A női sterilizáció nincs igazán a köztudatban, mondhatni tabutémának számít. Mik a feltételei annak, hogy egy nő sterilizáltathassa magát? Miért dönt emellett? Hol és hogyan érhető el ez a beavatkozás? Interjúnkban Evelin (37) mesél szubjektíven friss személyes élményeiről és gondolatairól a beavatkozással kapcsolatban.
Miért döntöttél a női sterilizáció mellett?
Tudattalanul vagy tudatosan, de mindig is gyermekmentes voltam. Az én életemben nem merült fel soha semmilyen formában az elképzelés se, hogy milyen lenne, ha gyerekem lenne. Ha a nagyobb képet nézzük, van egy csomó olyan kutatás, ami kimutatja, mennyivel egyszerűbb, célszerűbb, és logikusabb lenne a férfiaknak fogamzást gátolni, arról nem is beszélve, hogy a vazektómia visszafordítható. De én úgy döntöttem, hogy nem vagyok hajlandó semmilyen formában, semmilyen százalékban a véletlenre bízni, mert nekem a mentális dolgaim miatt óriási trauma lenne egy terhesség. Valószínűleg így látatlanban nem is tudom elképzelni, hogy mekkora, de még így is azt mondom, hogy nem. Illetve az az igazság, hogy a jelenlegi politikai helyzetben és egyáltalán, ahogy a világ nagyobb részén a nőket kezelik, azt gondolom egy-két százalékban ebben tuti volt polgárpukkasztás is.
Nekem ne jöjjön ahhoz senki se, hogy mit meg miért. „Hát a biológiai órád!”, „Jaj, de hát a gyerekek olyan aranyosak!” „Ó, majd úgyis meggondolod magad!” Igen, teljesen egyértelmű, hogy meg fogom gondolni magam. Ez holnap délelőtt 11 órakor fog történni, így két héttel a műtétem után.
Ez most biztos durván hangzik, de engem a gyermekvállalás, mint koncepció nem érdekel. Akkor már inkább lesz kutyám. Esetleg kettő.
Milyen fogamzásgátló módszereket alkalmaztál előtte?
Pár évig szedtem tablettát, és egyébként nagyrészt óvszert használtam.
Ezek isérdekelhetnek
Volt ezekkel kapcsolatban olyan negatív tapasztalatod, amik közrejátszottak abban, hogy véglegesítsd a fogamzásgátlást?
Különösen negatív tapasztalatom nem.
Úgy gondolom ahhoz, hogy valaki tudja kezelni, hogy a férfiak folyamatosan fintorognak az óvszertől, és ilyen esetben is azt mondja, hogy figyelj, máshogy biztos, hogy nem, kell egy bizonyos magabiztosság vagy saját magunkkal békében levés.
A tablettával egyébként nem volt különösebb problémám, nekem az teljesen rendbe tette a menstruációmat, akkor megbízható volt, napra pontos. Egy idő után abbahagytam a szedését és egy immunológiai vizsgálat során kiderült az örökletes trombózisveszélyem. Nincs semmi gond, de találtak egy markert, amire figyelni kell, és ezt ugye tudni lehet a hormonális fogamzásgátlókról, hogy fokozzák a veszélyt.
Persze semmi sem száz százalékos, a női sterilizáció sem, amit velem csináltak, ez se. Valamennyi százalék esély van rá, hogy „megszerkeszti” ott magát a test, illetve azt olvastam, hogy nagyon-nagyon kicsike százalékban esélyes a méhen kívüli terhesség. Én erről személy szerint nem tudok nagyon sokat, de nem is szeretnék, az egy borzasztó veszélyes dolog.
Szóval alapvetően leginkább azért döntöttem így, mert senki ne szóljon bele, és senki ne akarjon engem meggyőzni. És véletlenül se essek teherbe, mert se türelmem, se igényem, se ösztönöm, se vágyam, semmim nincs az anyaságra. Se pénzem, zárójelben, tanár vagyok.
Hogyha a tanárságot említetted, nyilván mindenki azt gondolja, ha tanár vagy, akkor szereted a gyerekeket…
Én középiskolás korosztállyal dolgozom legtöbbet. Van egy gyermeki oldal a személyiségemben, és úgy érzem, hogy ezzel a generációval, sőt, fiatalabbakkal is egyébként valahogy megtalálom a hangot. Ez nem jelenti azt, hogy én szeretnék felnevelni valakit 18+ évig. Sehogy nem függ össze a szakmám és a női sterilizáció.
Mikor kezdtél utánajárni a sterilizációs lehetőségeknek?
Két körben kezdtem utánanézni. Először akkor, amikor a tavalyi év júniusában az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága visszafordította a Roe vs. Wade precedenst, ami arról szólt, hogy az abortusz alkotmányos jog. Nyilván Amerika nagyon messze van innen, de nekem van ott családi kötődésem, úgyhogy jó ideje követem az amerikai közéletet is. Elkezdtem keresgélni, először Ausztriában és Csehországban nézegettem a klinikákat, egy pár helyet találtam, akik ezt a beavatkozást csinálják, de az olyan 2000 euró környéke lett volna. A jelenlegi klímában azt mondtam, hogy ez így nem lesz annyira jó.
A második akkor volt, amikor a tavalyi év szeptemberében kijött Magyarországon a szívhang-rendelet. Akkor a Childfree women nevezetű zárt Facebook-csoportban kérdeztem körbe, hogy tud-e valaki Közép-Európában valami helyet, ami nem horribilis árú és van onnan jó tapasztalat. Többen visszajeleztek arról a klinikáról (Mediklinik), ahova én mentem végül. Ez két testvérklinika Pozsonyban és Léván.
Léva volt nekem közelebb, ezért oda mentem, és onnan voltak is jó tapasztalatok. 2000 euró helyett 570 euró volt a teljes beavatkozás, egynapos ottmaradással. Délelőtt bementem, este kijöttem.
Miért kellett ehhez külföldre menned? A női sterilizáció itthon nem lehetséges?
Érdekes módon különböző egészségügyi intézményekben különböző válaszokat kaptam. Volt, aki azt mondta, hogy 18 év felett bárki kérvényezheti. Aztán az orvos visszautasíthatja. De a jelenlegi törvények szerint, és ez nem is olyan nagyon friss törvény, 40 év vagy 3 gyerek alatt senki hozzá se akarjon szagolni ebben az országban ehhez a kérdéshez.
Magyarországon beadod a kérvényt, és ha megfelelsz a fenti kritériumoknak, akkor hat hónapot kell várni. Utána megkérdezik, hogy száz százalék, hogy akarod-e? Utána újabb hat hónapot kell várni és csak ezután végzik el rajtad a beavatkozást.
Nyilván szülni azt lehet tizenakárhány évesen, akármikor, de én 25, 30, 35, 37 évesen nem vagyok elég felnőtt ahhoz, hogy azt mondjam, figyi, nem akarok gyereket, oldjuk meg.
Mi kellett ahhoz, hogy elvégezzék nálad a sterilizációt?
Nem kellett semmilyen orvosi papírt vinni. Én a trombózisos dolgom miatt vittem egy bizonyos papírt, de azt se lett volna muszáj, mert ők ott megcsinálnak minden vizsgálatot. Szeptemberben, miután rájuk találtam, írtam egy e-mailt a lévaiaknak. Angolul írtam nekik, de magyarul válaszoltak. Nagyon segítőkész volt a nő, akivel végig kommunikáltam.
Kellett írni egy beadványt, amihez semmit nem kellett csatolni, csak leírni, hogy én vagyok én, felelősségem teljes tudatában kérvényezem ezt a beavatkozást. A beadvány beküldése után ők azt beregisztrálták és egy hónapot kellett várni, hogy kaphassak időpontot.
Leszerveztem magamnak a tömegközlekedést és a szállást. Egy nagyon jó kis apartmant fogtunk ki, és az anyukám elkísért. Ez kérdéses volt egy darabig, de jó ötlet volt, mint kiderült, mert kicsit nehezebb volt műtét után, mint én gondoltam.
Pontosan milyen beavatkozást végeztek el rajtad?
Ez a női sterilizáció legenyhébb formája, ami hormonálisan nem szól bele egyáltalán semmibe, a beavatkozással elzárják a petevezetéket. Laparoszkóppal csinálták. Legjobb tudomásom szerint nem visszafordítható.
Hogy érezted magad a műtét előtt?
Azt hittem a jó pár évre visszamenő szorongásos zavaraim miatt, hogy amikor majd eljön az idő, ez nekem nagy dolog lesz. Életem első műtétje ráadásul, altatásból is az első. De nem.
Biztos nagyon mélyen lehet bennem, hogy nem szeretnék gyereket, mert semmi gondom nem volt. Nagyon sokat kellett várni, és egyszer csak jött a nővér, hogy na jöjjön, akkor menjünk. Most? Aztán bementem a saját lábamon a műtőbe.
Milyen volt a műtét után? Mire készültél, mi volt más?
Igazság szerint én egy kicsit könnyebb felépülésre számítottam. De csak azért, mert nekem kizárólag a nemzetközi Facebook-csoport alapján volt csak elképzelésem, és ott volt, aki azt írta, 5 nappal később már túrázott. Nem volt nagyon borzasztó, de mivel ez volt az első műtétem, ezért nem volt tapasztalatom arról, hogy nem fogok tudni mozogni több mint egy hétig rendesen. Egy idő után fájt is egy kicsit a vállam és a gerincem, mert amikor nagyon lassan mozgunk és nagyon vigyázva, akkor elszokik a normális mozgástól a test. Nagyon szélsőséges reakcióm nem volt.
A beavatkozás utáni napra terveztük a hazautat, és így is lett. Az nem tett annyira jót.
Most már jótanácsként azt mondanám, érdemes nem csak plusz egy, hanem kettő vagy akár három éjszakát ott aludni.
Milyen tapasztalataid voltak a klinikával?
Jó tapasztalataim voltak, nagyon normális volt mindenki. Szerencsém volt, mert volt egy magyarul nagyon jól beszélő nővér, vele végig magyarul kommunikáltam, mindenki mással angolul. Az egyetlen rossz tapasztalatom az volt, hogy bementem fél 11-re, és nagyon sokat kellett várni, mert késett a nőgyógyász, akiről később kiderült, hogy ő volt a sebész is, közben pedig nem ehettem és nem is ihattam.
A beavatkozás után továbbra is fogsz menstruálni?
Igen, mindent ugyanúgy. Tekintve, hogy ez nem egy hormonális beavatkozás, hanem fizikai behatás. A hormonháztartásba ez ebben a formában nem szól bele. Elvileg, hangsúlyozom elvileg minden egyenesen megy tovább.
A párkeresésben milyen tapasztalatod van a döntéseddel kapcsolatban?
Én mindig is tudtam, hogy nem akarok gyereket, aki ennek ellenére jön ezekkel, hogy „jaj, nem húzok óvszert, majd vigyázok!” meg „kihúzom időben, megígérem!”, velük nincs dolgom. Egyrészt. Másrészt most, hogy meghoztam ezt a döntést jött a sorsnak az érdekes fintora, hogy a jelenlegi párom is abszolút tudatosan gyermekmentes. Az én döntésem már azelőtt megszületett, hogy találkoztam vele, ez egy aránylag friss kapcsolat. De abszolút támogatott ebben a dologban, amikor elmondtam neki, hogy márpedig most el fogok menni és ezt megcsináltatom. Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy a mostani párom az, aki, és nagyon érdekesnek találom, hogy pont most találkoztunk.
Mit tanácsolsz annak, aki gondolkodik a beavatkozáson?
Senki ne érezzen semmilyen külső nyomást, és ne hallgasson külső véleményre. Azt gondolom, ehhez kell egy bizonyos érettség fejben, és önismeret, ez a jobb szó talán. Valóban nem visszafordítható, de még mindig ott van az örökbefogadás, azt azért szeretjük elfelejteni.
Csak saját magadban belül fejtsd meg, legyél türelmes magaddal, de kitartó, mint az önismeretnek minden részén egyébként. Minden döntésnél. Nincs olyan, hogy rossz válasz. Nekem ez a döntésem, neked lehet, hogy ugyanez lesz, lehet, hogy a másik vége.
Főkép: Shutterstock
