Hátunk mögött az évnyitó, a nyakunkon az első tanítási hét. A szülők többek között a nagy kiadásokkal, a gyerekek a korán keléssel küzdenek a vakáció végén. De vajon mi a helyzet a tanárokkal? Egy frissdiplomás és egy 20 éve a tanári pályán dolgozó tanítót kérdeztünk arról, milyen számukra az iskolakezdés.
„De nehéz az iskolatáska, ilyen szép napos délelőtt“ – csendül fel az ismerős, generációkon átívelő Demjén Ferenc dal gyerekek, szülők és tanárok fülében óramű pontossággal minden szeptember elején. Iskolakezdéskor a közösségi média jótanácsokkal látja el a szülőket, hogyan segíthetik az iskolába való be- vagy éppen visszaszokást, a média pedig az iskolatáska súlyától kezdve az iskolaszerek és a papír drágulásáig mindennel foglalkozik. És mi a helyzet a tanárokkal? Vajon ők hogyan élik meg az iskolakezdést és hogyan készülnek a tanévre?
Fotó: Shutterstock
“ Azt hadd szögezzem le, hogy nekünk már augusztus végén elkezdődik az iskola” – kezdi Emese, aki csaknem 20 éve tanít egy vidéki általános iskola alsó tagozatában. A tanítónő szerint az órarend megírásától kezdve az új kollégák megismeréséig minden előkészület a szeptemberi iskolakezdéshez augusztus utolsó heteiben folyik.
Nincs ez másként Noémiék iskolájában sem, aki jelenleg levelező szakon végzi a tanítóképzőt. Noémi 2020 februárjában, közgazdász diplomája megszerzése után kezdett dolgozni egy 5. kerületi iskolában pedagógiai asszisztensként, és végül a 2021-es tanévben lett fixen napközis tanító.
Ő a tanulmányai mellett 40 órás munkahéttel készül az első tanítási hétre, amikor is egészen új osztállyal folytatja a munkát az idei tanévben.
“Tavaly egy másodikos osztályban voltam napközis tanító, idén elsősökhöz kerülök. Sajnos annyira alacsony jelenleg a napközis tanítók száma, hogy ha dönteni kell, melyik osztályban legyen szakképzett napközis tanító, akkor mindig a fiatalabb osztályok élveznek előnyt.” – magyarázza Noémi.
Emeséék iskolája is tanárhiánnyal küzd, de elsősorban a felső tagozatban. “Az alsó tagozat még szerencsés helyzetben van a mi iskolánkban, mert az utóbbi években a tanító párosok végig tudták kísérni a gyerekeket. Ez nemcsak nekünk, de a gyerekeknek is nagy szerencse. Az ismerős tanár-diák dinamika nekik is megkönnyíti az iskolakezdés első heteit.” – véli Emese.
Covid után, ukrán háború közben – ilyen a 2022-es iskolakezdés
És ha már iskolakezdés: a 2022-es tanév nem ígérkezik sokkal egyszerűbbnek, mint az elmúlt néhány év.
Az általunk megkérdezett tanítók szerint a Covid-járvány még mindig érezteti a hatását. Emese szerint sok gyereknek beláthatatlan lemaradást eredményezett az online oktatásra való átállás 2020-2021-ben.
“Az idei iskolakezdést sem könnyíti a globális energiaválság. És az sem, hogy különböző hírek terjednek a közösségi oldalakon a digitális oktatásra való átállásról, mert majd nem lehet kifűteni az iskolákat. Lehet, hogy van olyan suli, ahol erre készülnek, nálunk azonban szó sem volt ilyenről”- magyarázza Emese. Szerinte elég, ha egy-két olyan hír bukkan fel a közösségi oldalakon, ami előrevetíti a digitális oktatást és a szülők máris pánikolni kezdenek.
“Senki nem akar átállni digitális oktatásra. Se a szülők, se a tanárok, és szerintem a gyerekek sem” – jelenti ki határozottan Emese.
Fotó: Shutterstock
“Még el sem kezdődött az iskola, de már 10-szer akartam felmondani”
A bizonytalanság, a sok álhír és a sokszor fájdalmas, de igaz hírek mellett a tanárhiány, vagy a nem megfelelő szakmai háttér is nehézséget okozhat az iskolakezdésnél, vélik az általunk megkérdezett tanárok.
“Nem viccelek, még el sem kezdődött az iskola, de már 10-szer megfordult a fejemben, hogy felmondjak” – mondja Noémi. Szerinte az egyik legnehezebb megküzdeni azzal, ha egy adott iskolában nem jó a tanári közösség, vagy a tanárok fúrják egymást.
“A fizetéseken úgy tűnik nem tudunk változtatni, akkor legalább egy jó és támogató közösség kialakítására kellene minden iskolában törekedni” – véli a tanító.
A szakszervezetek becslése szerint körülbelül 16 ezer tanár hiányzik a közoktatásból. Ezen nem segít a tanártársadalom elöregedése, és az sem, hogy a tanári bérek rendezéséről a tavaszi sztrájkok és polgári engedetlenségi akciók után sem született megállapodás. Noémi úgy látja, hogy az általa végzett egyetemi szakon mindez meglátszik: az első év után a tanulók 60%-a folytatta a képzést, és szerinte a szaktársaiban nincsen igazi motiváció a tanításhoz.
“Sokan 35-40 év körüliek, akik azért kezdenek el valamit tanulni, mert van egy jól kereső párjuk és mellette szeretnének valamit csinálni. De szó sincsen elhivatottságról.”
Fotó: Shutterstock
Persze ilyen körülmények között nehéz is elhivatottságról beszélni, vagy akár ezt bárkitől elvárni. Abban azonban Noémi és Emese is egyetért, hogy a gyerekek miatt nem hagyják abba. Emese még mindenképp szeretné végigvinni a most harmadikos osztályát, negyedik év végéig. Aztán pedig, ahogyan fogalmaz: meglátja mire lesz elég két év múlva a tanári fizetése. Noémi saját bevallása szerint szeretné a most iskolába járó gyerekeket az egyenlő értékekre és a másik megbecsülésére tanítani.
“Sokak szerint naiv ez az a hozzáállás, de én ebben hiszek és ha ebből valamennyit át tudok adni a gyerekeknek, akkor már nyertem.”
———————–
Ha szükséged van egy kis kreativitásra és idősporoló trükkökre az iskolai uzsonna készítéséhez, akkor ez a cikkünk neked szól.
Főkép: Shutterstock
