Amikor egy gyermek a világra jön, akkor a nőből anya lesz.
Lotti számára az édesanyja csak egy nő volt, aki életet adott neki, majd születése után továbbállt.
Hogy ki gondoskodott róla utána? Egy számára idegen asszony, akit Panka néninek hívtak. Ez az asszony minden elhagyott gyermeknek átmeneti otthont biztosított, etette, ruháztatta őket. Panka néni számára ez egy munka volt, ami persze nem azt jelentette, hogy nem fordult a gyerekekhez szeretettel, csupán nem akart anyjuk helyett anyjuk lenni. Éppen ezért ő csak mama volt számukra. Mert így hívták a gyerekek. Szerény körülmények között nevelte őket, de boldogok voltak. Ezek a gyerekek előbb-utóbb végleges, és biztonságot nyújtó otthonra találtak örökbefogadó szüleik által.
Verebiné Földesi Mária novellája.
Lotti 2,5 évesen nagyon ragaszkodott Panka nénihez, hiszen csecsemőkora óta ő nevelte. Boldog kislány volt, de mégis hiányzott neki valami, de még kisgyermek fejével nem tudta mit jelent ez a hiányérzet.
Ezek isérdekelhetnek
Eközben egy másik városban élt Adrián és Mary. Nagy volt közöttük a szerelem, és az évek is azt bizonyították, hogy ez bizony örökre szól. Kapcsolatuk előtt már mindketten megéltek mélységeket, magasságokat, és a szülői szerep is megadatott nekik. Ahogy telt az idő, egyre jobban vágytak egy közös gyermekre, mert kell legyen szerelmüknek egy közös gyümölcse! Sajnos Marynek nem lehetett biológiai úton még egy gyermeke, de
az anyaságot nem is a biológiához kötötte. Ő mindig azt mondta, az anyaság a lélekből fakad.
Imádott anya lenni, a fia számára egy igazi kincs volt, de mindig is érezte legbelül, hogy valahol az univerzumban mintha lenne még egy kislány, aki az ő lánya. Sokszor csak mosolygott ezen a gondolaton. Mivelhogy Adriánnal olyan erős volt bennük a gyermek utáni vágyakozás, ezért arra döntöttek, hogy örökbefogadnak egy kislányt. Tudták, hogy ez nem egyszerű folyamat, és a hivatalos procedúrán kívül még szembe kell nézniük a várakozással, és pszichésen is fel kell rá készülni. De számukra ez nem jelentett akadályt. Erősebb volt bennük az akarat és a vágyakozás. Mary egyre közelebbnek érezte a képzeletbeli kislányát.
Egy váratlan pillanatban megcsörrent a telefon. Van egy 2,5 éves, egészséges kislány! Mary és Adrián repdestek örömükben, és úgy zakatolt a szívük mint még soha. Alig várták az első találkozást leendő gyermekükkel.
Lotti épp a szobában játszott, amikor vendégek érkeztek. Panka néni kedvesen a házba invitálta őket. Adrián és Mary voltak azok. Lotti szégyenlősen bújt az ajtó mögé. Még alig tudott beszélni, de fél szemmel azért kukucskált, mert érdekelte, kik azok.
Egyszer csak Mary odalépett Lottihoz, és leguggolt elé.
Tekintetük mélyen egymásba merült. Lotti olyat érzett, amit még soha. Mintha az az űr ami addig volt, eltűnt volna. Mary azonnal tudta, hogy Lotti az a kislány, aki mindig is ott élt a szívében.
Adrián is odalépett, de csak megsimogatta Maryt, és rámosolygott Lottira. Nem szerette volna megzavarni az anya-lánya között éppen kialakult köteléket. Lotti szégyenlősen, de visszamosolygott Adriánra, és csak arra gondolt, mennyire nagyon szereti ez a bácsi ezt a nénit. A kislányukkal való barátkozás napjai hamarosan véget értek. Lotti néha nyitott feléjük, de néha visszahúzódott. Mary emiatt félt is attól a naptól, amikor majd végleg hazaindulnak kislányukkal. Úgy érezte magát, mint egy gyerekrabló, aki elszakítja gyermekét attól az asszonytól, aki csecsemőkora óta nevelte. Fájdalmas ez mindenkinek, de mégis egy új élet kezdete! Eljött a hazautazás napja. Bár vannak, akik úgy vélik, nem helyes a szülőnek sírni a gyerek előtt, hát itt mindenki sírt. Amolyan szeretetkönnyek voltak ezek.
Az autóban hazafelé Lotti már huncut mosolyokat ejtett Maryre, Adrián pedig örömmel figyelte őket a visszapillantó tükörben. Ahogy hazaértek, Lotti belépett a házba, ami idegen kellett volna számára legyen, de egyáltalán nem ezt érezte.
A ház olyan biztonságot sugárzott, hogy örökre itt akart maradni. Az esti fürdésnél Mary jó habos fürdővizet készített, és együtt pancsolt Lottival, aki csak kacagott vidáman. Fürdés után ágyába vitte, majd betakarta meleg, pihe-puha takaróval, és kislánya mellé feküdt. Adrián jóéjt puszit adott mindkettőjüknek. Mary esti meséjéhez nem kellett könyv, ösztönből mesélt egy történetet, amely róluk szólt.
Lotti a mese végén piciny karjaival átfonta Mary nyakát és halkan azt súgta: Anya!
Aznap este Mary újra anya lett, de ezúttal gyermeke a szívéből született.
