötvenen túl járnak! Jöjjön, Próféta, jöjjön csak, jót fog tenni egy tabletta, feküdjön csak le! Leszíjazzuk vagy tud nyugton maradni? Elhiszem, hogy gyötrik a tévképzetek, megértjük, azért van itt. Majd holnap is kimehet a friss levegőre, persze. Nem illendő viselkedés ez, már az első napján megriasztani a kisasszonyt! Vegye be szépen, nyelje le, itt a víz. Nem az utolsó korty, nyugodjon meg. Tudom, hogy azt felajánlaná a kisasszonynak, igazi úriember maga, Próféta, mindenki ismeri.
Mariskát hét hónap alatt sem lehetett elijeszteni. Nem faragták kemény fából, de szülei elhaltak és ő tartotta el az idejekorán lányanyává vált húgát és a tízhetes gyermeket. Pénzből sosem volt elég, bárki helyett elvállalta a műszakokat, különös tekintettel az éjszakákra, mert még az ápoltaktól is nyugodtabban lehetett aludni, mint egy hasfájós csecsemő mellett az egérlyuknyi bérleményben. A gyógyszeres nővér a páciensek esti gyógyszeradagját sosem mulasztotta el megtoldani egy altatóval. Némelyik beteg kiegyensúlyozottabban viselkedett egy kiadós pihenés után, a többit meg a szakápolók viselték el könnyebben, ha nem kellett talpon lenniük egész éjjel.
Mariskában meg lehetett bízni. Némi magánpótlékért cserébe ezeken az éjszakákon vállalta az ügyeletet, a többi beosztott nővér békésen szunyókálhatott, ha akadt valami, Mariska rögtön ugrott. Mindenki azzal honorálta, ami a férje révén rendelkezésére állt: babaholmival, csomagolásból kimaradt szalámivéggel, méreten aluli tojással.
Mariska lelkiismeretesen ápolta a betegeket, és semelyiküktől nem tartott annyira, mint Várady úrtól, a biológia doktorától. A Próféta gúnynév magától értetődőnek tetszett, és a pletyka szerint nem is a többi ápolt, hanem a nővérek körében terjedt el először. Várady doktor ereje teljében lévő férfi, amikor éppen nem a bogaras előadásait prezentálta, tudományos értekezésekbe bocsátkozott, és rémisztően normálisnak tűnt, sőt olyan szaktekintélynek számított korábban a maga területén, akire bizony fel lehetett nézni. És mégis: valami néha úgy fordult az agyában, hogy túlságosan szókimondóvá vált, és olyan rémképekkel riogatott, amelynek súlyát a társadalom nem bírta a hátán cipelni.
Várady doktor – mert Mariska nem szerette Prófétának nevezni, tiszteletlennek érezte – és Mariska a szabályzat ellenére már-már barátokká váltak. A fiatal lány az altatót a zsebébe süllyesztette minden olyan alkalommal, amikor az ő gondjaira bízták éjszakára a doktort. Hosszasan beszélgettek, és néhány hónap alatt Mariska meggyőződésévé vált, hogy a doktor valójában nem beteg, csak a rendszer áldozata, és minden igaz, a férfinak küldetése van: meg kell értetnie az emberekkel, hogy ha a bolygót veszélybe sodorják, azzal saját magukat vágják el az élettől.
Így történt, hogy Mariska idővel kedvére szórta ki a gyógyszereket, amelyeket nem talált indokoltnak a doktor kezelésében, míg végül egyet sem adott oda neki. Nem így a többi műszakban dolgozók. A doktor cinkos hálával megőrizte a titkot, örült, hogy hallgatóságra talált. A szervezete és az elméje azonban nem törődött a hálával, a zavaros terápia, az összevissza szedett gyógyszerek megtették a hatásukat. A Próféta skizoid tünetei elhatalmasodtak, az orvosok értetlenül álltak az állapotromlás előtt, Mariska pedig nem ismerhette be a bűnét, nem maradhatott állás nélkül.
Kilenc hónap múlva a Próféta meghalt és a Prófétát eltemették. Nem volt szokás egy ápolt sírja mellé állni, de Mariska most először szabadságot kért, és elkísérte az utolsó útjára. Sokszor emlegették azután a Prófétát meg a jótanácsait a nővérek. Éva nővér nem evett többé importált húst – ártott az epéjének. A gazdasági nővér betegesen ragaszkodott a zuhanyzások lerövidítéséhez, és harapott, ha feleslegesen égő lámpába botlott – költségmegtakarítás címszóval. A Próféta kezelőorvosa eladta az autóját, villamosra váltott – mert addig is a szenvedélyének, az olvasásnak hódolhatott.
Senki közülük nem ismerte volna be, de Mariska tudta, hogy a Próféta élete és halála nem volt hiábavaló.
Kiemelt kép: Shutterstock
