Minden szülő életében beköszönt az a pillanat, amikor el kell engedni gyermeke kezét, amikor elérkezik az óvodai beszoktatás ideje. Kelemen Annamária pszichológussal beszélgettem, hogyan tehetnénk könnyebbé a gyermeknek és nekünk szülőknek is ezt a nehéznek vélt időszakot.
Magyarországon óvoda köteles minden 3. életévét betöltött kisgyermek. Milyen életkori sajátosságokkal rendelkeznek a gyerekek ebben a korban?
Kelemen Annamária: „Mielőtt az óvodai beszoktatás témáját boncolgatjuk, érdemes kicsit szót ejteni az óvodát megkezdő hároméves gyermekről, életkori sajátosságairól. Így akár könnyebben megérthetünk bizonyos viselkedési formákat, hogy mit miért tesz az a gyermekünk.
Egy óvodás csak a saját pillanatnyi szemszögéből képes értelmezni a jelenségeket. Már nem csak megnevezni tud tárgyakat, de rendszerezni is képes azokat. Látásmódja egocentrikus, és énközpontú.
Nem kell megijedni, ha a gyermek kisajátítja a játékokat, vagy elveszi a többi gyermektől, a korra való tekintettel ez egy természetes viselkedés. Adjunk időt a gyereknek, ha nem volt testvére, vagy nem szokott gyermek közösséghez.
Meg kell szoknia azt, hogy megoszt másokkal játékokat, dolgokat és a későbbiekben élményeket. Egyre inkább képes lesz szerepjátékokat játszani.
Ezek isérdekelhetnek
Fotó: Shutterstock
Ebben a korban a gyermek képes kifejezni érzéseit, ellenérzéseit másokkal szemben is, határozottan használja az „én” szót magára. A három és négy év közötti gyermek a hiányzó ismeretet különféle magyarázatokkal igyekszik pótolni. Ha mi nem magyarázzuk el, hogy mi miért történik, akkor ő gyárt erre külön önálló magyarázatokat, amelyek korántsem ok-okozati összefüggéseken alapulnak. Ezért fontos elmondani, hogy ha késtem, vagy késni fogok, az azért lesz, mert anya sokáig állt a piros lámpa előtt, például.
Ebben a korban már képesek a gyermekek 10-15 perces történeteket végighallgatni, összetett mondatokat alkotni, aktív szókincsük 700-900 szó között van.
Fontos ebben az életkorban megteremteni a gyermek számára a biztonságos hátteret, otthont, ugyanakkor hagyni kell az önállóság felé vezető úton haladni.
Ha nem sikerül neki, a szülő akkor is ott van a háttérben, mint a biztonság megtestesítője, aki majd megoldja vele együtt, segít neki, és akitől segítséget lehet kérni.”
Fotó: Shutterstock
Hogyan tanácsos rávezetni a szülőknek a gyermeket arra, hogy hamarosan kezdődik az óvoda?
K.A.: „Felkészülni úgy gondolom, hogy nem csak a gyermeknek szükséges, hanem a szülőknek is.
Az óvodai beszoktatás az elválásról szól. A gyermek elválik a szülőktől, a megszokott hétköznapoktól, a megszokott rutintól. Így érdemes már az óvoda kezdése előtt sokkal hamarabb belekezdeni a szoktatási folyamatba, például úgy, hogy többször sétálunk a kiválasztott óvoda felé.
A szülők válasszanak olyan intézményt, amely elégedettséggel tölti el őket, ahol szerintük megfelelő a szakértelem, kedvesek az óvónők és a dadusok, tehát ahol a szülők is jól éreznék magukat. Mutassák meg gyermekeiknek az óvodai játékokat, ha az idő és a lehetőség engedi, óvoda időben is menjenek el arra, nézzék meg hogy játszanak a gyerekek az udvaron, miket csinálnak. Mindez egy két és fél – hároméves gyermek számára nagyon érdekes tud lenni.
Beszélgessünk sokat gyermekünkkel, tegyünk fel neki ilyen, vagy ehhez hasonló kérdéseket, mint például: „Mit gondolsz, milyen lesz az óvodában?” Érdemes a szülőknek beszélni az ő óvodai múltjukról, akár fotókat is mutatni abból az időszakból. De lehet mondani verseket, mondókákat is, amiket az óvodában tanultak anno. Ezek nyilván vidám felvételek, vidám fotók legyenek, ilyenkor nem a sírós képeket kell elővenni, hanem a valóban vidámat, és ezzel alátámasztani, hogy mennyi vicces, és jó dolog lesz ott, amik bíztatni tudják őt. De mesélhetünk akár kitalált történeteket is, mesébe is szőhetjük az óvodai létet.
Soroljuk fel, hogy mennyi vidám gyerek és érdekes játék van ott, mennyi mindennel lehet ott játszani, hogy rajzolni, színezni fognak. Ezzel bevezethetik szóban az óvodai létet a gyermeknek, kicsit közelíthetik hozzá az eseményeket, így amikor találkozik ezekkel a dolgokkal, már nem lesz idegen a számára.”
Fotó: Shutterstock
Szülőként hogyan tudunk készülni az óvodai beszoktatásra?
K.A.: „Fontosnak tartom, hogy a szülő, előre készítse fel magát lelkileg és érzelmileg is a beszoktatásra, mert a gyerek elég szenzitív ebben az életkorban. Képes megérezni, ha édesapával vagy édesanyával valami „nincs rendben”, kicsit mások, máshol járnak a gondolatai és ezeket az érzéseket le is tudja ő másolni. Ha a szülő szorong, gátlásokkal van tele, akár el is mondja agoodalmait a gyermeknek, az a gyermeket sem tölti el biztonságérzettel, hiszen a szülő sem érzi magát biztonságban.
Kiemelendő az apai, anyai nyugodt határozottság, ami megnyugtatja a gyermeket, akkor is, ha neki belső szorongása vagy félelmei vannak mondjuk az óvodai beszoktatás miatt.
Az óvodai beszoktatás alkalmával reggelente örömmel készülődjön a család, a vidámság látszódjék anyukán, apukán, annak öröme, hogy milyen szép nap elé néznek és mennyi érdekes és izgalmas dolog fog aznap történni.”
Milyen beszoktatási tanácsaid vannak, hogy kicsit egyszerűbb és könnyebb is legyen a beszoktatás, mind a szülőnek, mind a gyereknek?
K.A.: „A szülők szemszögéből fontos már az elején tisztázni az intézmény vezetőjével, hogy beszoktatás alkalmával mik az elvárások. Van olyan óvoda, ahol elvárás, hogy anyuka vagy apuka az első két hétben végig a gyermek mellett legyen. Meg kell beszélni, hány órára menjenek reggel, meddig fognak ott maradni, mi fog történni az első nap. Ez a felnőttek számára is biztonságot fog teremteni.
Ha az intézmény engedi, az első napon legyünk a gyermek mellett, de szigorúan a háttérben. Hagyni kell, hogy mással is játsszon a gyermek, felfedezze egyedül a környezetet, a játékokat, a többi gyermeket is megfigyelje.
El kell mondani, hogy ha majd anya vagy apa nem lesz itt, akkor az óvónéni vagy a dadus fog majd segíteni neki. Ezért is kell kedvesen beszélni az intézmény dolgozóiról, mesélni róluk. A beszoktatás alatt tehát csak annyit legyünk jelen, amennyit szükséges.
Ha az elválás időszaka következik, fontos közölni a kicsivel, hogy mikor mennek érte, pontosan mikor fog érkezni érte apa, vagy anya. Közölni kell vele, hogy ebéd vagy alvás, vagy az alvás utáni játék befejeztével ott lesz érte valamelyik szülő.
Ezeket az ígéreteket fontos következetesen betartani, mert a gyermeknek fontos a biztonság és tudnia kell, hogy mindig számíthat szüleire.
Mindezek mellett érdemes kedvenc játékot vinni, ami elkíséri a gyermeket az óvodába minden reggel. A játékkal eljátszhatjuk és mondhatjuk a gyerkőcnek, hogy „Gyere, megmutatjuk a macinak az óvodát”, így kedvet csinálva neki.
Fotó: Shutterstock
A nap végén beszéljük meg a gyermekkel az aznapi történéseket. Fontos, hogy merjen és tudjon beszélni az átélt történésekről, élményekről. Hazaérve üljünk le, foglalkozzunk a gyermekkel, még ha fáradtak is vagyunk az egész napos munka után. Játszunk vele, kérdezgessük, miket csináltak, akár újra alkothatjuk otthon az óvodában rajzoltakat. Fontos az odafigyelés. Azért, mert az óvodában van egész nap, az nem azt jelenti, hogy otthon a szülőknek nem kell odafigyelni rá. Ezzel alapozhatjuk meg az iskolai létet a későbbiekben: hogy az iskolai mindennapokról is beszámoljon, meséljen majd nekünk.”
Mi az, amit mindenképpen kerüljünk az óvodai beszoktatás alatt?
K.A.: „Ha bármilyen negatív kritika fogalmazódik meg a szülőkben az óvodával kapcsolatban, azt soha ne a gyermek előtt mondjuk el. Ezeket a problémákat, véleményeket az intézmény vezetőjével és dolgozóival személyesen kell megbeszélni, de mindenképpen úgy, hogy a gyermek ne hallja.
A nehéz leválások hátterében sok dolog állhat. Jönnek a kérdések, hogy „Hiányzik a kistesó, de ő miért maradhat otthon?” vagy „Anya, apa miért megy, vagy mért nem megy dolgozni?” és a többi.
A kérdések zuhatagában mindig türelemmel válaszoljunk a gyermeknek, úgy, hogy meg is értse azt. Nem kell túl bonyolult mondatokat használni, egyszerűen kell elmagyarázni egy háromévesnek. Semmiképp se türelmetlenkedjünk.
Ha gyermekünk hisztisebb, sírósabb, mint a másik, az csak annyit jelent, hogy a gyerekek sem egyformák, ahogy a szülők sem! Fontos, hogy gyermekünket külön vizsgáljuk, az ő képességeihez mérten.
Ne hasonlítsuk össze más gyerekkel, és ne akarjuk azt, hogy ő álljon az első sorban amikor majd szavalni kell, ne várjuk el, hogy ő énekeljen és táncoljon a legszebben. Minden gyermek másban sikeres, különleges és a személyiség jegyek különböző formát alkotnak már most. Minden gyermek egyedi és megismételhetetlen kis óvodás.”
Rendelésre való bejelentkezés Annamáriához: kelemen.annamaria.pszi@gmail.com
Főkép: Shutterstock
