Az önismeret az új szupererő – Így hozhatod ki belőle a legtöbbet a karrieredben

Az önismeret nem luxus, nem spirituális túlzás. Hanem egy belső erőforrás, és egyre inkább az egyik legfontosabb munkahelyi készség. Segít, hogy felismerd, mikor haladsz a saját utadon vagy éppen mikor tértél le róla. 

Miért számít az önismeret a karrieredben? 

Valljuk be őszintén, sokáig úgy gondoltuk, hogy a munka világában minden a teljesítményen múlik. A diplomákon, a megszerzett pozíciókon, az elért eredményeken. A kérdés legtöbbször ez volt: „Mit tudsz?” és nem pedig az, hogy „Ki vagy valójában?”. Csakhogy mindez nem elég, hiszen az utóbbi években egyre többször derül ki az, hogy a karrier nem attól lesz tartós és elégedettséget adó, hogy kívülről minden rendben van, hanem attól, hogy belül sincs gond. 

Az önismeret hiánya nem feltétlenül robban azonnal, mint egy bomba, sokkal inkább csendben megjelenik a mindennapokban, és ezzel együtt a munkában is. Ott lapul a hétfő reggeli kedvetlenségben, a döntések előtti bizonytalanságban, a vissza-visszatérő kérdésben, hogy „vajon biztosan ez az én utam?”. Amikor nem tudjuk, hogy miért hozunk meg bizonyos döntéseket, vagy újra és újra hasonló munkahelyi helyzetekben találjuk magunkat, az sokszor nem a véletlen műve, hanem az önazonosság hiányának a következménye. 

Daniel Goleman, az érzelmi intelligencia egyik legismertebb kutatója szerint az önismeret az egyik legfontosabb vezetői készség, mert enélkül a képesség nélkül, nem lehet hatékonyan irányítani másokat, de még önmagunkat sem. Ha nem vagyunk tisztában azzal, hogy mi mozgat bennünket, miért reagálunk bizonyos helyzetekben úgy, ahogy, akkor könnyedén belecsúszhatunk a túlzott alkalmazkodásba vagy épp az önszabotázsba.

Sokan az önismeretet egy „belső utazás” spirituális kliséjének gondolják, holott inkább egyfajta túlélési eszköz a mai munkaerőpiacon. A világ olyan gyorsan változik, hogy a munkakörnyezet folyamatos alkalmazkodást vár el tőlünk, miközben az állandóságot már nem a cégek vagy a pozíciók jelentik, hanem mi magunk. Ha nincs egy belső iránytűd, ami segít eligazodni ezekben a változásokban, akkor kiszolgáltatottá válsz. A külső visszajelzések, társadalmi normák és az elvárások irányítanak, miközben a saját belső igényeid elsikkadnak. Ezt szeretnéd továbbra is? 

Ha a feltett kérdésre a válaszod egy hatalmas NEM, akkor ebben az önismeret segíthet, amely visszaadja a kontrollt. Segít felismerni, hogy mikor működsz önazonosan, és mikor hajszolod csak az elvárásokat. Egy idő után rá fogsz látni, hogy melyek azok a helyzetek, amelyek valóban inspirálnak, és melyek azok, amelyek csak kimerítenek. És ezek után már nem csak azt kérdezed meg magadtól, hogy „vajon elég jó vagyok-e?”, hanem azt is, hogy „jó helyen vagyok-e?”. Ez a különbség pedig nemcsak mentálisan felszabadító, hanem a karriered szempontjából is döntő lehet. 

Hogyan torzítja a karrieredet az önazonosság hiánya? 

A leggyakoribb karrier-torzulás nem abból ered, hogy valaki rossz pályát választott, hanem sokkal inkább abból, hogy sosem kérdezte meg magától, mit akar valójában. A legtöbben csak sodródnak egyik munkahelyről a másikra, egyik pozícióból a következőbe, de nem azért, mert tudják, hogy hová tartanak, hanem mert így hozta az élet. És mire feleszmélnek, már évek óta olyan szerepekben működnek, amelyek nem tükrözik az értékeiket, vagy egyáltalán nem is inspirálják őket. 

A tranzakcióanalízis szerint – Eric Berne nyomán – mindannyiunkban élnek belső szerepek (szülő, gyermeki és felnőtt énállapot), amelyek meghatározzák, hogy hogyan érzékeljük a világot, hogyan döntünk, hogyan reagálunk. Ha azonban az egyik énállapot – például az alkalmazkodó gyermek, aki szabálykövető és engedelmes, vagy a kritikus szülő, aki belülről hajt és bírál – tartósan átveszik az irányítást, akkor a döntéseink nem a valódi szükségleteinkből fakadnak, hanem tanult mintákból. A karrierünk ebben az esetben gyakran más elvárásaihoz fog igazodni, nem pedig a belső hitelesség alapján. Ez pedig előbb vagy utóbb torzítja a pályánkat, és hosszú távon frusztrációhoz, kiüresedéshez vagy kiégéshez vezethet. Olyan torzulások is kialakulhatnak, mint például: 

• Állandó teljesítménykényszer: ahol a belső értékünket csak a produktivitás igazolja. Pusztán pillanatnyi megnyugvást ad a siker, ám tartós elégedettséget nem. 

• Döntésképtelenség: amikor minden fontosabb lépés előtt külső megerősítést keresünk, hiszen nem bízunk a saját ítélőképességünkben. 

• Kiégés: nem feltétlenül a túlterheltségtől jön, hanem attól, hogy hosszú időn át olyan tevékenységet végzünk, ami nem kapcsolódik sem a személyiségünkhöz, sem a vágyainkhoz. 

• Belső kettőség: amikor nap mint nap olyan szerepbe bújunk, amiről tudjuk, hogy nem mi vagyunk, mégis maradunk benne, mert nem látjuk a kiutat. 

Az önazonosság hiányában nemcsak a karriered kerülhet tévútra, hanem az identitásod is. Hiszen, ha nem tudod, hogy ki vagy, akkor előbb-utóbb mások mondják meg helyetted. És ha hosszú időn át mások szemüvegén keresztül látod magad, könnyen elveszítheted a kapcsolatot azzal az emberrel, akivé válhattál volna.

A munkához való viszonyunk mélyen személyes kérdés. Nem csupán megélhetés, hanem önkifejezés, értékteremtés és kapcsolódás is. De csak akkor, ha tudatosan választjuk meg az utat, nem pedig hagyjuk, hogy helyettünk válasszanak. 

Mit ad az önismeret a karrieredhez? 

Nemcsak kompetencia kérdése a munkahelyi siker. Egyre több kutatás bizonyítja, hogy a tartós elégedettség, a jó vezetői képességek és a kiégés megelőzése elsősorban nem a szakmai tudáson, hanem az önismereten múlik. Miért? 

1. Tisztábban látod, hogy ki vagy és mire van szükséged 

Azok az emberek, akik rendszeresen reflektálnak önmagukra, sokkal pontosabban látják az erősségeiket, gyengeségeiket, szükségleteiket és határaikat. Ez az önreflexiós képesség abban segít, hogy minél tudatosabb döntéseket hozzanak – és nemcsak arról, hogy mit vállalnak el, hanem arról is, hogy mit utasítanak vissza. 

Egy 2018-as tanulmány szerint, amely a Harvard Business Review-ban jelent meg, az önismerettel rendelkező emberek boldogabbak, stabilabb kapcsolatokkal rendelkeznek, és hatékonyabb vezetőkké válnak. A kutatás rámutatott arra is, hogy ezek az emberek jobban teljesítenek munkahelyi környezetben, mert gyorsabban alkalmazkodnak, képesek reálisabban értékelni a helyzeteket, valamint nagyobb empátiával közelítenek másokhoz is. 

2. Könnyebben és hitelesebben kommunikálsz 

Ha tudod, hogy mit képviselsz, könnyebben ki tudsz állni magadért! Nem bizonytalanodsz el, nem próbálsz mindenkinek megfelelni: az önismeret hiteles kommunikációhoz vezet, és a hitelesség bizony vonzó tulajdonság, különösen vezetőként. 

3. Megszilárdul az önbizalom 

Az önbizalom nem azt jelenti, hogy mindig tudsz mindent, hanem azt, hogy akkor is mersz dönteni, ha nem tudsz mindent. Ez a fajta bizalom a belső stabilitásból fakad, abból, hogy már nem kívülről várod a megerősítést, hanem tudod, hogy mit miért teszel. Ez a belső erő pedig nemcsak jobban megvéd a munkahelyi stressztől, hanem abban is segít, hogy ne vállalj el olyan feladatokat, amelyek valójában nem a te utadhoz tartoznak. 

4. Érezni fogod a határaidat 

Az önismeret során megtanulod érzékelni, hogy mikor kezdesz túlterheltté válni, mikor dolgozol félelemből, és mikor dolgozol saját magad ellen. Ezek a felismerések segítenek határokat húzni, de nem agresszíven, hanem tisztán, világosan, önmagadat védve, és másokat is tiszteletben tartva. 

A legnagyobb nyereség: önazonosság a munkahelyen 

És akkor mi az önismeret végső hozadéka? Nem a tökéletes döntés vagy a hibátlan pályakép. Hanem valami sokkal fontosabb: az önazonosság. Az az érzés, amikor végre önmagadként létezhetsz, mert nem kell szerepet játszanod azért, hogy elfogadjanak. 

A munkahelyi közeg gyakran arra ösztönöz bennünket, hogy megfeleljünk, simuljunk, alkalmazkodjunk, de ennek ára van. Előjön a fáradtság, az üresség, hosszú távon pedig a kiégés. Az önazonosság ezzel szemben azt adja, hogy amit csinálsz, az nem áll szemben azzal, aki vagy.

Az önismeret nem csupán lelki munka, hanem stratégiai előny is. Ugyanis aki ismeri önmagát, az nem elégszik meg azzal, hogy „valahol elhelyezkedik”, hanem tudatosan keresi azt a hivatást, ahol valóban önmaga lehet. 

Ez azonban nem mindig látványos út. Néha el kell engedni olyan lehetőségeket, amik kívülről csillogónak tűnnek. Néha kérdéseket kell feltenni, kényelmetlen döntéseket hozni. De minden ilyen lépés közelebb visz valamihez, ami igazán fontos, mégpedig önmagunkhoz. 

Mert a legértékesebb karrierút nem az, amit mások rajzolnak meg helyetted, hanem az, amit belülről, tisztán, önazonosan építesz fel magadnak.