Vasárnap reggel, bringával a hétvégi műszakba igyekszem. Nemrég volt szervizen, köpeny cserélve, váltó felújítva, hajtás áttételek kiváló állapotban. Cube Trekking, megbízható márka.
Érzem a jó erőátvitelt.
S.T.O.L.M. novellája.
Halkan esik az eső. Kanyarokban óvatosan kell fordulni, könnyen kicsúszik. Tegnap este olvastam, ez jár tekerés közben az eszemben, meglódult a fantáziám, utazott a lelkem. Gyerekeknek mesét olvastam, magamnak három verset. Hideg van, hideg érzetem is van, a szél miatt. Se pálmafák, se romantikus lagúnák nincsenek. Anyázás meg dudálás, na az van bőven. Piros a lámpa, ketten az orrukat túrják, azt hiszik, nem látja senki. Ilyen ez, pavlovi autós reflex, a lámpánál túrod az orrod.
Utazok a fantáziám felé. A munkahely odébb van, sok a kanyar, óvatosan fordulok. Bringán szűkebb, valamikor tágabb, mindenképpen más, koncentráltabba a gondolatvilág. A szél elült, most könnyebb a haladás. Jó volt mesét olvasni a gyerekeknek, jó szülőnek éreztem magam. Jobban szeretek kitalálni nekik meséket, de tegnap fáradt voltam nagyon.
Újabb piros lámpa. Valami rám esik. Nehéz a bal vállam. Zöldre vált a lámpa, indulás.
–Utat figyeld, fő a biztonság. Ez a fantázia bluetooth.
–Ki vagy?
–Az aranyhal, tündér alakban.
–Az én vállamon?
–Igen.
–Nem fázol? Esik az eső.
–A tündérek soha nem fáznak.
–Nem aranyhal vagy?
–Végül is, amit akarsz az leszek. De nem nézhetsz rám. Csak beszélhetsz hozzám.
–Rendben. Miért ültél a vállamra?
–Mert széles.
–Naaa.
–A fantázia néha életre kel, és erre a vállad a legjobb hely, ahogy a tekersz.
–A bringám Cube.
–Látom. Jók a kitalált meséid, a csillagok is hallgatják, mikor fényesen besütnek a tetőablakon. Kívántál már?
–Igen.
–Mit?
–Három Cube bringát, egy elektromost, két országútit.
–Ja, forduljon a kocka?
–Ha lehet igen, a jó irányba. – Mit kívánnál még?
–Sok utazást a gyerekekkel.
–Bringával? – Azzal is.
–Jól haladunk.
–Igen ez egy jó szakasz, jó minőségű bicikliút.
–A huszonegyes kilométerkőnél más ül a válladra. A harmadik kívánság mi lenne?
–A munkám egészségesen, sokáig.
–Nem voltam nehéz?
–Vanília illatod volt.
–Húsz méter még, és itt a huszonegyes kilométerkő.
–Tündérbúcsú?
–Igen, megölellek, mint a fantáziád.
Vanília illatú körülöttem minden, nahát, egy pillangó ilyenkor? Milyen magasra repül! Dudálnak mögöttem, megyek tovább. Az eső jobban rákezd, megnyugtató, hogy vízálló a cipő, és a táska is. Kanyargós útszakasz jön. Újra nehéz a vállam.
–Jól fordulsz, ez fizika.
–Mi? Hogy?
–Nem nézhetsz balra, csak beszélhetsz. A tündér elmondta.
–Maga? Fizikus?
–Igen, példaképem ingát alkotott, én meg egy képletet.
–E egyenlő M x C négyzet?
–Igen, igen. Jó ez a suhanás, a fizika tombol örömében.
–Zavarban vagyok.
–Az útra figyeljen, forduljon az a Cube.
–Aha, értem.
–Tudja, mit kell megérteni?
–Talán.
–Mi az ami állandó?
–Munka?
–Nem. Az idő.
–Mi van a gravitációval?
–Gravitációs hatás, elvileg működhet az időutazás.
–A kinyújtott nyelvvel a mosolygás?
–A szenvedély a nevetés, humor fantasztikus elegy.
Megint egy piros lámpa.
–Húsz méter a negyvenkettes kilométerkőig, ott más ül a vállára.
–Megtisztelő volt, imádom nyelvkinyújtós képet!
–Én a gravitációt. A hullámait.
Kék pillangó csapdos az esőben, úgy tűnik, nem zavarja. Mit csodálkozom? Szinte repülök, hol a gravitáció? Nemsokára beérek. Micsoda út ez? Újra nehéz a vállam.
–Nem nézhet balra, csak az utat figyelje.
–Persze, persze értem. Ki ült a vállamra?
–Egy BMX bandita.
–Az egyik kedvenc filmem volt. Akkoriban mindenki BMX-et akart, én is.
–Tudom.
–Te a kedvencem vagy, a vörös szép?
–Igen.
–Ez hogy?
–A pillangó megengedte.
–Miért?
–Szereti a kitalált meséid.
–És te hogy lehetsz a vállamon?
–Ez a csoda kategória, a lelkem megtalált.
–Ez egy álom?
–Az utat figyeld.
–Már mész is?
–A csodák rövidek, szépek, ritkák. – Aha. Azta, mekkora kék pillangó.
Beérek a belvárosba, hangok, zajok, duda, a szokásos hétvégi zsongás. Piros lámpa a buszmegállónál. Egy kisfiú, biciklivel, bicikli a földön eldöntve csak nem elesett? Muszáj megnéznem.
–Szia!
–Szia, neked is.
–Baj van, elestél.?
–Nem, csak le kellett rajzolnom valamit, és itt tudtam megállni, a buszmegállóban.
–Akkor jó, mit rajzoltál?
–Egy kockát.
–Megnézhetem?
–Persze.
–Szép színes.
–Ha megnövök, gyártani fogom.
–Tetszik nekem ez a kocka. Mi a neved?
–Ernő. Rubik Ernő.
Nem értek semmit, de mennem kell tovább, hogy időben beérjek. Ma nincs gravitáció, kék pillangók vannak, fizikusok, vanília illat és rajzoló kisfiú. A recepciós nem szokott ennyire örülni nekem.
–Milyen jó hogy korán beértél, csomagot kaptál. Vidd is el, nem fér el itt.
–Mi?
–Három darab Cube bringa, kék pillangós csomagolásban. Fordult a kocka.
Kiemelt kép: Shutterstock