Mi vezet egy boldog házasságban élő férfit egy felemésztő viszonyba? Mi történik, ha gyermekünk élet és halál között lebeg? Milyen érzés visszatekinteni az életünkre és számba venni saját hibáinkat? Elolvastuk Margaret Mazzantini Ne mozdulj! című kötetét.
Tragédiák és véletlenek
A Nincs időm olvasni kihívás közös áprilisi könyve Margaret Mazzantini Ne mozdulj! című regénye. A történetből 2004-ben Penelope Cruz főszereplésével készült film, mely több rangos díjat is bezsebelt. Most a Libertine kiadó új – sokkal találóbb – borítóval jelentette meg a könyvet.
A történet azzal indul, hogy a sebész főorvos Timoteo tizenöt éves lánya, Angela balesetet szenved. Aki szereti az orvosi sorozatokat (én nagyon, éppen a The Good Doctor /Doktor Murphy/ című szériát nézem, amely éppen egy autista sebészrezidensről szól, jó szívvel ajánlom, remek sorozat), azoknak kifejezetten izgalmas és érthető lesz az első rész. Sok orvosi szakkifejezés, egy páciens gyors diagnosztikája és a szükséges kezelés eldöntése pereg le az első oldalakon. Kifejezetten feszes jelenetek – mintha filmvásznon látnánk a történéseket.
De a könyv maga inkább a balesetet leíró lírai ütemben folydogál tovább, ami elsőre talán kicsit nehezen olvasható. Ám lassú hömpölygése igazi sodrássá fokozódik a kötet közepére, ezzel letehetetlenné változtatva a regényt.
Timoteo lánya elvesztésének lehetőségére feltárja mocskos múltját, és várakozás közben elmeséli Angela születése előtti tragikus szerelmi viszonyát Italiával. Egy olyan viszonyt, amit véletlenek okoznak, éppúgy, mint a balesetet: egy leálló autó és egy nem tervezett találkozás egy külvárosi kis kávézóban.
Ezek isérdekelhetnek
Ne mozdulj!
Timo és Italia kapcsolata durván és erőszakosan indul, majd valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva folytatódik, és végül bensőségess szerelemmé növi ki magát. Ebben nem akadályozza a sebészt, hogy szép, szerető felesége van, vonzalma Italia felé elnyomhatatlannak bizonyul. A műtő előtti várakozásban szakad ki ez a történet Timoteoból, aki a múlt felidézésével próbálja a jelen borzalmait enyhíteni. Mintha azzal, hogy a műtőasztalon fekvő lányának mesél, tovább tarthatná a földön.
Ez a könyv egy hosszas gyónás, egy ima, amely egy fiatal lányt kíván megmenteni. Angela nem hallja a szavakat, Timoteo ki sem mondja őket, de vezekelve veszi végig múltjának e sötét történetét.
A cím többször megjelenik a könyvben: Timo úgy kéri mozdulatlanságra lányát, ahogy egykori szeretője kérte őt rá, vagy épp fordítva. De történetük pont azt mutatja, hogy az élet nem mozdulatlan. Épp ellenkezőleg: megállíthatatlan és változékony. Ezt a nehéz üzenetet Mazzantini renkívüli képiséggel és filozofikusággal mutatja meg nekünk. Minden izzadtságcsepp, minden rézsútos napsugár pontosan jelenik meg a szemünk előtt, ahogy az áporodottság vagy a fertőtlenítő szaga is az orrunkban.
A történet nem különösebben egyedi, de a rendkívüli írásmód kivételessé teszi ezt a kötetet. Nem egy könnyen olvasható regény, nekem sem volt könnyű felvenni a múltbeli események fonalát. Ám végül nem tudtam elengedni a lapokat, amíg az utolsó mondatig nem jutottam. Mintha az író súgná az olvasónak: ne mozdulj, míg a végére nem érsz.
És nehéz is mozdulni. A Ne mozdulj! mélységesen megrázó, elgondolkodtató és nagyon megosztó regény, teljesen érthető okokból. Egy erőszakból születő szerelem története, ahol egy erős, sikeres férfi egy gyenge, szegény nővel folytat viszonyt.
Mazzantini mélyre merül a férfiúi lélekben, nem mentesíti a főszereplőt, akinek minden szavát áthatja a bűntudat és a vissza-visszatérő vágy. Az olvasó kapja a feladatot, hogy eldöntse, megkönyörül-e a vétkesen.
Ez pedig nehéz, megterhelő feladat, aminek a gondolata sokáig megmarad, ahogy a regény gyarló sorsainak emléke is.
Ha érdekelnek a balul elsült szerelmek, olvasd el Dolly Alderton Szellemek című regényéről írt ajánlónkat!
