2024 november 30-al lezárult a Life&Body novellapályázata, amelyre több mint száz pályamű érkezett. Hatalmas öröm számunkra és nagy megtiszteltetés, hogy ilyen sokan bizalmat szavaztatok nekünk és ennek a szép műfajnak.
Egész évben vártuk az alkotásokat és nem is csalódtunk. Figyelemre méltó írások érkeztek hozzánk, és bevalljuk, nincs könnyű dolgunk, hiszen legszívesebben mindenkit megjutalmaznánk, mindenkit kiemelnénk egy fényes pillanatra.
Szerkesztőségünk előszűrése után 10 pályaművet kérésünkre, Peller Mariann televíziós és rádiós műsorvezető, szinkronszínész, író olvasta újra, és művészeti, szakmai szempontok alapján bírálta el.
Az általa első három +1 helyre kiválasztott novellát, illetve a novella szerzőjét munkája elismeréséül szeretnénk bemutatni olvasóinknak.
- helyezett: Verebiné Földesi Marcsi: A szívből született kislány
- helyezett: Harka Sára: Érzékeny
- helyezett: Janzsó Szilárd: Osztálytalálkozó
Különhelyezett: Lang Tünde:Álarc
Ezek isérdekelhetnek
Mariann ezt írta a novellák átolvasása után nekünk:
„Nagyon szeretem az irodalmat, sokat is olvasok, szívügyem, hogy a magyar kultúra, a magyar irodalom méltó helyre kerüljön újra. Repesett a szívem, amikor olvashattam a pályázók novelláit és higgyétek el, nagyon nehéz volt döntenem. Nemcsak az írások irodalmi értéke miatt, mert egytől egyig akár nyomtatásra érett, kész műveket láthattam. Azért is, mert a szavakon, a mívesen megmunkált mondatokon és a stíluson túl mindegyik novella valamilyen aktuális társadalmi kérdést fogott meg. Örökbefogadás, hajléktalanság, iskolai bántalmazás….illetve a nőre, mint a megújulásra kész, csupa varázs, ezerarcú teremtésre is ráláthattunk az egyik szerző művében.
Vagyis nem csak irodalmi, de fontos közösségi, társadalmi értéke is van a pályamunkáknak.
Én a magam részéről szívből gratulálok az alkotóknak az írásaikhoz – nem csak a most kiválasztásra került írások szerzőinek – hanem mindazoknak, akik a felhívás nyomán tollat ragadtak és leírták csodás gondolataikat.
Köszönöm a Life&Body munkatársainak is, a szerkesztőknek, a lap tulajdonosának és szakmai vezetőjének, Maschek Sárának, aki helyet biztosít ennek a sok potenciált képviselő női magazinnak a lapjain az irodalomnak.
Korszerű ma a magyar irodalom? Van helye a novellának a szívekben? Hiszem, hogy igen, hogy az irodalom sose lesz ódivatú. Sőt, értékes, az emberi életet szebbé, érthetőbbé, értelmezhetőbbé, nemesebbé teszi még sokáig.”
Mi hálásan köszönjük Mariann kedvességét, azt hogy időt áldozott erre a fontos és nagy érzékenységet kívánó feladatra.
Most pedig sorra közreadjuk a helyezéseket elért szerzők bemutatkozását, illetve egy-egy részletet is a műveikből. A bemutatkozásokon nem módosítottunk semmit. Szeretnénk, ha úgy látnátok őket, ahogy ők látják önmagukat.
- helyezett – Verebiné Földes Marcsi: A szívből született kislány
„Verebiné Földesi Marcsi vagyok, 41 éves, kétgyermekes édesanya. Családommal Békéscsabán élek.
Már a gimnáziumi évek alatt is szerettem írni történeteket, de az élet nagy forgatókönyvíró, ezért egészen másfelé sodort.
25 éves voltam, mikor megszületett a most 16 éves fiam, de a születése utáni napokban minden előjel nélkül súlyos stroke-ot kaptam, ami után teljes egészében újjá kellett építenem az életem, mindezt akkor már egyedülálló anyaként.
Hiszem azt, hogy a hit, az elszántság, és az akarat segít nekünk legyőzni a legnehezebb élethelyzeteket is, még úgy is, ha egy anyának egyedül kell helytállnia.
Ha utólag belegondolok, biztosan okkal történt velem mindez, mert azóta megtanultam küzdeni önmagamért, és csak így tudott új lehetőségeket elém tárni az élet, amiért a mai napig hálás vagyok.
Több mint 10 éve egy kisebb szépségszalont üzemeltetek, amiben egyedül dolgozom.
A munkám során rengeteg emberrel találkozok, és törzsvendégeimmel már-már szoros barátság alakult ki.
Férjemmel 8 éve vagyunk házasok. Bár mindkettőnknek megadatott már külön-külön a szülői szerep, mégis vágytunk egy közös gyermekre.
Sajnos, a korábban bekövetkezett stroke-om miatt egészségügyi szempontból kockázatos lett volna még egy terhesség, ezért az örökbefogadás mellett döntöttünk.
Ahogy a pályázatra beadott történetemben is kifejtem, számomra az anyaság lélekből fakad, ezért mindegy milyen úton, de tiszta szívemből vágytam egy kislányra, akinek én lehetek az anyukája.
Lettem is, mert hazaérkezett 2,5 évesen a mi kis csodánk, aki már 1 éve bearanyozza az életünket.
Most már elárulom, a novellám igaz történet, az én történetem.
Ahogy kislányom megérkezett, nem sokkal utána tragikus hirtelenséggel elvesztettem a szüleimet.
Nagyon nehéz volt ezt megélni, de talán Isten okkal bízta rám a kislányomat, mert hatalmas szeretetet és erőt adott a szüleim elengedéséhez.
Ezután kezdtem el újra írni, lélektani novellákat, és most már verseket. Szinte gyógyír a lelkemnek az életről írni, és nagy terveim is vannak ezzel kapcsolatban.
Szeretnék az olvasóknak irányt mutatni, ha elbizonytalanodnak életük során.
Az életben minden okkal történik, minden egy tanítás, és az én utam a jövőre nézve az, hogy még rengeteg történetet írjak az olvasóknak, mert ebben találtam meg önmagam, és azon vagyok, hogy másoknak is segítsek ezzel. Egyik nagy célom, hogy könyv formájában is megvalósítsam mindezt, és ez, hogy bekerültem a legjobbak közé, hatalmas öröm számomra, és óriási motiváció a folytatásra.
Részlet A szívből született kislány c. novellából:
„Tekintetük mélyen egymásba merült. Lotti olyat érzett, amit még soha. Mintha az az űr ami addig volt, eltűnt volna. Mary azonnal tudta, hogy Lotti az a kislány, aki mindig is ott élt a szívében…
… A ház olyan biztonságot sugárzott, hogy örökre itt akart maradni. Az esti fürdésnél Mary jó habos fürdővizet készített, és együtt pancsolt Lottival, aki csak kacagott vidáman. Fürdés után ágyába vitte, majd betakarta meleg, pihe-puha takaróval, és kislánya mellé feküdt. Adrián jóéjt puszit adott mindkettőjüknek. Mary esti meséjéhez nem kellett könyv, ösztönből mesélt egy történetet, amely róluk szólt.
Lotti a mese végén piciny karjaival átfonta Mary nyakát és halkan azt súgta: Anya!
Aznap este Mary újra anya lett, de ezúttal gyermeke a szívéből született.”
2. helyezett- Harka Sára: Érzékeny
„Harka Sára vagyok, 29 éves. Budapesten születtem és nőttem fel, egy éve viszont az osztrák fővárosban élek. Pedagógus vagyok, emellett pedig író: jellemzően meséket, novellákat, verseket írok. Szívesen megmérettetem magam bármilyen műfajban, de leginkább a realista történetek, személyes sorsok, egyetemes emberi érzések foglalkoztatnak, ezeket vetem papírra. Szerencsére ötletekből nincs hiány, több kering a fejemben, mint amennyit egy élet alatt meg tudnék írni. A célom, hogy az írásaimmal felderíthessek, elgondolkodtathassak másokat, új nézőpontokat mutassak. A legjobb része az „íróságnak” számomra, mikor látom, hogy a történetem célba ért, az olvasót megérintette. Minden ilyen kedves visszajelzésért nagyon hálás szoktam lenni.
Van egy Facebook oldalam, ahol megosztom a legfrissebb írásaimat: https://www.facebook.com/Harka.Sara
A honlapomon pedig a megjelenéseim, díjaim vannak összegyűjtve: https://sara.harka.com„
Részlet az Érzékeny c. novellából:
Most a legutolsó férfi mogorván elsiet mellette, rá se hederített, hiába szólította meg. De ő nem veszi zokon, mert ennyi utcán töltött év után ő nem egy érzékeny típus. És meg sem lepődik, mert hát húszból tizenheten ilyenek. Azon se illetődik meg, hogy a cigizni kisétáló biztonságiőr rámorog… ….Mikor más jöttmentek lézengenek itt, azokat el szokta kergetni, és ennek Zsákos örül, mert nem szívleli a konkurenciát, se azt, amilyen hangsúllyal azok az emberektől, meg tőle is kéregetnek: „Zsákos, adjá’ má’ egy falatot ide!…..
….Most egy alacsony, szőke, gimnazistakorú lány sétál felé, és Zsákos rögtön előveszi a bejáratott szövegét:
– Vásárolna nekem egy kis ennivalót?
A lány a szemébe néz, majd visszakérdez:
– Van valamilyen érzékenysége?
Zsákos próbálja felfogni a mondat értelmét. Nem megy neki. Úgyhogy csak annyi bukik ki belőle, hogy:
– Mi?
– Van valamilyen ételérzékenysége? Allergiás valamire? Én gluténérzékeny vagyok – folytatja a lány –, úgyhogy tudom, milyen rossz, mikor ezt nem veszik figyelembe…… „
3. helyezett: Janzsó Szilárd:Osztálytalálkozó
„Az iskolai bullying még mindig az életünk része, pedig gyerekként azt hittem, csak pechem van. Sokat változott a világ, de továbbra is gyakran történik olyan, aminek nem szabadna megtörténnie. Sokan legyintenek, hiszen „egy két pofonba még senki nem halt bele”. Akik kapják, sokszor máshogy gondolják.
Értékesítőként kezdtem a pályám, de voltam coach, tréner és rádiós műsorvezető is. 14 éve dolgozom vezetőként, jelenleg az E.on szombathelyi ügyfélszolgálatának vagyok az irodavezetője.
Négy gyermek édesapjaként a családom és a munkám mellett egy szakkönyvet készítek ügyfélszolgálatosoknak és értékesítőknek. Első könyves leendő íróként részt vettem több írói workshopon, képzésen, ahol jellemzően a novella és regényírók között igyekeztem ellesni a szakma fortélyait és próbáltam inspirációt szerezni. Mintegy ujjgyakorlatként írtam meg életem első novelláját és éreztem rá a szavak erejére, az írás ízére. Egyszerre volt felkavaró és megnyugtató a saját írásom. Korábban is írtam, többnyire a saját szórakoztatásomra. Kikapcsol és magával ragad az írás. Magam se értem miért csak most kezdtem el, de azt hiszem nem ez volt az utolsó novellám.”
Részlet az Osztálytalálkozó c. novellából:
„Nagyszünet van. Kúszok a földön a padok alatt, a térdemmel már nem porcicákat, por macskákat gyűjtök. Almacsutka, zsebkendő cafatok, zsemlemorzsa, egy kis sár. Egész jól néz ki a térdem. Az osztály habzik, mint egy felrázott pezsgősüveg. Mellettem cipők, lábak és néhány lenéző mosoly. Izzadságszag. Lehet, hogy az enyém. Szétpattanok az idegtől…
…. Páran észrevették, hogy a padok alatt mászok, előre kitartóan a tábla felé, mint egy béna kommandós utánzat. Kis hülye pöcs. Ez van az arcukra írva. De mással vannak elfoglalva. Rugdalják a cigányt. Mert arra nem méltatják, hogy a nevét üvöltsék, miközben ő nyöszörögve magzatpózban védi a testét a rúgásoktól. – Mi van cigány, sírsz már? – Na beköpsz még egyszer anyádnak? – Ne sírj, cigány! …..”
Különhelyezett: Lang Tünde: Álarc
„A könyvek, az olvasás szeretete egészen kisgyermekkoromig nyúlik vissza. Mindig is kerestem az önkifejezés megfelelő módját: már akkor saját meséimmel szórakoztattam az öcsémet, amikor még nem tudtam betűt vetni; rajzoltam, festettem, táncoltam. Tinédzserként – mint oly sokan – élénk fantáziámat kreatív mederbe terelve kísérletet tettem az írásra is. Gimnáziumi éveim alatt Margit Sandemo Jéghegyek népe című könyvsorozatának köszönhetően elbűvölt a misztikus szerelmes történetek világa. A főiskolai évek alatt a kreatív tevékenységek háttérbe szorultak, mindössze az egyik művelődési egyesület számára írtam prózai, illetve koreografáltam táncos jeleneteket.
Miután életet adtam első gyermekemnek – talán a szülést követő megbolydult hormonháztartásomnak vagy a lelkem mélyén motoszkáló alkotás iránti vágyamnak köszönhetően – egyre erősödött bennem a késztetés az írásra. Megadtam magamat neki, 2013-ban e folyamat eredményeképpen manifesztálódott könyvvé A Lámpás nyomában című regényem, amely műfaját tekintve romantikus urban fantasy; 2016-ban jelent meg a második kiadása (jelenleg nem kapható, átdolgozás alatt van). Ezt követően a novellák felé fordultam, számos pályázaton szerepeltem eredményesen. Fantasytörténeteimet T. C. Lang, a többit a polgári nevem alatt publikálom. Célom, hogy a műveim szórakoztassák, elgondolkodtassák az olvasókat, megpendítsék a lelkük egy-egy húrját.
Több könyvben feltűnik a nevem, ugyanis regényeket bétázok, szerkesztek. Emellett könyvajánlókat írok, illetve szívesen „kreatívkodom”, a blogomon bemutatom kisebb-nagyobb projektjeimet, melyek során általában kidobásra szánt dolgokat hasznosítok újra.”
Részlet az Álarc c. novellából:
„A felkelő nap pászmái aranyszínbe vonták a galambszürke falakat. A nő leereszkedett a csontfehér fésülködőasztalhoz tartozó kárpitozott puffra. Félresimított arcából egy kósza tincset. Tompán vizslatta fásult vonásait a tükörben. A szarkalábak elmélyültek a szeme körül, ajka kissé lebiggyedt, bőre hamvassága rég tovatűnt. A vállát csendben és alattomosan húzták lefelé a láthatatlanul rátelepedő mázsás súlyok. Melyik arcát vegye ma fel? …..
….. Talán öltse magára a fáradhatatlan háziasszonyét, aki abban leli örömét, hogy egész nap tüsténkedik? Kinek steril házában a porcica városi legenda csupán, a párkányán pedig a por mindössze rövid ideig pihenhet meg, mielőtt rongya lesepri? Aki ínycsiklandó főzettel várja haza családját, majd készségesen tünteti el a lakoma romjait?….”
A Life&Body teljes szerkesztősége szívből gratulál a novellapályázat győzteseinek. És gratulál mindazoknak, akik most nem kerültek az első négy helyezett közé, de írt nekünk.. Gratulálunk, mert láttuk, olvastuk a pályamunkákat az első betűtől az utolsóig. Magunk is, akik hosszú évek óta foglalkozunk írással, meglepődtünk a beérkezett pályaművek magas színvonalán. Elképesztő, hogy milyen sok kiváló íráskészséggel megáldott honfitársunk van ebben a kicsi országban. Nagyon reméljük, kívánjuk, hogy érjen el minden kedves pályázónk szép eredményeket. Írjatok nekünk, írjatok az olvasóknak. Jár a siker, egy főhajtás és óriási taps nektek!
Gratulálunk!
Life&Body Magazine szerkesztősége
