Mintha egy titokzatos, meg nem fogalmazható metafora lett volna egész életed során, pontosan úgy tekintettél rá. Hiába jelentettek kitérőt a változások, de most szembe kell nézned eggyel, ami minden korábbinál hangosabban ordít. „Új élet…” Két rövid szó, mégis egy hatalmas összeférhetetlenségnek tűnik, ami mellett önmagaddal is szembe kell nézned. Mindig is tudtad, hogy a változás igazán biztossá teheti az életet, ha az ember valóban készen áll rá. És pontosan emiatt nem érted, hogy miért olyan nehéz vessző helyett pontot tenni egy szokatlan és egyre inkább feléd tornyosuló döntés végére.
A novella Vétek Frigyes írása.
Minden olyan kényelmes és könnyen kezelhető volt, miért pont most kellett közbe szólnia az életnek? Valaki elfordult tőled, vagy éppen fordítva; nem láthattál több örömöt a pénzben; vagy úgy érezted, hogy szinte már megfojt a munkahelyi légkör. Bármilyen okod lehet arra, hogy eleged legyen, de azon bizonyos kérdés mégis minden esetben ott lebeg: mi vagy ki a kulcs a változás érvényesítéséhez? Túlléphetsz rajta gyorsan, hogy minél előbb beleszokj a megváltozott énedbe, vagy éppenséggel lassan, nehogy te adj saját magadnak egy pofont a túlzott eltökéltségben.
A változásban sokszor a múlt legalább részleges elfelejtése tűnik a leginkább kézenfekvőnek. Se a saját döntéseidet, se másokét nem tudod megérteni. Vagy egyszerűen jobbnak látod, ha egy ideig nem is érted meg őket, hátha így egyszerűbbé válik később mindezt feldolgozni. Ám ha gyorsan akarsz a tettek mezejére lépni, sokszor érezhetsz úgy, mintha megint csak önmagad elől menekülnél, holott pont ezért akartál változni.
De menekülsz, hátha valami végül visszafog téged, ráadásul anélkül, hogy legalább egy kicsit legmélyebbre néztél volna. De egyszer csak megállsz. Mintha az egész egy pillanatnyi villanás lett volna a ködben. Ismét nem tudod, merre keresd a kiutat. Ráeszmélsz, és elkezdsz félni, hogy egy olyan táncba fogsz beleszédülni, amit egyedül próbálsz meg eljárni a siker érdekében. A gyors változás nem egyenlő az őrült kapkodással, még ha eleinte biztosnak is érzed magad benne. És sokszor tényleg elég csak egy kicsit lefékezni, hogy észre tudd venni azt, ami igazán számít. Amikor már kezded azt érezni, hogy lélegzetvételeid kezdenek visszazökkenni a megszokott ritmusukba, talán felmerül benned, hogy legjobb lesz visszatérni a kezdőpontra. Előre nem tudhatod, hányszor kell még szenvedést tűrni, vállalnád a kockázatot, mintsem, hogy a rossz útra sodord magad.
Fotó: Shutterstock
Az azonnali elhatározás helyett kedvezőnek tűnhet a fontolva haladás, gondolkodás. Kielemzel minden egyes helyzetet, döntést és érzést, mert bármit megtennél azért, hogy a régi hibákat soha többé ne kövesd el újra. Akár még önmagadat is jobban megismered így, és a lassan, de biztosan kiforrott tervekkel végre egy új jövőt teremthetsz meg magadnak. Talán már közel is jársz a célhoz, amikor néha-néha gondolatban visszatérsz egy-egy helyzethez, mert elfog a bizonytalanság azt illetően, hogy tényleg jól gondoltad-e végig a dolgokat. Saját magad próbálod meg győzködni, hogy akkor igenis neked volt igazad, de ennek ellenére felszínre tör:
„Mi lesz akkor, ha mégis tévedtem vele kapcsolatban? Komolyan késő lenne már helyrehozni?”
És lehet, hogy ez így is folytatódik, egészen addig, amíg végül betelik nálad a pohár, hogy ismételten elrángatott a túlgondolás, és alig, ha sikerült előrébb jutnod. Nekiállhatsz akár másokat, akár önmagadat szidalmazni, és akaratod ellenére az utóbbi tetted egy még nagyobb bizonytalanságba fog belehajszolni. Előtérbe kerül a borúlátó hozzáállásod, hátha lesz valaki, aki megsajnál majd. Valaki, aki szívesen nyújtana kezet, de nálad is hamarabb ismeri fel, hogy amíg ő előtte eljátszod az álszentet, addig legbelül önmarcangoló csatákat vívsz a felettes éneddel.
Amellett, hogy az újratervezést elsődlegesen az önmagadban lezajló lelki és elméleti folyamatok befolyásolják, szintén nagy hatást gyakorolhat a környezet, amibe belecsöppensz. Egy szakítás vagy egy felmondás utáni költözés jó alapos fejfájást tud okozni, főleg, ha egyedül kell végigcsinálni.
Már napok óta igyekszel meglelni a helyed az új lakásodban, de idővel egyre furcsábbá válik, hogy így, mások nélkül talán még sosem hallottad ilyen hangosan a saját gondolataidat.
Akár az utóbbi helyzet orvoslásaként, akár kezdésként is, nekiállsz új kapcsolatokat teremteni, hátha rátalálsz egy hasonló akadályba ütközött lélekre. És végül, amikor élessé válik a kép, elsőre nem találod a kellő mértékű bátorságot a kezdeményezéshez, vagy éppenséggel a régi csalódások nem engedik szem elé kerülni a bizalom lehetőségét.
Egyesek szerint ritkább életkép, de ha te is ugyanúgy teszel érte, egyáltalán nem kizárható, hogy valakivel, valakikkel karöltve lépsz a változás útjára. Család, barátok, szerelem, de még egy háziállat is megadhatja a reményt arra, hogy egymáshoz közel maradva több esélyt kapj az élettől, hogy mostantól másképp állj bele a dolgokba. Néha nehéz a megfelelőt kiválasztani, mert nem akarsz bűntudatot érezni, miután csak egy valakinek is, de nem fogadtad el a segítségét. Lehet, hogy még sok kudarc után kell majd megpróbálnod talpra állni, és másik lehetőséget választani. Lehet, hogy szeretteid a változás ténye vagy a célod furcsasága miatt eleinte, vagy talán sosem tanúsítanak majd kellő megértést. Mások támogatása és véleménye elengedhetetlen lehet, és meghallgatás nélkül senkit sem illene rögtön visszautasítani. De amennyiben tudod, mi az, ami egy pofon után változásként egyenesbe tudna hozni, ne csak az számítson, hogy mások mire vezetnének rá.
Mert ha minden külső tényező ellenére megőrizted az önbecsülésed és a téged korábban is segítő megérzéseid, az igazán neked való újdonságoktól semmi és senki sem szabadna, hogy visszatartson. És hidd el nekem: mindent legyőzve, immár a siker tudatában, talán a legjobb életérzésnek lehet nevezni, amikor tiszta szívvel jelentheted ki, hogy az önmagadhoz való hűséggel érted el azt, amitől végre más lettél.
Mindennél kizárólag az a változás számít értékesebbnek, ami a te hatásodra történik. Esetleg nem is tudsz majd róla, hogy valaki rád támaszkodva hoz új, és egyben biztosabb alapot jelentő döntéseket. Viszont az élet számtalan meglepetést tartogat még nekünk, amiknél csakis rajtunk múlik, hogy képesek vagyunk-e a saját és mások javára fordítani.
Kiemelt kép: Shutterstock