Milyen az élet az első világháború utáni Londonban? Milyen gondok, gondolatok járnak a városlakók fejében? Vajon mennyi történet férhet bele egy napba? Virginia Woolf méltán híres Mrs. Dalloway című regényét olvastuk.
A második Aranylétrás Könyv
A Mrs. Dalloway című regény most új köntösben jelent meg a Libertine Könyvkiadónál, az Aranylétrás Könyvek második tagjaként. A sorozatban minden évben egy magyar és egy külföldi klasszikus jelenik meg az ötletgazda és kiadó, Szabados Ágnes tervei szerint. A Pendragon-legenda után Virginia Woolf hömpölygő története, a Mrs. Dalloway került kiadásra egy igazán lenyűgöző borítóval.
A borítón indaként tekergőző lilaakác aranyozott mintákat sző körbe, utalva ezzel arra, hogy az arany szín a brit art decoban nagy hangsúlyt kapott.
A lélegzetelállító, és a sorozatnak jellegzetes stílust kölcsönző borítón belül található regény elismertsége pedig nem véletlen.
Fotó: Frank Fruzsi
Mrs. Dalloway és még sokan mások
Virginia Woolf a tudatfolyam-technika egyik megteremtője, és ennek jelentését első kézből tapasztalatjuk meg a Mrs. Dalloway című regényében. A szavak sodróan omlanak ki hosszú mondatokká, és sokkal inkább érzeteket közvetítenek, mint nagyon fontos eseményeket.
Ezek isérdekelhetnek
A történet központi szereplője Clarissa Dalloway, egy ötvenes éveiben járó úrinő. Clarissa egy konzervatív politikus felesége, aki egy júniusi napon virágért indul, mivel aznap estélyt ad otthonában. A London utcáin tett séta közben összetalálkozik ismerősökkel, ilyenkor a nézőpont átsiklik rájuk, és hosszabb-rövidebb szemelvényként pillanatok, emlékek jelennek meg a felbukkanó karakterek életéből. Egyik szereplő gondolataiból csusszanunk át a másikéba, és így navigálunk át Londonon, hangok, illatok, színek mentén csapódunk karaktertől karakterig. Együtt utazunk a gondolattal, ami vezeti az eseményeket. Úgy érzékeljük a világot pár pillanatra, ahogy az adott személy érez.
A Bond Streeten az egy momentumra mindent megzavaró kipufogó pukkanásból átsiklunk a Warren Smith házaspárral a Regent’s Park egyik padjára, majd Peter Walsh-sal élvezzük egy fiatal, gyönyörű nő látványát a Trafalgar Square-en, hogy aztán ismét Clarissa fülén át halljuk a Big Ben zenei előjátékát, mikor íróasztalánál ül.
Ide-oda siklunk időben és térben, de az események origója mindig Clarissa marad.
Órák és emlékek
A Mrs. Dalloway kapcsán lehetetlen, hogy ne említsem a 2002-ben mozikba került Az órák című filmet, melyet Michael Cunningham azonos című regénye ihletett és melyet szintén szívből ajánlok. Meryl Streep, Nicole Kidman és Julianne Moore játsszák a főbb szerepeket, és természetesen jópár díjat is bezsebeltek játékukkal. Nem véletlenül Az órák lett a címe, ahogy a kötet borítóján sem véletlenül szerepelnek órák a sarkokban.
Fotó: Frank Fruzsi
A Mrs. Dalloway vonalvezetője az idő. A Big Ben ütései moderálják a nap eseményeit, és a szereplők gondolatai is vissza-visszatérnek az idő fogalmához. Az elvesztegetett idő és az értékesen eltöltött idő ellentéte, a múlt emlékei, a jelen megélései és a jövő bizonytalanságán való elmerengés pontosan úgy jelenik meg a regény szereplőinek gondolataiban, ahogy a saját, valóságos életünkben is. A tudatfolyam írásmódja lehetővé teszi számunkra, hogy igazán mélyen, köntörfalazás nélkül megismerjük a szereplőket. Ezt a könyvet olvasni számomra felért egy meditációval. Mégsem mondanám könnyű olvasmánynak. Ha erőszakkal tagolni szeretnénk ezeket a rettentő hosszú mondatokat, nehezen boldogulunk majd a kötettel.
De ha hagyjuk magunkon átfolyni a szavakat, érzeteket, eseményeket, pont úgy, mint a saját gondolatainkat napközben, akkor egy igazán mély, megérintő olvasmányélményben lehet részünk.
Ha még nem olvastad, de meghoztuk a kedved hozzá, vagy olvastad, de szívesen nézegetnéd a polcodon a kötetet ezzel a gyönyörű borítóval, rendeld meg a Mrs. Halloway c. könyvet a Libertine webshopjából!
Főkép: Frank Fruzsi
