Karrierváltás 35 felett: mikor, hogyan, miért?

Sokaknak ijesztő és hatalmas lépés, másokkal szinte csak úgy megtörténik. Karriert, teljes pályaívet váltani ma már közel sem olyan szokatlan, mint 20-30 évvel ezelőtt. Míg a szüleink korosztálya egy munkahelyen dolgozta le az egész életét, ma már nem csak az az elfogadott, hogy az ember 3-5 évente munkahelyet vált, hanem az is, hogy élete egy pontján teljesen újragondolja a szakmai életét.

Hiszen mi van akkor, ha 5-10 év munka után menthetetlenül kiderül: nem ez volt a jó irány? Csináljuk végig becsülettel a maradék 20-30 évet, vagy lássuk be, hogy tévedtünk?

Egyáltalán, meddig kell várni, mielőtt kimondjuk, hogy tévedés volt az adott pálya? És hogyan kell jól elrántani a kormányt? Ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat Buzás-Kovács Anita karrier coach segítségével.

Fotó: Impression Art

Kezdjük talán a legfontosabbal: honnan tudhatjuk, hogy váltanunk kell? Mik a jelei, hogy nem vagyunk jó pályán?

Biztosan érdemes megfontolni a váltást, ha nem érezzük jól magunkat a bőrünkben, nem tölt fel minket a mindennapi tevékenység, ha rutinból csináljuk a munkánk, ha fárasztóak, nehézkesek a mindennapok.

Figyeljük magunkon a jeleket: ha enerváltak, stresszesek vagyunk, és gyakran feltesszük magunknak a kérdést, hogy „mit keresek én itt?”, akkor el kell gondolkozni a váltáson.

Amikor már a fokozottabb testi és lelki tünetek is jelentkeznek, mint a depresszió vagy a gyakori megbetegedések, akkor már a kiégésre is gyanakodhatunk.

Ezek a személyes, mentális-fizikai problémák a karrierváltás legtipikusabb okai? Vagy az anyagiak, a megváltozott érdeklődés és élethelyzet ugyanígy szerepet játszhat a döntésben?

Ez mind lehetséges, és bármelyik lehet elég ok a váltásra. Az érett, egészséges felnőttnek előbb-utóbb megszületik az igénye arra, hogy olyan dolgot csináljon, amiben kiteljesedik, megtalálja önmagát és ami értékes számára és a társadalomra nézve.

Az önazonosság, szabadság, jóllét mind fontos értékek, és ha ezt valaki az adott élethelyzetében nem tudja megélni, akkor elgondolkozik rajta, hogy min kellene változtatnia az életében.

Azt mondod, ezek az igények minden egészséges felnőttben kialakulnak. A karrierváltás, a jövőnk újragondolása a személyiségfejlődésünknek a része?

A karrierváltás a személyiségünk fejlődésének egyik eredménye.  Erik H. Erikson fejlődéspszichológus (1991) saját munkatapasztalata alapján készítette el pszichoszociális modelljét, amiben 8 életszakaszt állapít meg csecsemőkortól a halálunkig. Abból indult ki, hogy életünk minden egyes szakaszához jellegzetes konfliktusok kötődnek, kritikus életfeladatok, krízisek, amit valamilyen módon megoldunk.

A felnőttkor a 7. szakasz, amikor jöhet rengeteg kihívás, krízis, életközepi válság.

Az érett felnőtt legfontosabb igénye, hogy hasznos legyen a társadalomnak, hogy szükség legyen rá, illetve olyat alkotni, ami maradandó. Ebben a fordulópontban megoldás lehet a karrierváltás, hogy azt az igényüket kielégítsük, amivel az akkori énünk jobban tud azonosulni.

Van arra valamiféle kutatás, hogy eközül a sok kihívás, krízis közül milyen életszakaszokhoz köthető legtöbbször a karrier újratervezése? 30-35 környékén beszélhetünk már egyáltalán karrierváltásról?

Fotó: Impression Art

Azt fontos tudatosítanunk, hogy az élet velejárója a természetes krízis. A házasság, családalapítás, gyermek születése mind lehetnek olyan fordulópontok az életben, ami eredményezheti a karrier újratervezését, mert megváltozik az időbeosztás, növekednek a kiadások és a felelősség. Ezekre lehet tudatosan készülni, valóban tervezni, hiszen kiszámítható.

Ugyanakkor külső események által okozott ún. járulékos kríziseken is áteshetünk, amik váratlanul történnek. Ilyen például az elbocsájtás, a költségcsökkentéssel járó munkafeltételek, a válás, a mostani vírushelyzet. Ezekben megtalálhatók a kudarc, a veszteség, a veszély jellegzetességei. Szorongást, tehetetlenséget provokálnak, akár a biztonságérzetet is veszélyeztethetik. Itt már kényszer szülte karrierváltásról beszélünk.

Az Életminőség Mentálhigiénés Központ, amit Makó Judit partneremmel működtetünk pont ezen életszakaszok és krízisek megelőzésére és a tudatosításának fontosságára hívja fel a figyelmet, mert azt tapasztaljuk, hogy egyre nagyobb szükség van ilyen jellegű segítségre.

Van különbség életszakasz szerint a karrierváltásban? Másként váltunk 30-40-50 évesen?

Igen, és a különbség sokrétű. Toborzási szakértők szerint az életkor előrehaladtával egyre nehezebb és több időt vesz igénybe elhelyezkedni, hiszen mindig új digitális kihívásokkal kell szembesülni, ráadásul a tapasztaltabb generáció fizetési elvárása is magas. A felgyorsult élet inkább a fiataloknak kedvez, legfőképpen a multik világban, és sokszor felmerülnek generációs problémák, munkahelyi konfliktusok is.

Ám mindezek ellenére én azt vallom, hogy a kompetencia, a hozzáállás, a személyiség az, amivel dolgozni fogunk, tehát jó lenne, ha felvételekor is ez számítana – legyen a jelentkező férfi vagy nő, 20 vagy 50 éves.

Munkavállalói oldalról viszont a tapasztalatom az, hogy 40 éves kor fölött a tapasztalt, önismerettel rendelkező felnőtt egyre inkább a vágyait, álmait szeretné megvalósítani, saját maga rendelkezni az idejéről, maximálisan törekednek a munka-magánéleti egyensúlyra, és már nem a cégek kívánalmainak szeretnének megfelelni.

Fontos szempont az is, hogy kitolódott a családalapítás, egyre többen szülnek 35 év felett, ezzel pedig megváltozik a prioritás, a családról való gondoskodás, illetve az öregedő szülők eltartása, ápolása is központi szerephez jut.

Hogyan álljunk neki, ha rászánjuk magunkat a karrierváltásra? A felkészülés szükséges lépés, vagy csak egy nagy levegő kell?

Karrierváltáskor 3 fontos lépés van, amit én tanácsolni szoktam, ám talán nulladikként kiemelném, hogy a belső munka, az önismeret az alapja mindennek. Annak megismerése, hogy ki is vagyok valójában. Amikor karrierváltásban gondolkozunk, ezt a 3 nagyobb kérdéskört kell letisztáznunk magunkban:

Milyen életszakaszban vagyok? Mik a CÉLjaim? Mi volt eddig és mit szeretnék? Milyen lehetőségeim vannak?

AKCIÓterv felállítása: Mit kell hozzá még tanulnom, hogy felkészült legyek? Vizsgáljuk meg a munkaerőpiaci trendeket, fontos a célszakma információinak beszerzése.

DÖNTÉS előkészítés: Mielőtt meglépném a váltást, végig kell gondolnom az időbeosztásom, a munka-magánélet egyensúlyát, hogy miből fogom finanszírozni a váltásom, fontos a kockázati tényezők vizsgálata és a lehetséges támogatóim/segítőim feltérképezése.

Ebből a felsorolásból nekem az látszik, hogy karriert váltani nagy feladat, ami komoly munkát, és a komfortzóna elhagyását igényli. Megéri mégis váltani? Egyáltalán mi a fontosabb: az egyéni boldogság vagy a kiszámíthatóság?

Ez nagyban attól függ, hogy természetes változásokról beszélünk, vagy egy hirtelen jött krízisről. Ha természetes változás késztet minket a váltásra, akkor az lesz fontos, hogy megtaláljuk újra az egyensúlyt, hogy jól legyünk. Ilyenkor van lehetőség végiggondolni, hogy a változásra hogyan tudok reagálni? Mik a meglévő módszereim? Ezek működnek-e a megváltozott új helyzetben? Ha viszont egy olyan életesemény történt, ami hirtelen jött és egyáltalán nem voltam rá felkészülve, nagy valószínűséggel a biztonság lesz az elsődleges.

Mi a tapasztalat, mennyire tipikus, hogy több szakmát is kipróbál valaki az élete során?

Régen az egy, maximum két munkahely volt meghatározó egy életpálya ívben. Ma már inkább a függetlenség, szabadság az, ami fontos az életút alakításában. Egyéni kompetenciákat fejlesztve, a mai kor kihívásait követve egyre népszerűbb a portfólió karrier és a vállalkozóvá válás, így egyre többen próbálnak ki több, különböző karriert is az életük során.

Fotó: Impression Art

 

Főkép: Impression Art