Régóta tudjuk, hogy az evés nem pusztán létszükségleteink kielégítése vagy egyszerű örömszerzési mód. Étkezési választásainkat ugyanis rengeteg minden befolyásolja: a hangulatunk, a minket érő stressz szintje, az emlékeink. A gasztropszichológia olyan izgalmas terület, amelyre egyelőre csak kevesen merészkedtek, ezért nagy öröm, hogy nemrég megjelent Czecz Fruzsina tanácsadó szakpszichológus Terítéken a lélek – Önismeret az ételeken keresztül c. könyve.
Fotó: Pablo Merchan Montes, Unsplash
Mikor döntötted el, hogy a gasztropszichológia lesz a te területed?
Mindig érdekelt a főzés, gyerekkorom óta sokat sürögtem-forogtam a konyhában. Szívesen készítettem ételeket magam és mások számára, de sokáig inkább hobbiként tekintettem rá.
A pszichológia szak elvégzése után azonban, pont főzés közben vettem észre, hogy milyen nagy szerepe van a léleknek és lélektannak a konyhában. Szerettem volna tudományos alapossággal feltérképezni a területet, ezért ez volt a szakdolgozati témám is a szakirányú továbbképzésen. Később, ahogy egyre több tapasztalatom lett, eldöntöttem, hogy mindezekből egy szakmai, de személyes hangulatú könyvet szeretnék írni.
Mivel foglalkozik pontosan ez az irányzat?
Magyarországon dr. Forgács Attila a téma úttörő kutatója.
A gasztropszichológia röviden az ételkészítés, evés, ízlés lélektani aspektusával foglalkozik, annak egészségtámogató erejét előtérbe helyezve.
Ez az a tudományág, ami átível az országhatárokon, hiszen azt látjuk, hogy gyakran nagyon hasonló a szimbólumrendszer. A világ összes kultúrájában megjelenik az evés, mint metafora – az ételkészítés és fogyasztás, az étkezőasztal körül történő események elképesztő erővel bírnak és egész életünkben hatnak ránk. Gondoljunk például az otthon vagy a gyerekkor ízére: valószínűleg bárkinek tesszük fel ezt a kérdést, fel fog sejleni benne egy sütemény, amit a nagymama sütött vagy például egy nagy tál gőzölgő leves illata.
Ezek isérdekelhetnek
Fotó: Spencer Davis, Unsplash
Tehát a gasztropszichológia lényege, hogy mit és miért eszünk?
Pontosan. Nagyon gyakran ösztönösen nyúlunk ételekhez. Minden történet egyedi és nem lehet általánosítani, de ha fel tudjuk tárni az okokat, akkor az kaput nyit a pszichéhez, így el tudjuk kezdeni a munkát.
Például miért alakulnak ki valakinek falásrohamai? Vagy miért irtózik egyes ételektől? A válasz mind-mind ott van, és meghatározza az identitásunkat.
Szerencsére nemzetközileg is egyre elfogadottabb a gasztropszichológia és a táplálkozáspszichológia – jelenleg Amerikában élek, és itt például egyre népszerűbb a nutritional psychology, ami azzal foglalkozik, hogy a tápanyagok molekuláris szinten hogyan hatnak a mentális egészségre és ezáltal hogyan tudunk vele megelőzni vagy javítani betegségeket.
Hogyan zajlik egy konzultáció nálad?
Mivel ez egy egészen különleges terület, több alternatívából lehet választani. Az „Önismeret gasztronyelven” című csoportfoglalkozás jelenleg online zajlik (hamarosan remélem, offline is el tudom indítani) és mindig nagyszerű élmény, hiszen az ételtörténetek mentén a résztvevők személyisége is feltárul, biztonságos, mégis játékos környezetben. Emellett személyes tanácsadást is tartok, ahol életvezetési kérdésekkel foglalkozunk, az átlagosnál nagyobb hangsúlyt fektetve az étkezési szokásokra, ételekre, ízekre és a bennük rejlő történetekre. A most megjelenő könyvemben esetrészletek és tanácsadói helyzetek is szerepelnek, könnyen fogyasztható módon. Remélem, ez majd segít a munkámról is képet alkotni.
Vannak olyan javaslataid, amivel tehetünk a jobb lelki egészségünkért a konyhában?
Bár azt látom, hogy sokan egyre tudatosabbak a fizikai egészségüket tekintve, vagy a szezonális és helyi termékek vásárlásában, lelki szinten még korántsem vagyunk ennyire megfontoltak. Az evés ugyanis felszabadítja a dopamin nevű neurotranszmittert, amit boldogsághormonnak is nevezünk, sokan pedig ezt az „örömlöketet” hajszolják leginkább.
Czecz Fruzsina portré fotó: Schumy Csaba
Ami fontos, hogy úgy találjunk az evésben élményt, hogy közben az a szervezetünket is támogassa. A legjobb talán a mediterrán diéta, ami jelenleg a legkiegyensúlyozottabbnak tűnik. Ha a szimbólumokat nézzük, az is fontos, hogy ne gondoljuk túl az egészséges étkezést. Az ajánlott napi ötszöri zöldség-és gyümölcsfogyasztás egyik alkalmaként például egy pohár gyümölcslé is megteszi, nem kell hatalmas, friss és drága salátatálakra gondolni.
Önmagunk emésztése, vagy a lelkiismeretfurdalással elfogyasztott ételek legalább olyan károsak lehetnek, mint az egészségtelennek címkézett fogások.
Alkossunk, játsszunk, gyúrjuk bele az érzéseinket mindenbe, tápláljuk magunkat és másokat. Ezek nagyon sokat adnak – testnek és léleknek egyaránt.
Czecz Fruzsinát kövessétek Facebookon és Instagramon, valamint a weboldalán! A könyvet itt tudjátok megrendelni.
Főkép: HVG Könyvek
