Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem ismertem már korábbról a legújabb Toyota Supra sportautót. A 2018-as bejelentés óta volt már szerencsém a 3,0 és 2,0 literes kiadáshoz is, ám nagyon messzire még nem mentem vele. Egészen mostanáig, ugyanis Andi barátnőmmel nyakunkba kaptuk a kisebb motoros, 2,0 literes Suprát és elhúztunk egy igazi autós kalandra.
A napot még munkával indítottuk, hiszen mind a ketten dolgozunk driving instruktorként is. Így nem csak hosszútávon, de versenypályán is alkalmunk volt kipróbálni a fenevadat.
Ha Te is autóbolond csaj lennél kedves olvasóm, azt kell mondjam, hogy a Supra a 255 lóerejével és állandó hátsókerék hajtással remekül veszi egy versenypálya akadályait! Brutális kanyarsebesség és úttartás jellemző rá, még ultra meleg időben, 36 fokban, utcai abroncsokkal is volt tapadásunk végig.
Aztán késő délutánra már azon kaptuk magunkat, hogy a naplementében az autópályán hasítunk a hívogató horvát tengerpart felé. Andinak és nekem is voltak emlékeink és elvárásaink Horvátországgal és az Isztriával szemben, de sajnálatos módon csalódnunk Kellett. De erről majd később.
Fotó: Rupa Adri
A Toyota Supra egyszerűen mindenhol jól mutat
Előbb ejtenék néhány szót arról, hogy milyen egy sportautóval utazni.
Ezek isérdekelhetnek
Nos amellett, hogy minden létező megállóhelyen megbámultak minket, hiszen a Toyota Supra vagány és gyönyörű, villámsebesen is képes haladni és még 120 után is van annyi tartalék benne, hogy tudjon előzni az ember egy biztonságosat.
Ám a sportfutóműveket nem a meggyötört magyar és horvát autópályához hangolták, minden apró úthiba érződik, és 550 km után a sportülések is kockásra nyomták a hátsó felünket. Ki lehet bírni, de nem nevezném a világ legkényelmesebb 5 órájának.
A kétzónás klíma, a tempomat, a sávtartó rendszer és a bluetoothon csatlakoztatható infotainment nagyon igyekszik, hogy a kényelem minden szintjét kielégítse. Mégis, azért ennyi km után már vágytunk volna egy tágasabb beltérre, vagy puhább ülésre. De a sportosságnak ára van, így nem bántuk cseppet sem. A kétüléses kocsiban két ember csomagja egyébként kényelmesen elfér a csomagtartóban és az utastér kialakítása is engedi, hogy elpakolj dolgokat. Azért nagyon jól jön, hogy a csomagtér és az utastér össze van nyitva, így még magad mögé is be lehet nyomorítani néhány dolgot.
No de ez az út nem csak kocsizásról szólt, bár tagadhatatlan, hogy az lett az egész legjobb része.
Jómagam 2016-ban voltam utoljára az Isztrián, akkoriban még vadregényes csipkézett sziklás és nagy kavicsos kis öblök, eldugott strandok, és nyugis helyek voltak mindenütt. Sajnos mostanra ez megváltozott, kiépítettek és feltöltöttek mindent, ki van simítva a tengerpart.
Leginkább egy siófoki hétvégéhez tudnám hasonlítani az érzését, főszezonban: talpalatnyi hely nem sok, annyi sem volt. Sokaknak ez biztosan nem jelent problémát, de én a festői tájban szerettem volna autót fényképezni és pihenni két napot. Ez sajnos nem jött össze a brutális tömeg miatt.
Fotó: Rupa Adri
Horvátország már egyszerűen nem a régi
Nyugodt szívvel állíthatom, hogy aki kikapcsolódásra vágyik, inkább vállalja be még egyszer ezt a távot és menjen le Dalmáciáig, ott állítólag még a valódi természettel találkozhat az ember. De, hogy ne csak rosszat mondjak, szerencsére a városi esti séták és a kajálások jók voltak, találtunk friss és jó minőségű tengeri herkentyűket és halakat áruló éttermet is, ahonnan nagyon elégedetten távoztunk.
A horvát fagyik még mindig zseniálisak, a vendéglátósok kedvesek, az árak pedig hát… azok magasak. Egy két személyes vacsora desszert nélkül nagyjából 15 ezer forintra jön ki. De nyaraltunk, ilyenkor – nekünk – ez nem számított.
És ha már a költségeknél járunk, a szállás árak még mindig barátságosak a környéken, ám a parkolás 8-10 ezer forint mindenhol egy napra, a benzinárak csak az igazán eldugott falvakban vannak mérsékelve, egy pár napágy bérlése ernyővel pedig szintén 10-15 ezer forintba kerül egy napra. Nem mondom, voltak pillanatok amikor csak pislogtunk.
A kis túránkról készült egy rövid videós bemutató is, ebben további infókat kaphatsz a Toyota Supra “kisautóról”, és megsasolhatod néhány pillanatát az utazásunknak:
Te is voltál mostanában Horvátországban, esetleg készülsz menni? Ha igen, írd meg nekünk a tapasztalataid, vagy terveid, hogy a többi olvasó is kedved kaphasson egy kis nyári kiruccanáshoz.
Főkép: Rupa Adri
