A transzgenerációs traumák témájával mostanában egyre többen foglalkoznak. Nincs ezzel másképp Elif Shafak Az eltűnt fák szigete című könyve sem. De vajon mi köze lehet egy fügefának az ilyesfajta nehéz megélésekhez? Kihathat a jelenre egy esemény 50 év és kétezer kilométer távlatából? Miért a család az origója nehézségeink feldolgozásának? A török-brit írónő regénye erről mesél.
Apró kis csodák
A Nincs időm olvasni kihívás szeptemberi könyvéül a kihívás megálmodója, Szabados Ági Elif Shafak Az eltűnt fák szigete című regényét választotta, mely korábban Reese Witherspoon könyvklubjában is téma volt. Elif Shafak török-brit írónő angolul és törökül is ír, és előszeretettel választ nehéz témákat regényeihez. Mégis megannyian szeretik a könyveit, és ezt én, aki először olvas tőle, meg tudom érteni. Az eltűnt fák szigete jó belépő regény Shafak világába.
Fotó: Frank Fruzsi
Írásmódja megnyugtatóan hömpölyög, képei csodásak, leírásai pedig rögvest elrepítenek az elmesélt tájba.
A karakterek nagyon is emberiek, érhetőek, szerethetőek. Olyan olvasni ezeket a lapokat, mintha valaki egy régi esti mesét olvasna fel neked.
Az eltűnt fák szigete – Egy fügefa esti meséje
Mesélőnk pedig nem más, mint egy fügefa, aki a zord londoni tél átvészelésére készül, ezalatt pedig monologizál. Furcsa koncepció, de mégis ad valami pluszt az, hogy beleképzelhetjük magunkat egy fa érzéseibe. A narrátor által a természet egy teljesen más aspektusához is közel kerülünk.
Ezek isérdekelhetnek
Az idő folyása, a fájdalom érzése, a bogarak, hangyák mászkálása, a hirtelen hozzánk tartozó gyökerek, ágak és bogak mind a saját belső érzetünkké válnak. Ahogy a fa szeretete is, miközben a régi történetet meséli.
A történetet, ami által ő Londonba jutott a csodás Ciprusról. A fügefa mesél egy, még ma is kettéosztott fővárosról, Nicosiáról. Ahol a város egyik felén más nyelvet beszélnek, mint a másikon, máshogy írnak és máshogy emlékeznek az eseményekre. Az 1974-es ciprusi török megszállás borzalmai tűnnek fel a meséből, melynek elszenvedője a fiatal szerelmespár, középpontjában pedig Defne, a török lány és Kosztasz, a görög fiú áll. Szerelmük kényszerű térbeli és időbeli határokon is átível, amíg együtt az újrakezdés mellett döntenek, és bevándorolnak Angliába.
Szerelmük gyümölcse, Ada semmit sem tud az általuk megélt borzalmakról, sem hőn imádott szigetükről, Ciprusról.
Fotó: Frank Fruzsi
Mégis érzi, hogy ki nem mondott fájdalmak, el nem mesélt nehézségek nyomják apja lelkét. Ezek a fájdalmak az ő bőre alá is bekúsznak, levetkőzthetetlenül vele élnek tudattalanul is.
Végül a török nagynéni, Meryem veszi a bátorságot, hogy beavassa szülei szörnyű viszontagságaiba.
Beszéld el, dolgozd fel, engedd el
A regény mérhetetlenül sokrétű és szerteágazó. Elsőre csupán egy háborús regénynek tűnhet, de ez erős leegyszerűsítése lenne az élménynek, amit ez a könyv nyújt. A fügefa által értesülünk a történelmi aspektusokról, és arról, amibe nem is gondolunk bele. Az emberek veszteségeiről is olvasunk, de megismerjük a természet szenvedését is.
Elif Shafak Az eltűnt fák szigete című könyve nagyon sok érzékszervünkre hatással van, pedig csak olvasunk. És bár nyomasztónak hathat ez a téma, mégis segít feldolgozni a saját transzgenerációs traumáinkat is, anélkül, hogy száraz szakirodalmat bifláznánk be.
A történetek és mesék erejét mutatja meg ez a regény, hogy milyen fontos beszélni, beszélgetni, elbeszélni azokat a gyötrelmeket, amiket biztonságot remélve a múlt földjébe ástunk el.
Nagyszerű emlékeztető arra, hogy elfogadjuk: attól még, hogy valamit elnyomunk, az igenis átszivároghat azokba a szeretteinkbe, akiket védeni próbálunk ezzel a hermetikus lezárással. Egyúttal bátorít is rá, hogy kiengedjük a fájdalmunkat, hiszen a megküzdés, feldolgozás és végül az elengedés csak így lehetséges.
A könyv a Libertine könyvesboltban és a Libertine webshopjában is elérhető!
Főkép: Frank Fruzsi
