A kisgyerekeknek a szarkazmus még nem érthető, de mire elérik a tinédzserkort, ez lesz az alapvető üzemmódjuk. Érthető, ha időnként az őrületbe kerget, de lássuk, mit mond a tudomány a fanyar megjegyzések mögött álló mentális akrobatikáról.
Ha azt mondanám, hogy a szarkazmus az egyik leghatékonyabb nyelvi eszköz, jó eséllyel azt válaszolnád, „ja, persze!”. És valószínűleg azt gondolnád, hogy én magam is éppen ironizálok.
Gyakran eszünkbe juthat Oscar Wilde gunyoros megjegyzése, miszerint „a szarkazmus a humor legalja”. Miközben elfeledkezünk arról, hogy a híres szócsavaró azonnal hozzátette: „…de az intelligencia legmagasabb foka.” Tinédzserek szülei vagy tanárai különösen nehezen hihetőnek tarthatják, hogy ez a nyelvi fordulat a rugalmas és találékony elme jele. Pedig pszichológusok és neurológusok pontosan ezt állítják.
Fotó: Tim Mossholder, Unsplash
Azt találták ugyanis, hogy a szarkazmus használata többszörös bukfencet kíván agyunktól. Mire a gondolat megfelelő értelmezéséhez elérkezik, nagyobb mentális teljesítményt igényel, mint egy sima állítás feldolgozása.
És bár gyakran csak félresöprik, mondván: gyerekes viccelődés, valójában a szarkazmus az érettség jele. Évekbe telik, mire a fejlődésben lévő gyermeki agy teljes mértékben megragadja és tökélyre fejleszti.
A mentális erőfeszítés kifizetődik. A szarkazmus lehetővé teszi, hogy árnyaljuk kommunikációnkat, tompítva bántó megjegyzéseink élét vagy épp csipkelődő színezetet adva dicsérő szavainknak. Még arra is van bizonyíték, hogy beindíthatja kreatív énünket vagy kiszellőztetheti a negatív érzelmeket, ha magunk alatt vagyunk.
Penny Pexman, a Calgary Egyetem pszicho-nyelvésze olyannyira meg van győződve a szarkazmus fontosságáról, hogy fejlesztő programokon kezdett dolgozni azok számára, akik úgy érzik, nem elég fejlett szarkasztikus iróniájuk.
Fotó: Matheus Ferrero, Unsplash
Szarkazmus – Az első lépések
A szarkazmus összetettségének kulcsa a gyermekkoron átívelő hosszú fejlődési szakaszban rejlik – Pexman erre a tényre néhány pimasz bábu segítségével derített fényt.
Egy tipikus kísérletben a gyermek egy Jane nevű figurát néz, aki megpróbál lefesteni egy rózsát – de totál káoszba fordul az egész. „Fantasztikus festő vagy!” – mondja neki a barátja, Anne.
Általában az öt évnél fiatalabb gyerekek egyszerűen nem képesek érzékelni az ilyen állításban rejlő szarkazmust, és jellemzően szó szerint veszik a mondatot. És még ha észre is veszik, hogy a szavak valamiféle burkolt üzenetet rejtenek, nem igazán érzékelik az árnyalatokat. (Úgy vélik, hogy Anne például szimplán hazudik.) A szarkazmus humorban játszott szerepének, az ugratás ezen formájának felismerése meglehetősen későn jön el – általában 9-10 éves korban – mondja Pexman.
Ez a fejlődési ív valószínűleg a „tudatelmélet” kialakulását követi – a gyermek képességét, hogy mások szándékait megértse – ez természetesen a korral egyre kifinomultabbá válik.
„Körülbelül négy éves korra a gyerekek képesek átélni egy másik személy nézőpontját, és megértik, hogy különböző emberek különbözőképpen gondolkodnak” – mondja Pexman. A szarkazmus bonyolult, hiszen egyszerre kell érteni, hogy valójában mit gondol a másik, és hogy milyen módon próbálja a gondolatát megértetni velünk – ez egy kétlépcsős folyamat, amihez a gyermekeknek idő kell. (Általában hét éves kor alatt nehézséget jelent 2 potenciálisan ellentétes elképzelést figyelembe venni.)
Mire tinik lesznek, sokan már mesterei ezen összetett képességnek. És talán nem meglepő, hogy előszeretettel kísérleteznek vele és tesztelik a hatását másokon.
Kreatív beszéd
Ha még mindig nem vagy róla meggyőződve, hogy gyermeked szarkazmusa egy olyan örömteli mérföldkő, álljon itt egy nemrégiben végzett kísérlet Ruth Filik, a University of Nottingham pszichológusa által. A résztvevőket arra kérték, hogy egy MRI készülékben fekve olvassák el átlagos események különböző lefolyásait.
Egyes esetekben az események szereplői finoman ironikusak voltak, míg máskor ugyanazok a szavak szarkasztikus kritikát tartalmazhattak egy bizonyos személy irányába a szituációtól függően.
Mindkét esetben „izzottak” a vizsgált személyek azon agyközpontjai, melyek mások gondolatainak és szándékainak megértését szolgálják – mindez alátámasztja a tudatelmélet fontosságát a fenti finom árnyalatok vagy homályos megjegyzések megértésének folyamatában.
Filik szerint fontos ugyanakkor azt is megjegyezni, hogy a szarkazmus jelenléte nagyobb aktivitást váltott ki az általános nyelv-feldolgozó idegpályákban is. Csakúgy, mint a humor észleléséért felelős agyterületeken a nem-szarkasztikus iróniához képest. Ez szerinte az elképesztő összetettség jele. „Kihívást jelent megfejteni, hogy mik lehettek a másik eredeti benyomásai, miért mondta, amit mondott, és vajon tréfának vagy sértésnek szánta-e.”
Ez a mentális edzés meglepő előnyökkel is járhat. Li Huang, a franciaországi Fontainebleau Insead’s üzleti iskola kutatója harvardi és columbiai egyetemi kollégákkal dolgozva kimutatta, hogy a szarkasztikus megjegyzések kifejezése, befogadása és felidézése mind-mind kreatív gondolatokat generálhat.
Fotó: Kevin Lehtla, Unsplash
Egy kísérlet alkalmával, mielőtt a résztvevők egy logikai probléma megoldásába kezdtek volna, néhányukat Huang megkérte, hogy egy szarkasztikus eszmecserét idézzenek fel, míg a többiek őszinte vagy semleges beszélgetésre gondoltak.
Megdöbbentő módon a szarkasztikus emlékek megduplázták a problémamegoldó képességet!
Mint a humor egy formája, a szarkazmus segíthet a frusztráció és a stressz kezelésében is. „Lehet ez a gőz leeresztésének egy módja” – mondja Kathrin Rothermich az East Carolina University-ről. Egyik közelmúltbeli tanulmánya azt mutatja, hogy fura módon a depressziós és aggódó egyének kommunikációjában megnövekedett a szarkazmus használata a koronavírus járvány alatt – ami ennek a leküzdő-mechanizmusnak a jele lehet.
Míg ezek a kutatások inkább felnőttekkel, mint tinédzserekkel zajlottak, valószínűnek tűnik, hogy a tinik hasonló érzelmekkel szembesülnek, mikor szarkasztikusak – és hasonló módon hasznos eszköznek vélhetik ezt a fajta viselkedést bonyolult helyzetekben vagy negatív érzések leküzdésekor.
A szarkazmus fejlesztése
Valószínűleg először sokkoló a szülőnek, mikor gyermeke elkezd szarkasztikus lenni. Ez már felnőttesebb cinizmus, mely élesen elüt a szülőben élő ártatlan gyermek képétől. Bizonyára tehetetlennek érzik legtöbben magukat, mikor olyan tinivel próbálnak szót érteni, aki szinte minden megnyilvánulásába szarkazmust csempész, mintha nem lenne képes őszinte érzelmeket kifejezni.
De szabad-e elítélni a kamaszokat, amiért ezt a sokoldalú eszközt alkalmazzák? Vagy talán jobb úgy tekinteni rá, mint egy létfontosságú képesség hasznos gyakorlása?
„Ez egy készség, melyben jók akarnak lenni, különösen azért, mert a hétköznapokban használt nyelvezet túlnyomó része bizony korántsem szó szerint értendő.” – mondja Filik.
Pexman egyetért – és éppen ezért kezdte el megvizsgálni, hogyan lehetne a szarkazmust olyan gyerekeknek tanítani, akik kissé lassabban ragadják meg a nüanszokat. Az eredmény: „Sydney Gets Sarcastic”, egy mesekönyv, mely sokféle példát mutat a szarkazmusra, és hogy ott/akkor miért alkalmazta valaki. Egy nemrég végzett felmérésben kimutatta, hogy azok az 5-6 évesek, akik elolvasták és megbeszélték a történeteket, sokkal könnyebben ismerték fel a szarkasztikus elemeket későbbi felmérések során.
Via BBC
Főkép: Shutterstock
