Tőlem szokatlan témába vágom a fejszém azzal, hogy az autóipari- és technikai adatokkal kapcsolatos tudásom biztonságos mezsgyéjét elhagyva saját személyem és életem részleteit tárom fel Neked. Ám az utóbbi pár hónap (tulajdonképpen év) olyan változásokat hozott az életemben, amire szeretném mindenki figyelmét felhívni, hiszen bárkivel megtörténhet és megtörténik számtalanszor. Az életem a munka hozzáállás miatt én ugyanis súlyos árat fizettem.
Jól sejted, hogy nem ez lesz a nap legvidámabb cikke, ám az ismétlődő megpróbáltatások mellett találtam remek megoldásokat is, amiket szívesen osztok meg Veled. A történet talán azzal kezdődik, amikor 5 évvel ezelőtt, kiléptem egy együttélős kapcsolatból. Amellett, hogy életem legjobb döntései közé sorolom, hirtelen megváltoztak a dolgok.
26 éves voltam és életemben először úgy hevert előttem a világ mint a sorozatokban. Bármihez kezdhettem, bárhova mehettem, hiszen nem volt mi helyhez kössön. Akkor, utólag belátom, hogy talán rosszul döntöttem, de maradtam.
“Életem a munka” – akár randi oldalas bio is lehetne
Elkezdtem az autóiparban valóban jövedelmező munkát végezni. Írtam, fotóztam, teszteltem, imádtam minden percét, ám közben egyre égetőbben piszkált a tény, hogy egy szem munkából nem lehet önálló életet építeni jelenleg Magyarországon. De én már untam a lakótársakat, magányra, saját térre vágytam. Mit volt mit tenni, vállaltam még egy munkát, aztán még egyet, aztán még egyet.
Munka munkát követett, és 5 évvel később azon kaptam magam, hogy állandósultan 4-5 különböző cégnek dolgozom, bár mondhatni egy iparon belül. Ettől még nem lesz kevesebb a heti 70 óra meló.
Fotó: Amelie Mourichon, Unsplash
Eközben számos mentális probléma jelentkezett rajtam, hiszen szó szerint évek óta fáradt voltam. Sosem volt időm feltöltődni, kikapcsolni. Közben jött a Covid, aztán a háború és az ezekkel együtt járó gazdasági változások, amelyekből a hozzám hasonló kisemberek kapták a legtöbb negatívumot. Egy szó mint száz, borzasztó nehéz volt egyedül az elmúlt néhány év, és úgy tűnik, a következők sem lesznek barátságosabbak.
Több mental breakdown, egy komoly kórházas sztori, és egy autóbaleset is beesett az évek alatt a képbe, amiket mind-mind túl kellett élni. Ne érts félre, nem sajnáltatni akarom magam, hiszen ezek a dolgok másokkal is ugyanúgy megtörténtek és történhetnek, nem csak velem. Fel lehet belőlük állni. Csak nem könnyű, de vannak remek megoldások!
Életem a munka helyett életem a kutyám
Bár továbbra is rengeteget dolgozom, azzal, hogy másfél évvel ezelőtt bővítettem a családot egy Samoyed kölyökkel gyakorlatilag mindent megváltoztattam. Soha nem szerettem még élőlényt úgy, ahogy a kutyámat szeretem. Ez a szeretet pedig olyan dolgokra kényszeríti az embert, amiket egyedül, az önsajnálatba süppedve sosem tenne meg.
Fotó: Rupa Adrienn
Naponta legalább háromszor kimegyek az utcára sétáltatni és semmi mással nem törődöm, csak azzal, hogy a száguldó felhő kutyám boldog legyen és egészséges. Feltölti az ember lelkét a boldog kutya látványa. Engem legalábbis feltölt, sokat ad az állat, arról nem beszélve, hogyha rossz kedvem van is, megvigasztal, felvidít, eltereli a figyelmem. Küzdöttem pánikrohamokkal és alvászavarral, de jó hírem van, ha melletted él egy kutya, sosem lesz időd pánikolni, ha pedig becsületesen mozgatod az ebet bizony te is elfáradsz mindennap.
A rendszeresség és a folyamatosan rádömlő szeretet csodákat tesz a depresszióval és a pánikbetegséggel.
Megtanultam rendszerezni és beosztani az időm
Ez egy nagyon triviális módszer arra, hogy ismét lendületbe hozd magad a fásultság apatikus mocsara után. A kezdetekben nagyon nehéz tartani a saját magad által szabott deadlineokat és feladatokat, de ha erőlteted, egészen rövid idő alatt megtanulja a tested és a lelked, hogy a rendszer jót tesz. Legyen szó takarításról, mozgásról, munkáról. Ráadásul ma már temérdek applikáció és módszer áll rendelkezésedre az időd beosztásához, akár olyan kreatív módszerek is, mint a bullet journal vezetése.
Ha nagyon mélyen lennél, ne félj segítséget kérni
Én voltam nagyon mélyen is, a legmélyebb ponton pedig mindenre gondol az ember, csak arra nem, hogy felvállalja és belássa hogy problémája van, amit már nem tud egyedül megoldani.
Fotó: Toa Heftiba, Unsplash
Így én azt javaslom, hogyha úgy érzed valami nincs rendben, először magaddal beszéld meg, és vedd tudomásul, hogy segítséget kérni nem szégyen és nem is a gyengeség jele. És lehet, hogy szükséged van rá.
A barátok és a család nagyon biztos talaj a gyógyuláshoz, főleg, ha jól kezelik a problémát. Én szerencsés vagyok, mert mind a családom mind a barátaim támogatóak és megértőek voltak. De egy fontos dolgot megtanultam. Nem lesz mindig elég a család és a barátok. Van olyan pont amikor már szakember segítségét kell kérni és van olyan is, amikor már a gyógyszereket sem kerülheted el. Szerencsére hazánkban is praktizál számos zseniális szakember akik megmutatják a megfelelő irányt és segítséget nyújtanak a gyógyulásban.
A gyógyszeripar is rendkívül dinamikusan fejlődik a mentális problémák kezelésében, így nem kell rögtön arra gondolni, hogy hülyére nyugtatóznak. Nálam például kiderült, hogy a feszített életvitel és genetikai okok miatt hormon hiányom van. Sosem szedtem komoly kedélyjavítókat vagy nyugtatókat mint a filmeken, nem lettem egy szobanövény.
Egy szó mint száz, a törtető karrierista élet, az “életem a munka, és ez jól is van így” hozzáállás könnyen a visszájára fordulhat és komoly egészségügyi problémákat is eredményezhet.
A legfontosabb, hogy igyekezz tisztában lenni magaddal testileg és lelkileg is, vállald, hogy vannak határaid és ne lépd át őket rendszeresen, mert biztos, hogy nem lesz jó vége.
Ha neked is van hasonló tapasztalatod, sztorid vagy tanácsod, amit megosztanál velünk, ne légy rest meghagyni kommentben!
Főkép: Victoria Heath, Unsplash
